Úgymint az előző fejezeteket, a döntés mesterkedését is csak vázlatosan tudom ide leírni.

A döntő-képességet a tudomány döntés-elméletek kidolgozásával közelíti meg. Ezek az elméletek vagy ajánlanak mintaképeket (modelleket) vagy nem, a bizonyosság jellegétől függően:

• Bizonyos. Csak egyetlen egy következményre vezethet, és a döntés csak a következmény kiválasztásából áll. (Ezeket sokan nem tekintik valódi döntéseknek).
• Kockázatos (rizikós). Mindegyik választék több következményre vezethet de mindegyik következmény valószínűsége (probabilitása) kiszámolható.
• Bizonytalan. Tudás-hiány. Ez nem azonos a kockázatossággal mert a kockázatosság egy megadott fokú bizonyosságra (valószínűségre, tudásra) van alapozva. A bizonytalan nem vezet logikus következményre mert nincs érvelhető választék. Emiatt, a döntés-elméletek csak érvelésre alapított mintaképeket ajánlanak.
• Minden okfejtésre alapított döntés-mintaképnek két hibája van:
  • Választékokat igényelnek. Ez választék-hiány esetben lehetetlenné teszik a döntést.
  • Egy szót sem szólnak az ember tagadhatatlan okfejtésen-kívüli döntő-képességéről

Az emberi döntést tanulmányozó tehát csak magukban a döntés-elméletekben találhat tanácsot. Ezek pedig lényegében azt mondják hogy:

"Bizonytalanságban, a döntések csak az alanyiságra (szubjektivitásra) támaszkodhatnak, előző döntések termékeire, és azok eredményeire, hasonló körülmények között."

Más szóval, bizonytalan helyzetben, a döntő-képesség egy mindenféle okfejtést-kizáró döntés-tapasztalattól függ. Ennek ellenére, az emberi döntő-képesség tanulmányok legtöbb esetben beleesnek az okfejtés-csapdába. Minél jobban próbálják magukat "kimagyarázni" a gödörből annál mélyebbre ássák le magukat. A pszichológusok mindenféle sematikus ábrázattal próbálják megmagyarázni az emberi döntés működését. Fontoskodásuk eredménye egy vagy több, kockákból, háromszögekből, körökből összetákolt vázlatrajz, ahol nyilak és szaggatott vonalak össze-vissza mutogatnak föltételezett elmebeli folyamatokra. A szerencsétlen hallgató előbb utóbb megérti a vázlatrajz szerkezetét és elméletbeli függvényét, és kísérletezni kezd vele. Egy néhány próbázás után rájön hogy, a laboratóriumonkívül, az a "mindent-megmagyarázó" okoskodás amit neki tanítottak kivétel nélkül kudarcba fullad; egyetlen egy esetben sem képes előállítani egy hatásos döntést. Miért? Azért mert a megmagyarázhatatlant nem lehet megmagyarázni.

Ez a valóság viszont nem azt jeleni hogy ezt a megmagyarázhatatlan képességet nem tudjuk hasznosítani, fejleszteni és értékelni. Az óra szerkezet és működés ismerete sem szükséges arra hogy mérni tudjuk vele az időt. Egy kis betekintéssel rájövünk hogy döntő-képességünk a szellemi fejlődés legelső fokozatához tartozik. Tehát csak használatát, fejlesztését és értékelését kell megtanulni.

Adöntést, épp úgy mint a bizonytalanság és az akadály kezelését is lelki fölkészültséggel kezdjük. Aki nem érti a döntés célját, vagy nem tudja döntő-képességét használni annak minden döntés szellemi feszültséget okoz. Aki viszont érti a döntés célját és tudja döntő-képességét használni, annak a döntés nem egy teher hanem egy kedvező alkalom célja megközelítéséhez Kitűzi célja zászlóját, és attól a pillanattól kezdve minden döntést zászlójára nézve kezdi. Más szóval, a döntés célja a végcél felé vezető út kiválasztása, megváltoztatása vagy létrehozása.

