20220520
Last updateK, 23 nov. 2021 5pm

rovas logo

2021 augusztus 20, péntek

István egyházalapítása

Szerző: "Ismeretlen"

A koronázás után István tüstént hozzáfogott a magyar egyház megszervezéséhez. ,,A királyi palotában- írja fiához- bizonyára második helyen áll a vallás után az egyház, melynek elsőben a mi fejünk, Krisztus hinté magvát ’’ s,, a királyi méltóság a harmadik helyet a főpapoknak adja…”

Szép sorrend! Hol vannak a magyar honfoglalók leszármazottai, a nemzetségfők, akik a valóságot és a népüket ismerik?

Templomok, kolostorok már voltak az országban. Esztergomban még Géza kezdte építtetni Szent István első vértanú tiszteletére az érsekség alapítása után társaskáptalani egyházzá alakult templomot. Ő vetette alapját Szent Márton pannonhalmi monostorának is.

István 1002 év őszén a császári oklevelek mintájára szerkesztett kiváltságlevelében biztosította részére Monte-Cassino kiváltságait, a Koppány leverése után birtokába jutott somogyi tartomány tizedeit, s némely püspöki díszjelek használatát. Ez aktusnál már Anasztáz szerepel pannonhalmi apátként. (A Breunoni? kolostor apátja volt)
Érseki székre emeltetése után a gnezeni érseki székéből elűzött Radin, keresztény nevén Gaudentius? viselte az apáti méltóságot.

Pannonhalma, mint Monte - Cassino, kezdettől a római szentszék közvetlen hatósága alá rendelt apátság volt. Apátja minden érsek, püspök és egyházmegyei zsinat joghatósága alól mentes püspöki jogokat gyakorló, nullius abba”? (vagyis a pannonhalmi apát Magyarországon mindenkitől, mindentől független, bármit megtehető személy.)? Mind ennek a költségét Magyarország viselte. Nyitra vidékén Szent Ipolynak a tizedik század végén alapított zobashegyi? monostora élén Fülöp apát állt.

Délen a Mecsek tövében István még fejedelem korában vetette alapját a díszes kőépületben elhelyezett pécsváradi monostorának. Apátja Ascherik volt.

A koronázás után István új templomot kezd építtetni: Esztergomban Magyarország Nagyasszonya és Szent Adalbert tiszteletére, s azt a magyar egyház metropolitájának székesegyházának jelöli ki. Domokos szerzetest nevezett ki a magyarok első érsekévé, de ez nem sokáig ült az érseki székben, 1006 táján már Szent Anasztáz pannonhalmi apát váltja fel.

A királyi család birtokából (?) a mindenkori magyar királyné számára kihasított veszprémi uradalom központján, a mai Veszprém város belterületén alapította István a Szűz Mária tiszteletére szentelt első apácakolostort a feleségével jött bajor apácák számára.

Ugyanez időben alapítja az Árpád-ház családi szentélyéül és koronázó templomául szolgáló székesfehérvári Szűz Mária egyházat és társkáptalant, mely a veszprémvölgyi kolostorhoz hasonlóan érseki egyház volt. Prépostja csak az érseki zsinaton volt köteles megjelenni és püspöki joghatóság alá nem tartozott.

Nem sokall utóbb vetette alapját Árpád temetkező helyén a budai, később óbudai Péter - Pál egyháznak és társkáptalannak, míg Árpád sírja fölé külön templomot építtetett. (így kell egy pogány vezér emlékét is eltüntetni.)

1002-ben alapította István Szent Mihály veszprémi székesegyházát. Az alapítólevél szerint négy vár, Veszprém, Fejér, Visegrád és Kolon vidékét, vagyis a fejedelmi törzs szállásbirtokának dunántúli részeit, a király pilisi uradalmát és Vérbulcsu törzsének a későbbi Zala megye északi részén, Kolon vidékén elterülő részét rendelte a veszprémi püspök joghatósága alá. Somogy megyét csak később csatolták a veszprémi egyházmegyéhez a tizedekkel együtt.

