(Jelen írásom Wass Albert: Háromféle magyar - című rövid esszéje nyomán íródott, de körültekintő, tudományos igénnyel és alapossággal.)
Előmagyarázat: a NÉP egy etnikai alapú közösség, amely a minden politikai és gazdasági kurzus túlélésre rendezkedett be. A NEMZET e népből kiemelkedő és szkíta értékrendű, tudatos és szervezetten fegyelmezett réteg, a legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás cselekvő közössége. A társadalom – etnikai jelzővel ellátva – egy-egy terület, ország azonos kulturális közegében - abba különböző módon illeszkedő -, de együtt élő emberek egyes csoportjainak, rétegeinek összességét jelenti. Ebből következik, hogy ott léteznek LAKOSOK is, akik csak ott laknak, de nem illeszkednek bele a kulturális közegbe. Mert ők éppen a párhuzamos társadalom építésének hívei, megtévesztett vagy megtévesztő liberálisok, vagy csak profitszerző módon fölözik le az értéktermelés eredményét, illetve várva az állam újraosztó szerepére, messzire elkerülik az értékteremtő tevékenységeket. (Ez utóbbiak a liberálisok által alaposan feltüzelve még követelődznek is, holott kötelezettséget nem vállalnak!)
Először tisztázzuk a társadalom meglehetősen hamis értelmezését, amit az ún. marxista korszak csak azért alakított ki, hogy azt ideológiai mázzal bekenve használja fel az értékrend alapú NEMZET eltakarására. Sajnos a burzsoá polgári világ is hasonló úton jár, hiszen az egykori kommunista államrend által, erőszakkal államosított ipar „nemzeti vállalatai” helyett, ma a „nemzeti dohányboltok” elnevezés dívik, mint a „NEMZETI” kifejezés egyik legújabb és sajnos igen eredményes lejáratása. ( S annak egypárt – szándékosan egybeírva – általi kisajátítása, hogy a nemzeti jelző elsődlegesen csak hozzá kötődjék, s ezzel magát a NEMZETET is a saját pártja tagságára tudja leszűkíteni!)
Tisztázzuk tehát mi a társadalom és hogyan viszonyul hozzá a NÉP és a NEMZET, mint a társadalmat alkotó rétegek!
Íme a Wikipédia szerinti három, társadalmat értelmező fogalom-meghatározás:
Köznapi értelmezés
A társadalom köznapi értelmezése nagyobb embercsoportot jelöl, akik egyfajta rend szerint együtt élnek…..
Társadalomtudományos meghatározás
Anthony Giddens határozta meg így:„A társadalom a politikai uralom egy adott rendszerének alávetett, különálló területen élő és a körülöttük lévő csoportoktól eltérő identitással rendelkező emberek csoportja. Még elvontabban a társadalom: az önálló egyedek közötti kapcsolatok hálózata. A társadalom kifejezést igen gyakran használják a kölcsönösségi viszonyrendszeren alapuló közösségekre is.
Politikai értelmezés
Magától értetődik a társadalom jelentésében, hogy a tagjai ….alatt gyakran egy ország állampolgárainak közösségét értik. Sőt, amikor a polgári jólétet biztosító nemzeti intézmények vonatkozásában használják, a társadalom kifejezés magának az országnak lesz a szinonimája. A társadalom legtágabb jelentése az egész emberi faj, amely az állatvilágból kiemelkedve új típusú létformákat hozott létre.
Hívőként ugyan tagadom az állatvilágból való emberi kiemelkedés lehetőségének az elméletét. Ám tudom, hogy a liberális materialista gondolkodásban ez egy bevett formula, így nem is tagadom, hogy léteznek olyan személyek, akik valóban nem Isten teremtményei!
A társadalom szó tehát ténylegesen a „társ” szóból született a latin societas („társadalom”) mintájára úgy, ahogy a Kossuth idejében használatos „álladalom” vagy éppen a „forradalom” szó is. Szerintem tehát a társadalom – etnikai jelzővel ellátva – egy-egy terület, ország, azonos kulturális közegében - abba különböző módon illeszkedő -, de együtt élő emberek egyes csoportjainak, rétegeinek összességét jelenti.
Vagyis létezik magyar társadalom, de francia, német és amerikai is. Ez utóbbi alatt az USA társadalmát értem, kik heterogén etnikai eredettel ugyan, de egy viszonylag azonos (ám csak pénzalapú és fogyasztói rendre épült) közös kultúrát teremtettek maguknak.
