Nagypéntek és a világ számára „minta nemzetünk"- összefüggései.

Az utolsó magyar nagypéntek november 4-én következett be, az 1956-os esztendőben. A nyugat által felbiztatott bolsevik hadigépezet legázolta a pesti srácok szabadságharcát, amelyet ügyes trükkel neveznek ma is forradalomnak az ellenségeink. Pedig a forradalmak mindig civil emberek vérétől gőzösek és a joghagyományok lebontásával, a törvényes uralom gyakorlóinak a kiirtásával foglalkoznak úgy, hogy a népek egyszerű tagjait is megfertőzik a gyűlölettel. Hol volt az akkori magyarságban gyűlölet 56 szabadságharcában? S mellénk állt akkor sok, hungarus etnikumból való személy, mert igazságot akartak tenni.

Nem volt forradalom 1848-ban sem, bárhogyan hirdetik történelemkönyvekben!

• Kossuth Lajos február 25-én felirati javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, amit az alsóház március 4-én elfogad, majd a felsőtábla is megszavazza március 14-én. Ezek után naponta fogadják el a törvénycsomag legfontosabb elemeit, s így az ún. áprilisi törvények megszületnek április 10-ig, amikor a Diétát be is rekesztik, s a király szentesíti a törvénycsomagot másnap. Közben március 17-én István nádor kinevezi gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek, s április 10-én a Pozsonyban tartózkodó miniszterek már le is teszik az esküt. Vagyis törvényes forradalom történt? Nem kérem, ez törvényes alkotmányreform volt! Sajnos nem rendezték a nemzetiségi ügyeket akkor megfelelően, mert Kossuth szeme előtt a francia forradalom példája lebegett, ahol egyszerű nyelvtörvényekkel és a nyaktilóval létrehozták a “homogén” francia nemzetet. Nem vette figyelembe, hogy az azóta eltelt időben a nemzeti eszme és a nacionalizmus más fejlődésen ment keresztül nyugaton, s a szkítáktól-hunoktól örökölt hungarus hagyományt is félreértette.

Sajnos nem rendeződött az áprilisi törvénycsomagban az Ausztriához való viszony, sem politikai, sem pénzügyi téren, s így nem szabályozták az államadósság és birodalmi költségek egy részének átvállalását sem. Ez vezet ahhoz, hogy Kossuth Lajos – mint a mai értelemben vett pénzügy- minisztérium vezetője (Országos pénzügy osztály) – bevezeti a magyar forintot, vagyis pénzt veret és nyomat a nemzet tagjai által a nyáron összeadott ékszerek és arany fedezetével, s ezt a Kossuth-bankót adják ki 1848 szeptember elején.

Ahogy nem volt forradalom 48-ban, hanem szabadságharc alakult ki a törvényes kormány elleni törvénytelen támadás nyomán, úgy nem volt békeszerződés a Trianonban készített sem, hisz nem a két fél egybehangzó akaratát tartalmazta!

A gyalázatos Trianoni Békediktátum az, amelynek eredményeként országunkat feldarabolták és oda ajándékozták a koncra éhes szomszédoknak 1920. június 4.-én pénteken, 16.30-kor a Párizs környéki Trianonban. Az előkészítő, de háttérbe húzódó szabadkőműves erő, részben a bankárkaszt és részben az angolszász-francia szövetség érdekei szerint járt el, és a szkíta-hun utódállamot – vagyis a történelmi Magyarországot - csaknem kivégezte! A zsarolás működött, mert ha nem írjuk alá, ha leleplezzük azt, hogy nem két fél egybehangzó akaratáról van szó - hanem diktátumról, akkor ránk uszítják a román, cseh, szerb katonai megszállást, s még az sincs kizárva, hogy a kurdok sorsára jutunk, vagyis teljesem megszűnik az államiságunk.

A "nemzetiségek felszabadítása" hazug jelszavának hirdetése vezetett oda, hogy elvették Hazánk területének és lakosságának több mint kétharmadát. Olyan mesterséges államokat teremtettek körénk, amelyek inkább soknemzetiségűek lettek, mint a szétszabdalt Magyar Királyság. 13.400.000 embert, köztük 4 millió magyart, és 9,4 millió hungarust elszakítottak tőlünk, és megsemmisítettek egy földrajzi, gazdasági és történelmi egységet. E közben új "utódállamokat" kreáltak, nagyobb nemzetiségi, kulturális, vallási, politikai és faji feszültségekkel, mint amilyenek valaha is léteztek a Kárpát-medencében. Az elcsatolt magyarságot pedig azóta is, fokozatosan elüldözik, vagy rafináltan, erőszakosan, tehát nyíltan vagy rejtve, de beolvasztják. Egyre kevesebben vallják magukat magyarnak az utódállamok kultúrafelszámoló politikája nyomán.

Meg kell erősítenünk ezeket az idegen nyomás alatt tartott nemzetrészeket, és

fel kell tudni dolgozni az összmagyarságnak, minden XX.-ik századi problémát. Ennek összes XXI.-ik századi következményét és hazugságát is, és rádöbbenve a fiatalságunk „elkalandozásának” okaira, fel kell ismernünk a modern világ szándékait, amelyek a nemzetek és azok igazságos értékrendjének felszámolását tűzte ki célul. Amennyiben a magyarság elől elhallgatott összefüggésekre, és a történelmi magyar államok „monetáris bűneit” felismerjük, akkor és csak akkor leszünk képesek az értékrend alapú magyar nemzet visszaépítését és a nemzet egyesítését megvalósítani. A nemzetnek a hungarusok és az etnikai magyarok is csak akkor lehetnek tagjai, ha áldozatvállalásban, hitben-erkölcsben képesek leszünk visszatérni az őseink hagyományaihoz. Trianon egy bűncselekmény a magyar értékrenddel szemben, azonban szükségszerűség volt a bankárkaszti pénzhatalom számára. Hiszen a pénz istenné emelésének útjában egyedül a magyarság állt a huszadik század hajnaláig. Ezért Trianon nem csak magyar ügy, hanem sokkal inkább a világpolitika ügye, s mindezt az bizonyítja leginkább, hogy Németországot lehetett egyesíteni, de a magyarságot nem!

A hungarusokat pedig már régen elvadították tőlünk és beinjekciózták az elfajzott nacionalizmussal – amely szinte a kiválasztottsági mítosz mérgével azonos. A világuralmi törekvésekben pedig ez szolgálja leginkább az „oszd meg és uralkodj” elvét. E katartikus felismerések után, azt már könnyű megérteni, hogy mind a pártok, mind a vallások csak elválasztanak bennünket egymástól, s így akarva-akaratlan ezek is kiszolgálják az érdemek nélküli pénzhatalom mai világuralmát. Így válik a nemzeti sorskérdésünk igazsága a világ nemzeteinek a legfontosabb igazságává, amely mögé nemcsak egyetlen, az értékrendjében összetartó magyarságnak, hanem a gondolkodásra még képes emberiségnek kellene odaállnia. A mai, romlott, hiú és egoista emberiség számára kell tehát először mintát adni a magyarságnak úgy, ahogy azt a XVI. század végvári harcaiban megtették őseink. Ma mégnem állt fel „minta nemzetünk”, de biztosak lehetünk abban, hogy olyan meglepetés fogja érni Európát és az egész emberiséget a jövőben, mint 1456-ban, vagy 1956-ban !