(kérdések:

minek egy székesegyháznak négy vár? A magán hadserege részére? Milyen jogon adományozza Vérbulcsu törzsének területeit egy székesegyháznak? Nem ezt nevezik szabad rablásnak?)

A veszprémi püspök az esztergomi érsekkel osztozott legkorábban a keresztény hitre tért magyarok, ,,lelki gondozásán”. Joghatósága alá tartozott az egykori fejedelmi törzs népe, míg az esztergomi érsek megyéje nagyjából fedi Lél törzsének Duna-balparti szállásait

(kérdések:

milyen jogrend alapján? Hogy lehet idegen püspökök joghatósága alá rendelni a honfoglalók utódait? Milyen jogon rendelheti magyarok fölé idegen személyek hatalmát a magyar (?) király?)

A többi törzsek népének megkeresztelésük és oktatásuk az expanzív (és gyilkos) térítés munkája Pannonhalma és Pécsvárad szerzeteseire hárult. Pannonhalma feladata volt a Bulcsu és Lél törzs nemzetségeinek térítése.

A pécsváradi szerzetesnek az alsó Dunaszakasz és a Dráva vidékén megtelepedett magyarok közt hirdették Isten igéjét. Élükön István legbuzgóbb, legkiválóbb munkatársai, Anasztáz és Ascherik apátok álltak. Az ő művük volt a Dunántúl népének teljes megtérítése. Ennek befejezése után szervezte meg a király a pécsi és győri püspökségeket. (Ez inkább a magyarság lerohanása volt, ugye? Ha már 1009-re a teljes Dunántúl térítése megtörtént.)

Az első győri püspök nevét nem ismerjük. Szent Péter pécsi egyházmegyéjének élére a francia Bonipert került…
Nyilván a Wiching püspök egykor Szent Enrám tiszteletére szentelt IX. sz.-i székesegyháza mellett társkáptalant szervezett…

A Szent Benedek rend lelkes szerzeteseinek és a soraiból kikerült püspököknek buzgó munkája hamarosan meghozta gyümölcsét. Dunántúl, a Duna-Tisza közén, É-Nyugaton és É-Keleten már István uralkodásának első felében befejezéshez jutott a térítés és szervezés nagy műve. Sokkal nehezebb feladat volt a Maros és Körös vidékének és Erdélynek egyházi megszervezése, a Gyula népének Békés, Bihar és Erdély nyakas pogány-magyarjainak és a görög papok térítése nyomán a kereszténység külső mázával bevont Maros-vidéki népnek a térítése.

(Kérdés:

Lehet, hogy mégsem olyan lelkesen akartak kereszténnyé lenni elődeink?)

István király külön térítő érsekséget szervezett e feladat megoldására. ( Nocsak-nocsak!)

Ascherik István uralkodásának második felében keleten még három új püspökséget szervezett.(A dunántúli püspök társaival és a királlyal)

Szent György marosvásári egyháza lett a marosvásárhelyi vagy Csanádi püspökség székesegyházává. Főpapjául a velencei bencés apátot, Szent Gellértet szemelték ki… A keleti részekre két térítő püspök került, kik a hitet buzgón hirdetve, megkezdték a bihari és erdélyi egyházmegyék szervezését. (Biztos ide sem került alkalmas magyar személy, kilógott volna a „nemes” egyházfiak közül).

