A MAGYAR NEMZET , amely – sajátos szellemisége, értékrendje és életformája által – képes volt egyesíteni különböző származású, nyelvű és etnikumú elemeket, szétesett. Amikor a magyar nemzet az ősmagyar származásra, a magyar nyelvre és a népi hovatartozásra korlátozódott, a többi vele együtt élő nép már nem akart megmaradni egy ilyen módon értelmezett magyar nemzet nemzeti államában. Ehelyett tulajdon néptársaik nemzeti államaihoz akartak csatlakozni.

Az ily módon szétszakított Magyarország egységét csak az ősi nemzetfogalom és államfelfogás helyreállításával lehetett volna elérni. Ehhez azonban meg kellett volna szabadulnunk a nyugati nacionalizmus korlátaitól. A miniatűr államokba tömörült különböző etnikumok rendkívül kiszolgáltatottak. Szemtanúi lehetünk ma is, hogy ezek a mini nemzetállamok mennyire sérülékenyek és milyen könnyen beolvaszthatók egy államok feletti birodalmi struktúrába, az Európai Unióba. (...)”

                                                                      (Drábik János: Kié a Magyar Állam?

                                                                      A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?

                                                                      Gold Book Kft., 2012.; 88-93. oldal)

56./ „(...) Fejen állva nehéz reális képet kapni a világról.

Már az is egy fejre állt nézőpont, amikor lelkesen magyarázzák, hogy a történelmi Magyarország TERÜLETének mely részeit csatolták el, ahol magyar etnikai többség volt. Egy terület hovatartozásának morális alapja nem darabszámokon múlik. Ha a szomszéd átjön kávézni a családjával, akkor nem mondhatja azt a kávé elfogyasztása után, hogy hopp, innentől a fél lakás a miénk, mert 'többen vagyunk' benne, mint a tulajdonos. //Magyar közmondás: 'Adj szállást a tótnak, kiver a házadból!' - a szerk.: LHA// A másik totálisan fejre állított érv az IDŐ. Aki azt hangoztatja, hogy mivel 1920 régen volt, el kéne felednünk Trianont, bele kéne törődnünk, nem kéne vele foglalkozni, éppolyan, mintha a XVII. században azt mondták volna: 'Buda már 100 éve elesett, nem kell vele foglalkozni. Jó az úgy török kézen.' Az ilyen gazembert természetesen – mivel a világ még nem volt fejre állítva – nyomban kardélre hányták volna, s feje a vár fokára lett volna tűzve elrettentésül.”

                                                                      (Pozsonyi Ádám: Fejen állva /Korszellem Sorozat/;

                                                                      Demokrata, 2012. június 13.; 40. oldal)

57./ „(...) A magyar nemzetet ma elsősorban erkölcsi, érzelmi, szellemi, nyelvi, érték- és kultúrközösségnek tartják, amelynek tagjait összekapcsolja az átélt történelem, és ezért múlt- és hagyományközösséget alkot. Nemzeti tudattal, történelmi emlékezettel rendelkező tagjai ma is hűségesen ragaszkodnak őseikhez és a tőlük örökbe kapott értékeikhez. A magyar szellemiség lényegét a Szent Korona jogrendje és értékrendje tartalmazza, a róla szóló tan pedig őrzi és írásba foglalva értelmezi ezt a sajátos és egyedülálló magyar szellemiséget. Ez az a magyar nemzeti szellemiség, amely tér és idő felett van. A Szent Korona szellemisége és értékrendje a magyar nemzet transzcendens dimenziója volt és marad. Ami a zsidó népnek Mózes mitikus két kőtáblája a tízparancsolattal, az nekünk, magyaroknak, a Szent Korona. Ez a magyar létezés és nemzettudat esszenciája.

