Mint bizonyosan sejtitek, hogy egy ilyen "magyarságunkat felvilágosító" honlapot üzemeltetni nem kis feladat számomra sem, mert egy helyre akarom gyűjteni mindazokat a dolgozatokat, tanulmányokat, írásokat amik az interneten szanaszét hevernek és ez nem éppen zökkenőmentes feladat számomra. Persze mielőtt hozzáfogtam evvel is tisztában voltam.
A sok sok elismerő írások közt amit nekem irtok, még mindég akad (sőt kezd szaporodni) a durvábbnál durvább támadások is. Ezért kértem tanácsot kedves barátunktól őszkatonától. Ezekből a nekem szánt jól megfontolt tanácsokból fogok nektek leközölni, mert úgy érzem ez annyira általános, hogy mindegyikünk használható sorokat, mondatokat lelhet benne.Így írja többszöri panaszaimra:
------------
Sokat gondolkoztam gépleveleden de most csak az utolsó mondatodra, "Minden tanácsra nyitott vagyok" tudok válaszolni. Itt most nagyon fontos hogy ne értsd félre a mondanivalómat. Őszintén segíteni akarok de, habár én tudom hogy mit akarok mondani, azt is tudom hogy sokszor az nem úgy hangzik el ahogy én azt elképzelem. Ezen már sajnos nem tudok változtatni.
Nehéz tanácsot adni anélkül hogy tudjam milyen szándékkal vágtál neki ennek a honlapnak, hogy most is ugyanaz-e a szándékod mint amikor nekivágtál, vagy hogy kristály tisztán látod-e te, magad, hogy miért vágtál neki. Azt látom hogy hazafias érzelmeid tüzelik, de ha csak eddig haladtál az elemzéssel akkor mindenek előtt a lelkiismeret vizsgálatot tanácsolom. Más szóval, kérdezd a legalapvetőbb kérdést: Miért?
A vállalkozás-kezelés magában egy mesterkedés, sőt, sokan két különböző mesterkedésnek tekintik. Szélhámos lennék ha megígérném hogy majd erről is írok mert egy ilyen komoly munkát már nem vállalhatok. Pedig az lenne a legjobb tanács. Elképzelésem szerint más is irt már erről.
De hogy még is szóljak valamit, kérlek tartsd szem előtt hogy óriási a kezelési különbség egy kitűzött cél űzése és egy folyamat működtetése között. Ha válaszod a "miért"-re egy célpont, egy végállomás elérése, akkor "mit csináljak?" kérdéseket kérdezz magadtól. Ha viszont a "miért"-re egy folyamat, eljárás, maga az utazás választ kapsz, akkor "hogyan csináljam?" kérdéseket kérdezz. Egy célpont űzésnek van kezdete és vége. A folyamat működtetésnek viszont nincs se kezdete se vége. Folyamatot csak célpontok képesek elindítani és megállítani. Ha a paraszt 100 mázsa búzát akar learatni hogy megéljen, az neki egy célpont és mindent megtesz hogy elérje célját. Ha viszont a paraszt szorgalmasan dolgozik, tudván hogy munkája eredményéből meg tud élni, akkor folyamatot működtet. Egy másik példa: A célpont egy gyártmány amit szerszámok alkalmazásával hozunk létre. A folyamat a szerszámok alkalmazása gyártmányok létrehozására. A kettő nem ugyanaz és végeredményük sem ugyanaz. A cél eléréséhez minden nem kifejezetten tiltott eszköz fölhasználható (korlátolt eszköz alkalmazás). A folyamat működtetés a csak megengedett eszközök alkalmazása (korlátolt végeredmény). Itt sem azonos a kettő.
------------
Eddig egyik levele melyet megosztok veletek. Erre irtam egy rövid választ, ahol elmondtam, hogy elöbb több honlapnál is éveken keresztül voltam segédszerkesztő, de valamenyi helyen ahova bedolgoztam hiányzott az önnállóság a szabadság a cikkek és írasok, dolgozatok szabad közlése. Mindég mások mondták meg mit kell levennem mit nem szabad feltennem.Így jutottam el erre az elhatározásra hogy nekem olyan lapot kell inditanom ahol szabadnak érezhetem magamat.
Hogy miért lett A MAGYAR MEGMARADÁSÉRT honlapom neve erre pontos választ nem tudok adni. Egyszerűen ez ugrott be az agyamba és nem tudtam töle megszabadulni. Egyszóval mikor elneveztem a honlapom még nem tudtam pontossan milyen lesz. Ez útközben alakult ki ilyenre amilyen most. Persze irtam őszkatonának hogy cselekvésemet gyorsan itéltem meg, de szükségesnek tartottam. Feladni nem adom, de ha bármi módon „elveszik” tőlem ujra kezdem ha Istenünk is életet és egészségben erre lehetőséget ad nékem.
Ezután jött a válsz a következő sorokkal:
------------
„Ha ezt még valaki nem mondta volna ma, igen dicséretre méltó amit csinálsz - és ezt komoly megfontolás alapján mondom. Sokan nagy lánggal nekivágnak a hazafiasságnak, de mint a szalmaláng, tevékenységük egyhamar kialszik. Nagy ritkaság az az önfegyelmezett hazafi aki éveken át erejét, szabad idejét nemzete érdeke munkáira szánja. És még többet; sokkal többet: Szeretettel mosolyog azon szeretteire akikért naponta harcol, még akkor is amikor azok őt átkozzák, leköpik vagy megverik. Ehhez viszont hihetetlen nagy lelkierő kell. De honnan származik ez a lelkierő?
Az anya ezt a lelkierőt gyermeke iránti szeretetből meríti; a családfő, családja iránti szeretetből; a hazafi, nemzete iránti szeretetből; Jézus pedig az emberiség iránti szeretetből. Az anya akkor is szereti gyermekét ha a gyerek rosszalkodik; a családfő akkor is szereti családját ha megeszik a neki szánt szelet kenyeret; a hazafi akkor is szereti hazáját ha hazája őt cserben hagyja; Jézus akkor is szereti az emberiséget ha az emberiség őt keresztre feszíti. Mindannyian ugyanabból az Isten-sugárzott lelkierőből merítjük a szeretetet. A különbség a gyermek, család, nemzet és az emberiség iránti szeretet között csak fokozat. Minél több lelkierőt föl tudunk fogni annál több embertársat vagyunk képesek szeretni, még akkor is ha átkoznak, leköpnek vagy megvernek bennünket.
A kérdés hogy miért? Ha nem tenne semmit az ember, elkerülné a lelki bántalmazást. Miért teszi ki magát az ember lelki - és netán testi - szenvedésnek a szeretet gyakorlásával? Szerény véleményem: hivatását gyakorolja, vagyis pontosabban, hivatása teljesítéséből származó megelégedettséget keres. Ez a megmagyarázhatatlan hajlam az élet minden formájában megfigyelhető. Minden érzelem-képes lény inkább elviseli a fájdalmat mint hogy lemondjon a megelégedettségről.
A hivatás viszont tudat-alatt laktanyázik. Érezzük hogy valamit tenni akarunk, talán sejtjük is hogy mit, de legtöbb esetben képtelenek vagyunk azt szóba foglalni. Ezért nehéz az életben célokat kitűzni. Válaszodban a következő célokat említed:
* Szabadság érzet ... folyamat
* Magyarság megmentése és egyesítése.. célpont.
* Magyar megmaradás... folyamat
* Segítés.. folyamat
* Tanítás.. folyamat
* Tanulás... folyamat
* Megmaradás... folyamat
* Egyesülés... célpont
* Megnyerni, visszakapni az elveszítetteinket.. célpont
Zászló viszont csak egy lehet. Melyik a legfontosabb? Melyik célt szolgálja minden másik cél? Létezik-e egy végcél? Itt sokat segít ha túl nézünk a célokon. Mi lesz a cél ha már a szabadság érzet állandó lesz? Mi lesz a cél ha már a magyarság meg lesz mentve és egyesítve? Mi lesz a cél a megmaradás bebiztosítsa után? stb. Ha az a legfontosabb hogy utolsó órámban a "miért éltem" kérdésre megnyugtató és biztató választ kapjak, akkor azt írom a zászlóra. Ha az a legfontosabb hogy minden nap egy kicsit közelebb legyek Istenhez, akkor azt írom föl. Ha pedig az a legfontosabb hogy lerázzam a tehetetlenség leverő lelki terhét, akkor azt írom föl zászlómra. A cél sokszor változik is. Elhagyjuk az azelőtt kitűzött célt mert fontosabb ügy került a prioritás lista tetejére vagy mert változott fölfogásunk, hiedelmünk. Legtöbb esetben, ez ember még csak nem is keresi tudatosan élet-célját..
Az is segít ha mérni tudjuk a sikert. Meddig akarok szabadságot érezni? Egy napig? Egy évig? Halálomig? Mi lesz a mérce? Hány Magyart akarok megmenteni? Egyet, százat, minden Magyart? Honnan tudom hogy sikerült-e?
Ha a cél egy célpont elérése, akkor a célnak kell hogy legyen egy meghatározott vége. Az utolsó lépés a célpont űzésben az űzés megállítása Amikor hazaérünk, megállunk és leszállunk a bicikliről. Ha a cél egy folyamat működtetése, akkor a folyamatot egy célpont indítja el és állítja meg. Biciklivel a fordulás egy folyamat működtetése. A sarkon elkezdjük a fordulást és amikor egyenesen akarunk menni, megállítjuk a fordulást. Célpont űzés és folyamat működtetés, mint a két kéz, egymást kisegíti, egyik jön a másik után, soha sem saját magát követi. A célpont felel a "mit akarok elérni" kérdésre. A folyamat felel a "hogyan akarom a célpontot elérni" kérdésre. Aki célpontot űz, annak abszurdum lenne kérdeznie hogy hogyan akar valamit elérni amíg nem tudja hogy mit akar elérni. A paraszt azért viszi a szekér kereket a bognárhoz hogy a bognár cserélje ki az eltört küllőt. Az már nem érdekli a parasztot hogy a bognár azt hogyan fogja csinálni. A paraszt "hogyan" -ja abból áll hogy elviszi a kereket a bognárhoz. Aki viszont folyamatot működtet, annak abszurdum lenne kérdeznie hogy mit akar elérni mert munkájának nincs kitűzött vége. A bognár azért cseréli ki az eltört küllőt mert a szekér javítás a mestersége és foglalkozása. Az már nem érdekli a bognárt hogy a paraszt mit csinál a megjavított kerékkel. A bognár "mi"-je, a szekér javítás.
Aztán ne aggódj amiatt hogy az efféle kérdésekre nem kapsz választ. Az érték a kérdések kérdezésében és rajtuk gondolkozásában rejlik. Aludj rá egy jó néhányszor aztán gondolkozz rajta egy kicsit megint. A tudat-alatti szellem úgyis sokkal hatásosabban, hatékonyabban dolgozik mint a gyenge, pindurka tudatos ész. Majd szól ha lesz valami mondanivalója. Az a legfontosabb hogy ne hajszold a boldogságot mert észre se veszed amikor elhúzol mellette.
Szeretettel,
Őszkatona