István halálakor az ország két érseki és nyolc püspöki, összesen tíz egyházmegyére s ezek mindegyike négy-öt fő esperesi kerületre tagozódott. A püspökök és a székeskáptalanok tagjai közül kijelölt

(De ez még mind semmi!) A kolostorok száma is meggyarapodott. Pannonhalma, Pécsvárad, Zala, Veszprémvölgy után 1019 -ben Zalaváron a szlovén Prilina székhelyű fennállt templom romjain kelt új életre Szent Adorján egyháza és kolostora. A bakonyi rengetegben… altaidi? bajor szerzetesek számára alapította István király Bakonybél Szent Móric tiszteletére szentelt monostorát, s valószínűleg ő vetette alapját a Zala megyei aracsai bencés apátságnak is. Szent Gellért Marosváron, Aba - Nembéli Sámuel nádor a heves új vármegyei Sáron, Csanád István a torontáli Oroszhámoson (a két kakukkfióka) sanseverinói Deodát Tatán, Wasserburgi Vecilin Jákon alapított monostort.

(kérdés:

Mibe került ez a magyarságnak? A magyarok földbe vájt viskókban éltek, ám a templomok, egyházi épületek díszes kőházak voltak, melyek építése az adott korban fényűzésnek számított. Mibe került a berendezés, a kegytárgyak? Az egyházi személyzet és a kiszolgáló népség, meg azoknak a létfenntartásához szükséges ellátás.

Biztosan nem szűkölködtek semmiben, mert akkor nem jöttek volna ide ilyen lelkesen. Feltűnt?) A kolostorok vagy nem magyar területen, de biztosan nem magyaroknak épült és szerveződött. Ráadásul ez a visszavonult szerzetesi életforma igen távol állt a magyar lélektől. A nyugati kultúrközösségbe bekapcsolódván István megnyitotta országa határait és utjait a Szentföldre zarándokló hívők előtt.

(Kérdés:

Épelméjű uralkodó hogy tehet ilyet? Az ország védelmét jelentő gyepűket járhatóvá tette, így bárki bármilyen szándékkal jöhetett a korábban tökéletesen lezárt, védett országunkba.

Sok jámbor keresztény vette útját ez idő óta a tengert elkerülve Magyarországon át, s közülük Vilmos angon? gróf és Richárd verduni apát magasztalva emlékeztek meg a dicső király szíves vendéglátásáról. (Már megérte! Bírta a magyar jobbágy!) Saját népét is buzdította a szent sír és az örök város felkeresésére. (El lehet innen menni!) Útjaikat, ellátásukat megkönnyítendő, Jeruzsálemben és Rómában vendégfogadónak is szánt kolostorokat alapított,

Bizáncban templomot és szállóházat építtetett a magyar zarándokokra gondolva. Hozzájárult a ravennai Szent Péter monostor építési költségeihez. (A magyarok arról voltak híresek, hogy folyton zarándokoltak? A jobbágy röghöz volt kötve, útra csak a felsőbb rétegek indultak, akik jelen esetben a külföldi papok és az új, idegen uralkodó réteg volt.)

A püspöki és káptalani városokban a kolostorok mellett István a római és IX. századi keresztény romok felhasználásával olasz és dalmát építőmesterekkel díszes kőtemplomokat, bazilikákat építtetett, s azokat dúsan felszerelte. (Nagyon kellett! Erről van szó…)

Bőkezűen gondoskodott István a papság ellátásáról, s az egyházak, kolostorok, káptalanok fenntartásához szükséges anyagi eszközökről is. A püspöki egyházak, káptalanok és kolostorok bőséges föld és népadományban részesültek.

(Kérdés:

népadomány? A magyar király a reá bízott népet csak úgy eladományozza idege püspököknek?)

A veszprémi székesegyház például a püspök joghatósága alá rendelt négy vár körzetében már az alapításkor hét falut kapott, minden népükkel és tartozékaikkal együtt. A veszprémvölgyi apácakolostornak kilenc falut adományozott István, több, mint 200 szolga-családdal, a szántói vásárjövedelemmel s a Csepel-sziget alatt húzódó dunai rév jövedelmével.

Szent Márton pannonhalmi monostorában egy század múltán feljegyzett hagyomány szerint ez is kilenc falut kapott, s a somogyi tizedjövedelmet.