A magyar gondolkodásban régóta nem jelent meg annak igénye, hogy tisztázódjon: milyen társadalmi rétegek léteznek hazánkban ma? Bár a marxizmus próbálta a munkás-paraszt osztálynak és az értelmiségnek, mint egy rétegnek definícióját meghatározni, ám e besorolásnak csak és kizárólag hatalommegtartási és látszat-tudományos okai voltak.
A nyugati filozófia részben más irányt képvisel. A felvilágosodás korában jelenik meg az ún. társadalmi szerződés, amely a polkorrekt megfogalmazás szerint a nép és a hatalmon lévők alkotmányban rögzített megállapodása. Ebben az emberek veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség, a szervezett államhatalom javára, de joguk van az állam irányítóinak ellenőrzésére közvetett (Montesquieu mintája) vagy közvetlen módon (Rousseau mintája).Bevallom számomra ezek az elméletek egyáltalán nem kielégítőek, mert hiszek az arisztotelészi politeia közjót szolgáló voltában, s így a társadalmat csak a szokásjogok – vagy az isteni jog – korlátai között tudom értelmezni, s nem tudom elfogadni társadalmi szerződésnek azt, ami ma a demokratikus hatalmi manipulációk során hibásan alakult ki.
A társadalmak milyensége attól is függ, hogy milyen azok erkölcsi szintje, fejlettsége, s az erőforrások elosztásának rendszere. Strukturális felépítésük és politikai rendszerszerveződés mellett, még a gazdaságot is jellemzően meghatározzák, ráadásul a világ viselkedési normáit a jogrendszereik írják le. Vannak tehát primitív de a természettel harmóniában élő, így életképes társadalmak, ahol kicsi a társadalmi atomizáció. Ám vannak gátlástalanul működő civilizált – vagyis előbb-utóbb halálra ítélt – társadalmak is. Sőt a közös kultúra, a hagyományok, a vallásvagy más értékek, több népet is egyesíthetnek egy társadalommá. Ilyen pl. az iszlám, a keresztény, a buddhizmus, sőt a keleti, a nyugati társadalmak, illetve a kapitalista és szocialista társadalmak, stb., stb. Alapvetően vannak hagyományos és modernista társadalmak. Az első ragaszkodik a bevált formákhoz és tartalomhoz, a második pedig többnyire kidob mindent ami régi, ha bevált volt ha nem. A szkíta –magyar gondolkodás ebben különbözött Európában a többi társadalomtól, hiszen mi csak azt modernizáltuk, ami nem felelt meg a közjó elvárásainak, tehát elavult lett. Álláspontom szerint tehát ma az államok társadalma legalább három – jellemzően elkülönült – értékrendi csoportból áll. Az etnikai alapú és a túlélésre berendezkedett NÉP-ből, valamint a nép legjobbjaiból értékrendjük alapján kiemelkedő NEMZET-ből és ál-vendégekből, vagy LAKOSOK-ból áll. Utóbbiak csak laknak a közös területen, nem a hazájuk, mert csak profitszerző, illetve élősködő életmódot folytatnak.
Állításomat természetesen lehetséges cáfolni, de valószínűbb, hogy az elhallgatás lesz az osztályrésze.
Meglátásom szerint jelen esetben - ami általánosnak is mondható az ún. nyugati típusú demokráciákat illetően, így hazánkban is – nem beszélhetünk hagyományos értelembe vett társadalmi szerződésről, mivel a gazdaságot kezében tartó és a politikai döntéshozó, a nép és a megosztott és a sajnálatosan atomizált, szervezetlen „nemzetmaradvány” feletti hatalmat birtokló rétegek a többségi csoportokra kényszerítik saját érdeküktől vezérelt akaratukat. Magyarán ez egyoldalú „társadalmi szerződés”, ami felveti magának a szerződés fogalmának újraértelmezését is. Amint azt a Trianoni békediktátuma is példázza, csak erre a társadalmi-diktátum kifejezést lehetne használni.