MÁRAI Sándor ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás”. A magyarság erkölcsi minőség, amit a születéssel nem lehet megszerezni. A magyar nemzeti tudat legmagasabb szintjéhez, a magyar szellemiséghez, érzülethez és értékrendhez fel kell emelkedni. Ezt a magyar nemzet iránti elkötelezettséggel és az ezt bizonyító életvitellel lehet elérni. A magyarságot ki kell érdemelni. (…)

A Szent Korona szellemiségéből és értékrendjéből adódnak a magyar nemzethez tartozás alapelvei, amelyeket a Magyarok Világszövetsége hosszú évek alatt munkált ki és fogalmazott meg:

Az első számú alapelv, hogy azon személyek, akik magukat magyarnak vallják, a magyar kultúrához tartoznak, a többi magyarral sorsközösséget vállalnak, közös értékeiket és érdekeiket a leghatékonyabban nemzeti egységben őrizhetik és védhetik meg.

A második elv, hogy a legfontosabb az élet, a család és a gyermek védelme.

A magyar nemzethez tartozás világnézeti alapelve, hogy az egyén szabadsága csak a közösségben kap értelmet és kaphat védelmet.

A magyar nemzethez tartozás politikai alapelve az önrendelkezési jog, amely az emberi méltóságból fakad, és minden embert születésénél fogva megillet. (...)

A divatos európai nemzet fogalom és a nacionalizmus felfogása (…) a közös származásban, nyelvben, hazában, államban, kultúrában és sorsban találta meg azokat a tényezőket, amelyek a nemzetet alkotják. Tanításai szerint a közös származású, egynyelvű, egy hazában, egy államban élő, közös kultúrájú és sorsú emberek a nemzet tagjai. Azt az ideológiát, amely ragaszkodik ehhez a követelményrendszerhez, nacionalizmusnak nevezik. Ide sorolható a patriotizmus is, amelyben a közösségi jogokat védelmező funkció erősebb, mint a nacionalizmusban, különösen annak túlzó, már mások jogait sértő offenzívabb formájában, a sovinizmusban. (...)

Az I. világháborút követően a nemzeti önrendelkezés hamis és szelektív értelmezésével életképes államokat bomlasztottak szét. Nem vették figyelembe, hogy az állam alapjai nem érzelmi jellegűek, hanem objektíve létező, reális gazdasági-anyagi természetű szükségletek és racionális célkitűzések. (...)”

Az itt körülírt nemzetfogalom Nyugat-Európában alakult ki. A történelmi Magyarországon, a magyar nemzeti létből szervesen kifejlődő nemzetfogalom gyökeresen más, mert a Szent Korona által képviselt sajátos magyar szellemiséghez, értékrendhez és érzésekhez kötődik. A magyar nemzethez tartozás eredeti sajátosságai egészen a XVIII. századig fennmaradtak, ekkor azonban kiszorította a nyugati nemzetfogalom átvétele. A XVIII. századig élt Magyarországon a Szent Korona államiságába és a magyar nyelv varázserejébe vetett hit. Ennek következménye volt, hogy az asszimiláció elősegítéséhez a magyar társadalom lemondott minden intézményes eszközről. (...)”

                                                                      (Drábik János: Kié a Magyar Állam?

                                                                      A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?

                                                                      Gold Book Kft., 2012.; 64-67. oldal)

58./ „(...) Egész sajátságos a magyarság tisztelete a női nem, de különösképpen az édesanya iránt. (…) És van még egy jellemvonásunk, amit egy nagyon régi mondás fejez ki: 'sírva vigad a magyar'. Ennek jelentése csak az lehet, hogy mindig visszafogottan, mint 'balsorstépte' nép élünk és szórakozunk. Ez 'illik' a magyarhoz. Igazi magyar vonás a szolgálat; semmiképpen sem magyar jelleg a hivalkodás. Keletről jött a magyarság magva, ezért színes, szinte felülmúlhatatlan a fantáziája. Innen ered a fülbemászó zene, a hegedű páratlan megszólaltatása, a költők csodálatos lírája; a szabadságról alig énekelhettek jobban és szebben, mélyebben, meghatóbban, mint nálunk. (...)”