A falusi plébániákról a király rendeletére maguk a falvak gondoskodtak. (Muszáj volt.) A templomépítéskor végzett közmunkán (!) felül, két szolgacsaládot házával, egy mént, egy kancát, két tehenet, hat ökröt és 30 aprómarhát adtak papjuk szolgálatára (ezt hívják parazitának). Mindezen felül István elrendelte a dézsma, vagyis az egyházi tized fizetését. (A tized bibliai eredetű, tehát egy másik nép kifosztó módszere, ami a magyaroknál soha nem volt.) A dézsma egyetemes egyházi adókötelezettség volt, mint István törvénye kimondja: ,, Akinek Isten tízet ad egy évben, a tizediket adja Istennek”.

(Kérdés:

Mióta Isten a pap és az egyház?)

A gabona és egyéb termés mellett az állatszaporulat és mindennemű jövedelem, még a királyi jövedelmek – vámok, révek, pénzverés – tizede is az egyházat illette meg. (Így kell erős gazdasági hatalmat létre hozni!)

Sőt! Divatban volt a falvak népének minden tizedik gyermekét az egyházi szolgálatra felajánlani! (Itt nyílik ki a bicska az ember zsebében. Igazi, cinikus emberkereskedelem. Vérszerződés alkotmánya szerint magyar a magyarnak alárendeltje nem lehet.) De ez még nem minden!

A javadalmazás mellett az egyházi vagyon védelmére, a papság kulturális és vallási munkájának biztosítására is kiterjedt István figyelme. Uralkodása első évében kiadott törvénykönyvében – korábbi egyházi szabályokat átvéve és törvényerőre emelve (szolga módjára idegen kötelezettséget) a király közvetlen védelme alá helyezte a templomokat és az egyházi vagyont, szigorú büntetés alá vetve a rendelkezés megsértőit; Mert illik, hogy érezze a király Úr haragját, aki az ő jóakaróját megveti és rendeletét általhágja…”

A püspökök teljes hatalmát és akcióképességét biztosítandó elrendeli, hogy a világi hatóságok őket mindenben támogassák, velük egyetértésben működjenek, és egyházigazgatási rendeleteiket ellentmondás nélkül teljesítsék. A papokat mentesíti minden világi bíró idézésétől, kihallgatásukat a saját egyházi hatóságuknak tartja fenn s a világiakat eltiltja a papok elleni. (?) A papok térítő és hithirdető munkáját megkönnyítendő, szigorú büntetéseket szab a vallási törvények megszegőire, az istentiszteletet elmulasztókra és zavarókra. (Jogi hatalmat és teljes büntetlenséget, felelősségre vonás nélküli cselekedést engedve ezzel a papságnak és az egyháznak. Így büntetlenül gyilkolhatták meg térítés címen a magyarság több mint negyedét. Mindezt a rendszert István nem a saját kútfejéből vette, vagy saját uralkodó rétegét bevonva megtörvénykezte volna.)

István: - e törvényeit többnyire szó szerint vette át a VIII- X. sz.-i német és olasz egyházi törvényhozásának közkézen forgó határozataiból, de átvételükkel – a magyar királyság törvényeivé válván – a római katolikus egyház állami védelem alá került. Ez idő óta a közigazgatás és törvénykezés terén is fontos szerepet töltöttek be a püspökök és főesperesek. Bizonyos jogesetek – így az összes házassági ügyek, a vallás elleni cselekményeknek, rontás és boszorkányág esetének, a zsidók ügyeinek – elbírálása a főesperes, püspök, illetőleg a tartományi zsinat kizárólagos hatáskörébe tartoztak.

Más ügyekben együttműködtek a király világi közegeivel. A főpapok – püspökök, apátok, prépostok – tagjai voltak a királyi tanácsnak s e minőségben részt vettek az ország kormányzásában, illetőleg a törvények előkészítésében. (Összefoglalva: a törzsek közös földtulajdonán alakuló, létbiztonságot adó vérszerződés alkotmányt István sárba tiporta. Feldúlta a törzsek egyezség alapján kialakított rendszerét, és a koronával, minden föld a koronáé” címszóval szó szerint kirabolta a letelepült törzseket, ellenszolgáltatás nélkül földönfutóvá téve a törzsfőket, a nemzetségek vezetőit.

