Kedves Szemtanu és mindannyian,
Köszönöm hozzászólásodat. Megfiatalodok egy napot valahányszor látom hogy foglalkozik egy hazafi a magyarság jövőjével. Ha ez így halad, újszülött lesz belőlem - igaz úgyis arrafelé haladok... Talán az igazi remény a sok gondolat együttműködésében rejlik.
Az 1-es számú észrevételed, ha jól értem, a tanácstalanság okozóját a jobb élet színvonal keresésére szűkíti le. Lehet hogy sok esetben a tanácstalanságnak ez az oka, de ezen kívül lehet sok más, sokkal súlyosabb oka is annak. Ami pedig a nemzeti öntudat eladását illeti, a hazafias gondolkozás, habár szép, nemes, tiszteltre méltó és kívánatos, csak az a ösztönös önvédelem határáig irányítja a cselekvést. Az éheztetés, személyes vagy családtag fenyegetés, vagy más fajta testi vagy lelki kínzás hatása alatt mindenki előbb utóbb eladja földjét, házát, hazáját. Sőt, a gyenge lelkű még apját, anyját is. Aki ezt nem veszi számításba és abban bizik hogy a hazafi minden körülmények között hazafi marad, saját magát vezeti tévhitbe. Sajnos ilyen az emberi természet és ezt számításba kell venni ha nem akarunk csalódni.
Az igaz hogy egy népet lehet nemzeti öntudatra nevelni és hogy ez a nevelés óriási előnyt ad egy népnek. De ez csak egy nemzeti alap. Erre építeni kell. Építés közben viszont szem előtt kell tartani az alap súly-határát. Aki túlterheli az alapot - avval hogy többet vár el a hazafiasságtól mint amit az képes adni - épülete fönnálló-képességét kockáztatja. Sokkal sikeresebb lesz vállalkozása ha az emberi természet megváltoztatása helyett nagyobbra tervezi az alapot.
A 2-es számú észrevételed: Én sem ismerem belülről az ügyet, de tudtom szerint az akadémia a professzor múltját, s nem tanítását kifogásolta. (ha valaki erről többet tud, legyen szíves hozzászólni).
Hogyan lehet megbízni benne? A bizalom egy folytonosság (continuum) fogalom ami a vezérléshez tartozik. Minden működést - emberi működést beleértve - csak a működő rendszer megismerése után lehet vezérelni. Itt elsősorban az emberi természet megismerésről van szó. Az emberi természet ismerete határozza meg a bizalom fokát. Ezt a fokot az egyén megismeréssel emelni vagy csökkenteni lehet. A vezérlő a bizalom fokához arányosítja úgy a meghatalmazást mint a felügyelést.
A vezetés egyik alapelve az, hogy mindenki jó valamire. Mindenki azt csinálja legszívesebben ami neki természetes. Cselekedetei sokszoros ismétlése nagy tapasztalatot ad neki, s ezért abban lesz jó ami neki természetes. Egy kutyát meg lehet tanítani hogy ütögessen orrával egy kis piros gombot ha enni akar, de a kutya soha sem fogja olyan hatékonyan ütögetni a kis piros gomb mint például egy madár mert a madárnak a csipegetés természetes a kutyának viszont nem. Egy vezető dolga az hogy minden ember-elemnek olyan feladatot adjon ami neki természetes, és hogy a feladatokat úgy ossza ki hogy mindenki avval foglalkozzon ami neki természetes. Igaz hogy a kutyából nem lesz szalonna de a disznóból sem lesz farkas-vadász.
Sajnos itt nincs sok hely nagyobb tanulmányokat részletezni, s ezért nem mindig nyilván látszó a következtetés. De megpróbálom gondolataim lényegét leírni. Ha a magyarságnak érdeke a valóságos magyar történelem kutatása, akkor a valóságos magyar történelmet kutató a magyarság érdekét szolgálja. Ha ezen kívül netán magyarellenességet gyakorol, akkor azt a mérleg másik oldalára tesszük. A kérdés az hogy képes-e valaki egyszerre két, egymást kizáró, hivatást hatásosan gyakorolni? Erre viszont csak hozzáértő tudós és tudományos alátámasztás adhat választ. Ha igen, akkor a példák tanulmányozásával észrevehetjük ennek a módszernek alkalmazását bármelyik hivatás gyakorlásában. Ha nem, akkor a fondorlatosság fésűjével lektoráltassuk az illetett munkáját. Itt nem a tévedést hanem csak a hamisítást keressük. Sajnos én nem vagyok járatos egyik mesterségben sem, tehát csak dilettánsként tudok hozzászólni:
A jószívűség a jótét gyakorlásának épp úgy eredménye mint okozója. Azt hogy mi indítja be ezt a forgókereket az emberi viselkedéséből tudjuk következtetni. A gyerek attól lesz jószívű ha szülei a jócselekvést tanítják A saját jócselekedetek észrevétele megadja később a gyereknek azt az ön-fölbecsülést hogy ő jószívű, s ezért továbbá is jót tesz. Ha ezen az alapon indulunk, akkor mondhatjuk hogy ha valaki folyamatosan jót tesz, akkor előbb utóbb jószívű lesz. Ezt a lelki, szellemi fejlődést a Jézus-hiten kívül több világ-vallás is tanítja. Eszerint ha valaki évtizedeken át a valóságos magyar történelmet kutatja, akarata ellenére is - ha az lehetséges - valóságos magyar történelem kutató lesz. Ha pedig a magyarságnak érdeke a valóságos magyar történelem kutatás, akkor az aki ezt a pályát hivatásosan követi a magyarság jótevője, függetlenül attól hogy milyen szándékkal indult neki életpályájának vagy hogy mi mást művelt közben. Bármiféle jelenlegi magyarellenes tevékenysége nem csökkenti se múlt se jelenlegi jótevősségét (ha munkája most is a magyar érdeket szolgálja), legföljebb ellensúlyozza azt (a kettő nem azonos). A mérleg aztán majd kimutatja hogy ma kinek értékes. Ha pedig lehetséges értékét a jövőbe akarjuk vetíteni, akkor az előbb említett tanácstalanságból származó mérleg billenést elemezzük.
A "...nem szavazni es váltani kell, es megbocsájtani, hanem újról kezdeni, friss erőkkel..." idézettel több gond van. Az ötlet erkölcstelenségét most nem is nézve, itt az "újról kezdeni"-vel van gond (Jézus a megbocsájtást tanította. Természetesen, a megbocsájtásnak úgymint a kegyelemnek csak győzelem után van értelme). Használt téglából még lehet házat építeni, de jószándékból és egy maroknyi új építőanyagból nem. Persze hogy jó lenne megtalálni az egyben legokosabb, legerősebb, legtisztább lelkű hazafiakat és kezükbe tenni a nemzet vezetését. De sajnos ez csak a naiv-gondolkozásúnak délibábja. És meddig tart majd az "új rendszer"? Egy évszázadig talán? Mi lesz az után? Megint újra kezdjük? Aki komolyan építeni akarja a magyarság jövőjét, az mindig a jelenben építsen a múltra, avval amije van, s ne avval ami hiányzik. Máshol említettem hogy nem értek az összefogás mesterkedéséhez, ezért csak annyit szeretnék erről mondani hogy ha valaki a nemzet összefogását tűzi ki céljának, akkor azt ne a lakosság kizárásával kezdje.
Hazafias szeretettel,
őszkatona