• Miért a zászló?
  • Sarkalja a találékonyságot,
  • Szűri az ötleteteket
    • Ha az ötlet semmivel sem járul a cél eléréséhez, minden további megfontolás nélkül selejtezzük.
    • Ha hozzá járul, megtartjuk esetleges későbbi kidolgozásra.
  • Idomítja a szűrőben maradt ötletet.
    • Alakítja
      • Kiegyenesíti vagy meggörbíti az ötletet a cél felé vezető út kanyarjai szerint
    • Tisztítja
      • Lekaparja róla az élősködő függelékeket. A zászló úgy hat az ötlet-függelékekre mint a só a piócára.Túl sok ráépítmény kiszívja az ötlet lelkét.

• Van-e szükség döntésre? Minden döntést evvel a kérdéssel kezdjük. Sajnálatos az az élet ahol a lét egy döntés-lánc, ahol minden döntés a következő láncszemet hozza létre.
  • Mire számíthatunk ha hozunk döntést? A cselekvés háromból két esetben megváltoztatja a körülményeket:
    • Javul a helyzet
    • Romlik a helyzet
    • Nem változik.
  • Mire számíthatunk ha nem hozunk döntést? A tétlenség nem biztosítja a körülmények változatlanságát.
  • Kétség-kezelés tetterős (dinamikus) helyzetekben. Figyeljük az irányzatot:
    • Ha a helyzet állandó (tartós, stabil) vagy javul, fékezzük a cselekvés ösztönt.
    • Ha a helyzet romlik, tegyünk valamit.

• Mikor cselekedjünk? Minden cselekedet kirekeszt egy vagy több választékot. A fölületes gondolkozás szerint, minél később hajtjuk végre döntéseinket, annál több választékból válogathatunk A döntéssel foglalkozók ezt a hajlamot vénlány-tünetcsoportnak (szindrómának) hívják Sokkal sikeresebb eredményt érhetünk el ha döntéseinket a legelső alkalom megjelenésekor hajtjuk végre:
  • Lehetségesé teszi az irányítást
  • Megelőzi a megbénulást
  • Javítja a döntés minőségét
  • Hasznosítja a kedvező alkalmat
  • További döntéseket lehetővé tesz
  • Fenntartja a vezérlést

• Mennyi időt szánjunk döntésre? A döntésnek egyik alapelve: Egy időszerű megfelelő döntés hasznos, de egy elkésett hibátlan döntésnek semmi haszna sincs. Aki az értesülésre szánja idejét, elveszti alkalmát. Ha dönteni kell, aszerint döntsünk amit tudunk vagy azonnal megszerezhetünk, ne aszerint amit keresgélni, kutatni kell.
  • Társaságban: Egy rang-szervezetben meghatalmazással osszuk szét a döntést és annak végrehajtását. Egy rég bebizonyosodott, állhatatos szokás a "félidő szabály" avagy "félszabály." Ha betartjuk, akkor a döntés legbonyolultabb kérdései kapják a legtöbb időt. Innen kezdve, a rendelkezésre álló idő fokozatosan csökken de a kérdések is egyszerűbbek lesznek.
    • Számítsuk bele a döntésre szánt időbe a végrehajtáshoz kellő időt.
    • Az idő felét használjuk:
      • Az értesülés megszerzésére
      • Annak földolgozására
      • A legmagasabb rangú döntésre
      • A döntés következő alacsonyabb szintre (rangra) való továbbításra (parancs, rendelet, korlátozás, jelentés-kötelesség, stb.)
    • Az idő másik felét szánjuk az összes alacsonyabb rangú döntésekre és azok végrehajtására, mindegyik fokon ugyan így megfelezve a maradékot.
  • Döntés sebesség: A vakmerőségnek és a az ingadozásnak semmi köze a döntés sebességéhez. Ez egy tévhit. Ha valaki meggondolatlan, meggondolatlan függetlenül attól hogy milyen gyorsan dönt. A vakmerőséget sokszor azonosítjuk az ostoba sietséggel, de az ügyességet soha sem késleltetéssel. Hasonlóan, az ingadozás ingadozás, akár lassú, akár gyors. Aki képtelen dönteni, az csak méregeti a lehetőségeket, választékokat ahelyett hogy kockáztatná helyzetét, függetlenül attól hogy mennyi ideje van döntést hozni. Az ingadozást gyakran azonosítjuk a megbénulással, de az óvatosságot soha semindokolatlan sietséggel. A merészséget gyakran azonosítjuk a veszélyeztetéssel, de a túlzott óvatosságot nem, pedig mind a kettő veszélyes. Veszélyhelyzetben a legmerészebb döntés a legbiztonságosabb.