(Hozzátéve azt, hogy éppen a társadalmon uralkodó réteg politikai és gazdasági tevékenysége határozza meg azt, hogy a NÉP, a NEMZET valamint a többiek aránya hogyan viszonyul majd egymáshoz. Ez nagyon fontos kérdés, hiszen egy NEMZET fennmaradási illetve fejlődési esélyeit ez jelentősen befolyásolja. Lásd most a nyugat-európai „migrációs” inváziót, amely le fogja amortizálni őket! )
A címben megjelenő társadalmi szétszabdalás tehát nem átok és nem eleve elrendelés, hanem a modern bankárkaszt, élősködő-kapitalista életmódjának velejárója. A politikai hidat tehát nem a legalább hármas tagolású társadalomban kell megépíteni, hanem a nép és a nemzet között azért, hogy legyen végre valós érdekképviselete a magyar népnek, s tisztázható legyen: kik alkotják a magyar népet, és kik lehetnek a nemzet tagjai? Azt ugyanis, hogy vannak ún. ál-vendégek, akik itt lakó élősködők, könnyű eldönteni. Hiszen a nemzet hű tagjai között volt és ma is vannak etnikailag egyáltalán nem magyar származású emberek, akik valóban beilleszkedtek és magyar emberként élnek, vallásuktól, fajuktól függetlenül. Ugyanis a nemzet nem etnikai kategória, hanem kizárólag értékrend alapú! Azon idegen, aki a magyar nép értékrendjét vallja és tetteiben is mellette áll, az nagyon is tagja lett a nemzetünknek! Ezért történik az, hogy egyes rajtunk élősködők még a saját véreiket is hajlandók kiátkozni, mert a magyar értékrend mellé álltak, s az igazságot hirdetik! Mindezt akár 1956, akár az ’48-’49-es szabadságharc is tökéletesen bizonyította, sőt a békeévek alkotásai, fejlődése is.
Bizonyos – igen erőszakos vallási és részben etnikai csoportosulások – folyamatosan vádolnak minden magyart és a magyar értékrendbe beilleszkedő hitsorsosaikat, mert nem hajlandóak elviselni, hogy vonzó alternatívát kínál nekik a magyar értékrend, s ezért folyamatosan gyűlölködnek ellenünk. Nem hajlanók figyelembe venni semmit, amit a történelem ránk kényszerített, csakis a fogást keresik a múltunkban és a jelenükben is. Ám ha annyira szörnyű velünk élni, ha annyira elviselhetetlenek vagyunk mi értékrendi-etnikai magyarok - vagyis a nép és a nemzet -, akkor ki kényszeríti őket arra, hogy velünk éljenek?
Egy nemzeti párt tehát ne a társadalomban építse meg a hidat, hanem tegye érthetővé a nép számára, hogy csak közte és a nemzet között kifejlődött értékrend lehet a jövőútja, vagy akár hídja! Csakis egy pártok fölötti NEMZET lesz képes a szervezettségével és erkölcsi tartásával rendezni közös dolgainkat!
A jelen politikai helyzetben, ha Vona Gábor helyében lennék, valószínűleg magam is a hatalom megszerzését tűzném ki célként, s véget vetnék a primitív zsidózásnak, mert az csak elmérgesíti a helyzetet és kizárólag a szélsőséges és cionista gyűlölködőknek a malmára hajtja a vizet. Ugyanis a nemzet számára az első és kötelező feladat a jelenleg magánhatalomként működő állam visszavétele a nemzet kezébe, s annak ismételten közhatalommá tétele. Tehát minden külföldi hatalom által elismert törvényes megszerzése az államhatalomnak, s majd utána lehetséges formálni, illetve a NEMZET érdekében megváltoztatni a társadalmi berendezkedést, illetve olyan jogi-politikai közeget teremteni, mely elsődlegesen a Nép és a NEMZET érdekét szolgálja. Ezért is van az, hogy a zsidók bankárkaszt által „alkalmazott rétege” nem hisz neki. Ezek a kifejezetten gátlástalan és akarnok megélhetési zsidók a történelem folyamán, mindig alamuszi módon használták fel a „gazdatestet” saját virulenciájuk érdekében. Véleményem szerint pont ennek tudatában utasítják el azt a megbékéléshez vezető hidat, amiről Vona Gábor beszél mostanában. Ne feledjük! A szkíta-magyar nem gyűlölködik. Ez más etnikum és más kultúra sajátossága. Pont ezt, nem kellene átvenni tőlük, bármennyire is provokálnak bennünket! A NEMZET viszont nyitott minden sváb, oláh, rác, tót, ruszin, horvát, zsidó, cigány, stb.előtt, aki nem élősködni akar, s az értékrendet vállalja, szolgálja és védi. Mert a jogok és kötelezettségek arányossága a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb ősi, de legmodernebb alapgondolata is.
Szeged, 2017-01-15 Bene Gábor