                 (Cserháti József /római katolikus pap, a pécsi egyházmegye püspöke, született   1914-ben/: Ölelések és taszítások; közli: Milyen a magyar?, Magyar Világ Kft.             kiadó, Budapest, 1989./?/ 72-73. oldal)

59./ „(...) Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna, együtt adják a jelenvalót. (…)

Az én generációm legszebb virága 1956. Huszonegy éves voltam. Azóta több mint 32 év telt el. A 'lehetett volna' évei. Minden, ami velem történt, ami megtörtént, azt átfényesítette az a fény-idő, az a néhány nap, átvilágította a 'lehetett volna'. Ahol az én életem alvilága és a 'lehetett volna' találkozott – néhány épületemben, egy-két személyes történetben –, ott egy-két percre, órára (…) az történt, ami akkor lett volna, ha nem verik le forradalmunkat, ha győzünk.

Én azonban amíg élek úgy élek, hogy arra a győzelemre szükségem van. (…) Akkor is, amikor a Himnuszt éneklik sokan, s látom őket, a csúnya, kövérkés, eltorzult magyarokat, amint énekelnek; s tudom, ők az enyémek, bárhogy is lett, bármivé is lettünk a keservesen visszafojtott síráson át; látom együtt a vereséggel a győzelmet, mert átvilágítja a dal az arcokat, a 'van'-t áthatja a 'lehetett volna'.

Meglátom a csúnya szolgaarcokon, a torzuláson át a nemeset, a megalázottságon át a méltóságot, a rossz testtartáson átlátva a 'szép szál ember lehetett volna' képet; ebben az irritáló képben, itt egyesül az ember ősképe, szomorú-szép életének igazi értelme. (…) Ehhez a fontos látomáshoz szükségem van a győzelemre, (…) más szóval: nemcsak ebben a világban, hanem a 'volna-világban' is sikerekre van szükségem, napsütésre.

A volna-világ napjának hajnalára van szükségem. (…) Ez az a fény, amelyről a vesztesek azt mondták: 'Az Isten feléjük fordítja az ő orcáját'. (...)”

                 (Makovecz Imre: Ami megtörtént – és ami megtörténhetett volna; közli:                Milyen a magyar?; Magyar Világ Kft. kiadó, Budapest, 1989./?/ 86-91. oldal)

60./ „(...) Arra is választ kell adni, amit az 1920-ban lefoglalt szabadkőműves-archívumok dokumentumai egyértelműen bizonyítanak, hogy a radikális baloldali értelmiség aknamunkája nélkül nem lehetett volna úgy felbomlasztani a történelmi magyar államot, ahogyan arra sor került. Miért csak egyedül a magyar nemzettől tagadták meg az etnikai határokat? Miért nem lehetett figyelembe venni a történelmi és az önrendelkezési elvet? Miért nem támogatják ezek az értelmiségiek ma Trianonnak azt a fajta revízióját, hogy a határmódosításról lemondás fejében kötelező legyen megadni a kisantantállamoknak a területi autonómiát, komplett magyar nyelvű iskolarendszerrel az elemitől az egyetemekig? Ezt mind megígérték //nemzetközi szerződésekbe is iktatták – a szerk.: LHA//, de megvalósítását soha senki nem kérte rajtuk számon. (...)”

                                                                      (Drábik János: Kié a Magyar Állam?

                                                                      A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?

                                                                     Gold Book Kft., 2012.; 77-81. oldal)           

61./ „(...) Kmety Károly 'Magyar közjog' című művében /1926./ határozottan állítja, hogy az országgyűlés visszaállítása teljes visszatérést jelent a jogfolytonossághoz. Értelemszerűen következik ez abból, hogy a trónfosztó 1921: XLVII. tc. jogszerűsége nem kérdőjelezhető meg, s így nem is lehet kétséges többé, hogy 'a szabad királyválasztási jog visszaszállt a nemzetre, és ősi módon országgyűlésileg gyakorolható'.

A jogfolytonosság helyreállításának köszönhető, hogy Magyarországon nem juthat uralomra a fasizmus az ország német megszállásáig. Nem véletlenül nevezi John Flournoy Montgomery korabeli amerikai nagykövet Magyarországot oázisnak Hitler sivatagában.

'1944 márciusáig – írja – Magyarország volt az egyetlen európai ország a Pireneusoktól keletre, ahol a zsidók élete biztonságosnak volt tekinthető.'

Magyarország ez időpontig, az ország megszállásáig hatvan-hetvenezer zsidó menekültet is befogadott. Kifejti azt is, hogy 'Hitlernek Magyarországgal szembeni haragját nagyrészt a zsidóknak nyújtott védelem provokálta ki.'

'… hősiesség volt a rendszer részéről – állapítja meg –, hogy megengedte külföldi zsidók, főleg lengyelek, szlovákok és osztrákok letelepedését az országban. Elégséges bizonyítéka lett volna a bátorságnak, ha a kormány, a német nyomásnak ellenállva, a saját zsidóit védelmezte volna, és ugyanakkor lezárta volna a határokat. Magyarország többet tett, mint amennyire erkölcsileg kötelezve volt, amikor a saját zsidói mellett menedéket nyújtott külföldi zsidóknak is. A sors nem engedte meg, hogy megmaradjon az együttérzés oázisa az elnyomás sivatagában. De amikor engedett is a nyomásnak, lassabban és nagyobb méltósággal tette azt, mint a szomszédai.'

Montgomery egyébként külföldiként is felismeri a Szent Korona-tan jelentőségét, és összefüggést lát a Szent Korona tana és az általa Magyarországon tapasztalt 'korszerűtlen' tolerancia között. (...)”

                                   (Kocsis István: A Szent Korona és a jogfolytonosság;

                                   közli: A Szent Korona népe Kelet és Nyugat között; Kapu Könyvek;

                                   kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány, Budapest, 2004./?/, 5-6. oldal)

62./ „(...) Az 1956-os forradalom (…) lehetővé tette volna a tudatosan vállalt önálló magyar létszerveződést. (…) Bebizonyította, hogy a magyarság hétszáz év meghatározó nagyhatalmi befolyásoló erő, majd négyszáz év önvédelmi helyzetében

többé-kevésbé fenntartott szakrális hagyományú lét után, az 1920-as csonkolás és az 1944-1956 közötti totális elnyomás évei után még mindig képes olyan példamutató, saját létmodellt felmutatni a világnak, amely az örök természetjogi értékek analógiájaként az emberhez méltó alternatíva. A forradalom jelentősége máig hat, bár törekszenek történelmi jelentőségét félremagyarázni, leszűkíteni. Világtörténelmi jelentősége hasonló a déli harangzúgással ünnepelt 1456-os //épp fél évezredes a különbség – a szerk.: LHA// nándorfehérvári diadaléhoz, ahol nemcsak a keresztény közösséget védték meg hőseink, hanem az alternatív magyar közösség- és államszerveződést is. (…)”

                                   (Tóth Zoltán József: Élet a Szent Korona jegyében

                                   /A magyar értékekre épülő társadalom/

                                   A magyar állam metamorfózisa; 30. oldal

                                   „Magyarságtudományi Füzetek” Kis-enciklopédia 10. füzet)

63./            „(...) Magyar vagyok. Természetem komoly,

                 Mint hegedűink első hangjai;

                 Ajkamra fel-felröppen a mosoly,

                 De nevetésem ritkán hallani.

                 Ha az öröm legjobban festi képem:

                 Magas kedvemben sírva fakadok;

                 De arcom víg a bánat idejében,

                 Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

                 Magyar vagyok. Büszkén tekintek át

                 A múltnak tengerén, ahol szemem

                 Egekbe nyúló kősziklákat lát,

                 Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. (…)

                 Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

                 Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok.

                 Itt minálunk nem is hajnallik még,

                 Holott máshol már a nap úgy ragyog.

                 De semmi kincsért s hírért a világon

                 El nem hagynám én szülőföldemet,

                 Mert szeretem, hőn szeretem, imádom

                 Gyalázatában is nemzetemet!

                                                    (Petőfi Sándor: Magyar vagyok /Pest, 1847. február/)

64./ „Földünk poláris élőlény, s a rajta található Élettel, köztük az Emberrel is, zárt Egységet képez. Ha mi szenvedve éljük az életünket, ez Föld-Anyánk számára is fájdalmat jelent, míg a Föld javainak általunk történő kifosztása és pusztítása újabb és újabb mérhetetlen szenvedések okozója.

A földi polaritás nem egymásba feszülő ellenerők eredménye, hanem egymást tökéletesen kiegészítő, egymáshoz méltó, Egységet képező, egyenrangú Erők szövetsége.

Az Ember a polaritás törvényét félreértette, s félreértett, felszínes törekvésével a két pólust egymástól ellenerőként szétválasztva és egymással szembeállítva, immár sokadszorra pusztítja le a világot. Jelen emberi törekvésünk nem a LÉLEK EREJÉTŐL való, hanem attól messze elrugaszkodott. Jelen (s feltétlenül egységes) emberi civilizációnk hatalmas feladata az EGO erejének kipróbálása (volt). Erre kaptunk a Vízözön óta kb. 6800 évet, amely Lemúria 50000 éves időtartamához képest iszonyúan kevésnek tűnhet (s ez utóbbi is csupán Lemúria fénykora). Mégis mostanra, amikor immár az EGO ereje maga alá gyűrte az Anyagot is és a Tudatot is, jelen „kultúra" ekképpen, radikális változtatások nélkül, már nem sokáig maradhat fenn.

Föld-Anyánk, hogy az Életet mentse, embertelen törekvéseinkkel szemben öngyógyító folyamatot kezdeményezett. E helyzetet egyszerű szavakkal elemezve: a földi tűzesetek fellángolásai (erdőtüzek, vulkánkitörések, háborúk, stb. mint egyfajta furunkulusok), a túlburjánzó Férfienergia kitörési pontjai, míg a víz és az időjárás anomáliái (szökőár, tengerrengés, árvizek, stb.) az Ember által meg nem élt, belőlünk hiányzó Női energia egyensúlyi helyzetet korrigáló belépési pontjai. Jelzések is, intézkedések is ezek, de mindenképpen az emberi faj észhez térítését, „megváltását" célozzák.

E szempontból tűz és víz szimbólum-értékűek. A tűz az ember által túlgerjesztett NAP-ság, míg a víz az emberiségből jelenleg hiányzó HOLD-ság vezérlő princípiumai, melyek magasztosabb, (nem földi) síkokon, mint érzelmek alakítják emberi fajunk sorsát.

Össz-emberi viszonylatban az emberiség túlnyomó többsége a (jang-típusú) férfienergiát tartja állandó mozgásban, míg környezetünkben (közel és távol) az egyetlen nép a MAGYAR, aki a BOLDOGASSZONY mellett elkötelezett, vagyis minden időkben a Női princípiumot képviseli a polaritásban.

Ugyanezt tehát nyomatékkal ismételve: Magyarságunknak minden körülmények közepette a (jin-típusú) Női energia BOLDOGASSZONY-szimbólumát KELL felmutatnia! Népünk teljes történelmében az általunk képviselt központi hatalom: a BOLDOGASSZONY (Isten Szentlelke, a BÖLCSESSÉG, vagyis a Női princípium). Akinek legfőbb ismérve, hogy sohasem él vissza hatalmával.

Ha beletekintenénk, hogy ugyanez miképpen alakul más népek esetében, bizonnyal megdöbbennénk. Mert a népek fele-kétharmada még a nemzeti himnuszában is vérben gázolva érzi jól magát, van olyan nép, amely mániákus öntörvényeit hirdetve mindenki mást lenézve megaláz, akad olyan nép, amelyik nemzeti gőgjében megfeszülve hirdeti, hogy különb a többinél, de akad olyan is, amelyik ki sem lát a saját sötétségéből.

Érdemben ezek után érthetjük meg igazán, hogy másfél évezrede miért nem vagyunk képesek mit kezdeni a „nyugati típusú” intrikával, s hogy mennyire MÁS a BOLDOGASSZONY népe. Minket legkevesebb ezer éve azért próbálnak megalázni, megosztani, megvetni és eltiporni mások, mert nemzet szintjén nem óhajtunk visszaélni hatalmunkkal, vagyis genetikai adottságaink közé tartozik a NŐI princípium tisztelete és védelme.

Mi, MAGYARI népek tehát (bárhol legyünk is), világszerte ŐRZŐK vagyunk. Mi őrizzük a mérleg másik serpenyőjét, a mostanság bukni készülő jang-típusú férfienergia ellenpólusát, (helyesebben fogalmazva tehát a kiegészítő, EGYSÉGGÉ emelő, méltó párját.) Minden egyéb törekvésünk a LÉLEK Erejétől elrugaszkodott és hiábavaló.

A körülöttünk élő népek mind-mind a jang-típusú férfienergiát képviselik (felsőbbrendűség, ragyogás, áradás, intézkedés, pénz és a jog, harc, erőszak, gyűlölet, megalázás, kisemmizés, eltiprás és bosszú). Az ún. jin-típusú (főként keleti) népek több szempontból még önnön testvéreikkel szemben is a kirekesztést célozzák. Ez is férfienergia. A mi BOLDOGASSZONYUNK ilyet nem tenne. Ahol papok, politikusok, bankárok vagy katonák uralkodnak, ott a Női energia meghal. A mi mai magyar asszonyaink túlnyomó többsége naphosszat szintén a jang-típusú férfienergiát gyakorolja (irányítás, intézkedés, aktivitás, királyi ÉN, férfiasság, szerepcsere). Pedig a probléma magas nehézségi foka napjainkban – mindezekkel a sajátosságokkal éppen ellentétesen – abban rejlik, hogy nekünk magyaroknak (s a MAGYARI népeknek) a BOLDOGASSZONY, azaz: a női energia szimbólumát népként (is), és a legszemélyesebben (is), minden körülmények között fel kell mutatnunk. S ha ezt nem tesszük, hanem ehelyett mi is a férfienergiát aktiváljuk, akkor helyettünk a női energiaminőséget nem lesz képes felmutatni senki.

Most, hogy haldoklik a Föld, végérvényesen meg kell értenünk, hogy a magyarság bármiféle „harca" nem a hiányzó polaritás pótlását, s nem a BOLDOGASSZONY szimbólumának felmutatását jelentené, hanem a világ pusztulását okozná.

Mivel mi vagyunk a BOLDOGASSZONY ŐRZŐI, s ilyen irányú elkötelezettségünk e civilizációban a Vízözön óta (közel 7000 éve) ismert és töretlen, a BOLDOGASSZONY szimbólumát, azaz: a női princípiumot minden körülmények között nekünk kell felmutatnunk. Ez a szimbólum pedig: a Megértés, a Kötelesség, a Gondoskodás, a Megnyílás, Kitárulkozás, Elfogadás, Beletörődés, Megbocsátás, Odaadás, az Alázat és a Szeretet.

Amint ebből látható, tulajdonképpen a pillanatonként megélt érzelmeink minősége rejlik a feladat mögött. Természetesen a BOLDOGASSZONY szimbólumának felmutatása a magyarság részéről nem azt jelenti, hogy a magyaroknak ügyefogyott, tutyi-mutyi, élhetetlen, elvetélt, puhány, mamlasz, alattvaló, rabszolga-népnek kellene lennie. Hiszen a polaritás e világ egyik leghatalmasabb ereje, a Mi erőnk, s annál nagyobb erőt ad nekünk (egyénenként), minél kevesebben vagyunk. S azért közöttünk is élnek olyan szülöttek, akiknek a Mars harcos jellemvonása a létformájuk.

Aki tehát MAGYAR-nak született, legyen tisztában saját értékeivel, s erkölcsi tartása vezesse el a BOLDOGASSZONY–elvárásokig; amikor is lenne hatalma ahhoz, hogy üssön, de nem fog ütni, s akár ölhetne is, de nem fog ölni, hiszen Életet mindaddig nem vehet el, amíg Életet teremteni nem képes.

Magát a BOLDOGASSZONY–szisztémát egyáltalán nem kell túlmisztifikálni, hiszen élő, Valóságos Feladatról van szó: A magyarság ebben a poláris világban a mindenkori földi POLARITÁS Egyensúlyának a kijelölt ŐRZŐJE, mint ahogyan Föld-Anyánk föld-idegáramai szívenergia-központjának a kijelölt ŐRZŐI is mi, MAGYAROK vagyunk. A polaritást, a szív békességét, s a Földet pedig nem harckészültséggel, hanem a Tudattartalmunk állandó, kötelességszerű felülvizsgálatával és a mindenkori gondolataink folyamatos pallérozásával kell őriznünk, mert számunkra az ÉLET Könyvében ez a Feladat vésődött be.

Hatalmas őserők rejlenek a magyarságban, amelyeket jóra és rosszra egyaránt felhasználhatnánk. Emiatt is tart tőlünk a világ. Ha mozdulnánk, mi lehetnénk (ismét) Európa és Ázsia urai. Csakhogy ez a jang-típusú férfienergia aktiválása lenne, s ebbe belepusztulnánk mi is, és belepusztulna mindenki, aki él. Ezt a világ nem értheti, ezt nekünk kell megértenünk.

Ma mindenütt a világon azon csodálkoznak az átfogóbb tudással rendelkezők, hogy ez a mi MAGYARSÁGUNK Lemúriát, Ataiszt, Ordoszt, Atlantiszt és a Vízözönt túlélve, miképpen maradhatott fenn, megbonthatatlanul. Pedig a válasz roppant egyszerű: A BOLDOGASSZONY vigyáz ránk, hiszen Mi vagyunk az ŐRZŐI, s valamennyi korban, gondolkodás nélkül hajlandók voltunk önmagunkat a BOLDOGASSZONYÉRT Felajánlani. Mert akárhogyan is terhelné vagy könnyítené a földi poláris Egyensúly mérlegének egyik serpenyőjét a mai népek végeláthatatlan sora, amikor az Egyensúly mérlegének másik serpenyőjében már csak a MAGYAR nép, s a BOLDOGASSZONY MAGYARI népeinek maradékai találhatók.

Nem amiatt maradtunk fenn ezer évek óta, mert volt egy Gilgamesünk, egy Nimródunk, egy Atillánk, egy Árpádunk és egy Mátyás királyunk, hanem azért, mert Föld-Anyánk mindig is bízott abban a népben, aki valamennyi korban Hitet tett a BOLDOGASSZONY tisztelete és védelme mellett.”

//Vegyük észre: ez a fajta – az ÉLETET védő-támogató – kozmikus energiatípus jelenik meg James Cameron 'AVATAR' című, világsikert arató filmjének 'EJVA' nevű Mindenható Istenében. Igencsak örvendetes, hogy a jelenlegi világkultúra legjobb alkotóitól is megjelennek olyan alkotások, amelyek az ősi magyar életbölcsesség, illetve értékrend szellemiségében fogantak. Ez akkor is így igaz, ha eme ismeretnek a külföldi alkotók nincsenek tudatában...; mindinkább észlelhetően működik a morfogenetikus mező... /Sheldrake!/ - a szerk.: LHA//                                                                                                                                                                                                                                                                                     (Szőke Lajos: A magyarok belső törvénye/2012./ - Internetről)

Az anyagot – az idézeteket – összegyűjtötte, a teljesség igénye nélkül célirányosan válogatta, szűrte-szerkesztette, kiemelésekkel és kiegészítő jegyzetekkel ellátta:

                                                                                       Ludányi-Horváth Attila

                 (okl. közgazda, szakkonzul, nyugalmazott diplomata, újparadigma-elemző)

Gödöllő, 2013. május 7.

Beküldte: Dobrova Éva