• Mit döntsünk el? A prioritás kezelés.
  • Keressük meg és értsük meg a különbséget a fontosság és a sürgősség között, összekapcsolódásukat, lehetséges fölcserélésüket, és ezt a tudást alkalmazzuk az elsőbbség meghatározásában :
    • Fontos. Szükséges a cél eléréséhez. Például:
      • Működő-képesség
      • Hatóképesség
      • Nélkülözhetetlen eszközök
    • Sürgős. Figyelmünkbe tolakodik. Itt nagyon hasznos az önfegyelem
      • Nagy részben vagy teljesen leköti szellemi erőnket (pl. fájdalom).
      • Az elsőbbség (prioritás) lista tetejére próbál emelkedni (pl. megijedés). Ezt ne engedjük meg.
      • Elkobozza, lefoglalja cselekvéseinket (pl. életveszély észlelés).
    • Fontos és sürgős. A legfontosabbat - ne a legsürgősebbet - tegyük az elsőbbség lista tetejére.
    • Fontos de nem sürgős. Gyorsan intézzük el a sürgőset. Térjünk vissza a fontosra minél hamarabb.
    • Sürgős de nem fontos. Intézzük a legsürgősebbet
    • Nem fontos és nem sürgős. Csak akkor intézzük amikor semmi mással nem vagyunk elfoglalva.

• Hogyan döntsünk?
  • A végcél kitűzése után hozzuk létre annak elérésére egy tervet.
  • A tervben tűzzünk ki a közbenső célokat.
  • Építsünk hidakat a célok között:
    • A döntés a hid építéshezhasonlítható
      • Tárgyilagos (gépszerű) döntések. Minden tárgyilagos döntés két munka ismétlése:
        • A tények gyűjtése és földolgozása
        • A valószínűségek fölbecsülése (kiszámolása)
          • A tények a pillérek.
          • A valószínűségek a pillérek közötti fesztávok.
          • Kevés pillér erősebb fesztávokat igényel.
          • Gyenge fesztávok több pillért igényelnek.
          • Tények mindig szükségesek a valószínűség kiszámolásához, de a valószínűség is termelhet tényeket
          • Ha a hid helye mag van adva, akkor ennyi elég. Több még árthat is.
      • Alanyi (emberi) döntések. Minden emberi döntés, három munka ismétlése:
        • A tények gyűjtése és földolgozása
        • A valószínűségek fölbecsülése (kiszámolása)
        • Ítélő-képesség alkalmazása
        • A hid elhelyezését csak emberi ítélő-képességgel lehet meghatározni
          • Az ítélő-képesség egy tudat-alatti szellemi képesség. Se beindítani, se megállítani se vezérelni nem lehet. Még megfigyelni sem vagyunk képesek, tehát képtelenek vagyunk elemezni.
          • Az ítélő-képesség a tapasztalatokat és a fölfogott ember-fölötti hatásokat dolgozza föl. Minél több a tapasztalat és az ember-fölötti hatás fölfogása annál hasznosabb az ítélő-képesség. Kevés tényt erős valószínűségek tudják pótolni. Gyenge valószínűséget több tény tudja kisegíteni Az ítélő-képességet lehelten pótolni.
            
            A tények gyűjtése és földolgozása, a valószínűségek fölbecsülése, és az (emberi döntésben) az ítélő-képesség alkalmazása a döntésben egybefonódnak és egymást segítik, azaz, nem versenyeznek egymás ellen.

• Hogyan értékeljük a döntéseket? Minden döntést a meghatalmazás szerint értékeljük. Itt érdemes szem előtt tartani az a valóságot hogy tökéletes döntés csak egy lehet, de a megfelelő döntések változata végtelen.
  • Vezér meghatalmazás. Föladata egy megadott cél elérése.
    • Ha a tiltott tevékenység határain belül eléri a neki kitűzött célt akkor minden döntése kifogástalan.
    • Ha eléri a neki kitűzött célt de a tiltott tevékenység határait túlszárnyalja, akkor döntései kifogásolhatóak.
    • Ha azért nem nem éri el a neki kitűzött célt mert az ahhoz alapvető tevékenységek tiltva voltak, akkor:
      • Ha visszautasíthatta volna de elfogadta, döntései hibásak.
      • He nem utasíthatta vissza, akkor döntései kérdésesek.
    • A vezér értékét a célok elérése szabja meg.
  • Végrehajtó meghatalmazás. Föladata a döntés végrehajtása.
    • Ha tevékenységei korlátain belül végrehajtja a neki kiadott föladatot, akkor minden döntése kifogástalan, függetlenül attól hogy a vezér eléri-e a célt vagy nem.
    • Ha eléri a neki kitűzött célt de a tiltott tevékenység határait túlszárnyalja, akkor döntései kifogásolhatóak.
    • Ha azért nem nem képes végrehajtani a neki kiadott föladatot mert az ahhoz alapvető tevékenységek tiltva voltak, akkor:
      • Ha visszautasíthatta volna de elfogadta, döntései hibásak.
      • He nem utasíthatta vissza, akkor döntései kérdésesek.
    • A végrehajtó értékét a döntések végrehajtása szabja meg.
  • Ügyintézés (adminisztrációs) meghatalmazás. Föladata az előírt folyamat betartása.
    • Ha betartja az előírt folyamatot, akkor minden döntése kifogástalan, függetlenül attól hogy a vezér eléri-e a célt vagy nem, vagy hogy a végrehajtó végrehajtja-e a döntéseket vagy nem.
    • Ha betartja az előírt folyamatot de a folyamat eredménye nem egyezik az előírt folyamat végeredményével, akkor is minden döntése kifogástalan (Itt az előírt folyamat hibás). De ha észreveszi, kötelessége jelenteni.
    • Ha nem tartja be az előírt folyamatot de folyamata eredménye egyezik az előírt folyamat végeredményével, akkordöntései kérdésesek.
    • Ha nem tartja be az előírt folyamatot és folyamata eredménye túlszárnyalja az előírt folyamat végeredményét. akkordöntései kifogásolhatóak.
    • Ha nem tartja be az előírt folyamatot és folyamata eredménye nem egyezik az előírt folyamat végeredményével, akkordöntései hibásak.
    • Az ügyintéző értékét az előírt folyamat betartása szabja meg.
  • A döntések jellegszerű értékelése akkor is hasznos ha minden döntést saját magunk hozunk, hajtunk végre és intézünk. Elemezzük a sikeres döntéseket is ne csak azt amit eltoltunk. Mind kettőből lehet tanulni mert:
    • Megtaláljuk a jó döntéseket
    • Megtaláljuk a rossz döntéseket
  • Az döntésben alkalmazott ítélő-képességet lehetetlen minősíteni (habár sokan megpróbálják, például hibáztatás közben) mert:
    • Az ítélő-képességet alkalmazó döntés idejében a döntés eredménye még nem létezik.
    • Aki az ítélő-képességet próbálja minősíteni, valójában a tapasztalat mennyiségét méri és az ember-fölötti hatás fölfogás-képességéről elmélkedik (spekulál).

Röviden, ennyit a döntésről.

Hazafias szeretettel,
őszkatona

Eltárolt hozzászólások