A kifosztott magyarokat röghöz kötve jobbágyként szolgáltatta ki az új uralkodó rétegnek. Az új uralkodó réteg kifejezetten idegen egyházi személyekből és külföldi kísérő személyekből állt, mint vajon a királyné kísérete, a térítő papokat kísérő hadi nép, illetve a pápaság által Magyarországra küldött, végrehajtó személyzet”, hiszen István a koronát a pápától kapta, országát Szent Péternek ajánlva jelezte, hogy a pápa hűbérese kíván lenni a keresztény világban, és nem a Német-Római császáré.

Hatalmas összegekkel, birtokok, vagyonok adományozásával megteremtette az új uralkodó rendet, melynek elsősorban a papok, papi személyek lettek a képviselői, a magyarság árpádi vezető rétegét, illetve azok leszármazottait kiszorítva a hatalom minden ágából.

A reá bízott magyar népet, adta-vette”, szinte rabszolgaként szolgáltatta ki ennek az új uralkodó rétegnek. Törvényeivel teljes gazdasági és jogi hatalommá tette ezeket az idegeneket, és rendelkezési jogot adott a népe felett. Az egyháziak törvényen felül álló, büntetlenséget élvező jogi helyzetükben azt tették a magyarokkal, amit csak akartak, kegyetlenül irtva a testüket és a lelküket.

A külföldről behozott jogrend teljesen ellentétes volt a magyarság szellemi és erkölcsi hagyományaival, viselkedési formáival. Ehhez járult az egyház kegyetlen eljárási módja, a korbácsolás, a templomba falazás, és az egyházi rendbe való kényszerítés. Ilyen politikai és gazdasági hatalomban sajnos a rendszer ellen lázadók sikertelenek voltak.

István a külföldiek elsősorban az egyház érdekeit szem előtt tartva irtotta ki gyönyörű magyar neveinket. Tette írástudatlanná a népet azzal, hogy betiltotta a rovást. Megölte a szavainkat, mert a 46 jellel leírható szavak belekényszerítése a 22 jeles latin ábécébe teljesen megmásította a szó alakját, értelmét.

Megkezdődött a táltosok, tudók, gyógyítók, füvesek megsemmisítése, ami által a magyar nép gyógyászat hatalmas tudásanyagát és gyakorlati ismereteit is kiirtották.

Pusztították a szent helyeket és a fényhit gyakorlóit, jelképeit, ezáltal megtörve, de végleg megszüntetni nem tudták a kapcsolatot a segítő, teremtő Égi Családunkkal. Ennek részeként igyekezett Gellért összemosni Boldogasszonyunkat Szűz Máriával.

Tündéreinket angyalokra cserélni, bár soha egyetlen tündér sem irtotta ki senkinek az elsőszülöttjét, és csak segítettek a főtündér, Boldogasszony irányítása alatt. A jóságos, senkit meg nem ítélő éltető Napisten helyett megkapták a vérengző, bosszúálló zsidó istent, akinek a papjai még magyarul sem tudtak.

Íme, első királyunk nagy műve. A ránk hagyott jobb keze még ma is szórja a rontást. Vonzza a körmenetbe a tömegeket, ahol még most is teljes hatásával szűkítik be a résztvevők tudatát.

Ez a rontás, ez a turáni átok e népen. Fogy a nemzet területben, lélekszámban és erkölcsben.
A zárójelen kívüli szöveg Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar Történet első kötetéből való. A zárójelben lévő szöveg a szerző meglátása.

2019.09.07.

Beküldte: Antal Miklós
Kiemelések és külalak: Zolitól

Megnyitva 511 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások