Wass Albert magánlevelezéséből jelentetett meg egy csokorra valót a Kráter Kiadó. Hetvenegy évet fog át a 101 levél, a címzettek között szerepelnek ismeretlenek és olyanok, akiknek a nevét már a feledés homálya borítja. A leveleket időrendben közlik, az első 1927-ben, az utolsó 1998-ban íródott.
A tartalmuk jórészt magánjellegű, megszületésükkor szerzője nem a nagyközönség számára szánta őket. Mégis kiváló stílusú, érdekfeszítő olvasmány szinte mindegyik darab. Elolvasásukkal beléphetünk az író magánszférájába, de nem pletykákat és olcsó szenzációkat tartalmaznak, ha a manapság divatos, bulváros intim dolgokat keresnénk benne, csalódás érne. Aki nem ismerné az erdélyi írónagyság életútját, annak a levelekből keresztmetszetszerűen kirajzolódna, egy küzdelmekkel, vívódásokkal, sikerekkel és bukásokkal teletűzdelt pályafutás. Az író testestül-lelkestül Erdély szülötte, ahol csak teheti, még magánlevelezéseiben is, e körül forog a témaválasztása. Magyarországért és szűkebb hazájáért szenvedélyesen és hajlíthatatlanul kiáll. Bíztatja barátait, aggódik a jövő miatt, lelket önt a csüggedőkbe, hálás a legkisebb segítségért, támogatásért is. Wass Albertnak nincs kettős énje, ugyanaz az ember köszön vissza a magánlevelek lapjairól, akit regényei, költeményei, publicisztikái miatt oly nagyon megszeretett a nemzeti oldal olvasótábora.
Tölgyesi Tibor