A magyar külpolitika tétlenségének következménye az elkobzott délvidéki vagyon végleges elvesztése lesz
Az első – kedvező – hír, hogy a szerb kormány április 5-én meghozta a – régóta várt – rendeletet[1] azokról a kritériumokról, amelyek alapján meghatározzák az elkobzott mezőgazdasági és erdőterületek helyett visszaadásra kerülő parcellák nagyságát.
A rendelet értelmében, azokban az esetekben, amikor az elkobzott terület visszaszármaztatása nem lehetséges, a földet a „szubsztitúciós modell" szerint adják vissza, vagyis másik, megközelítőleg ugyan olyan értékű parcella formájában.
A – mindössze négy szakaszból álló, a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2018. április 13-ai 29. számában közölt és április 21-étől már alkalmazásba került[2] – a 110-12919/2017 számú rendelet azokra az állami tulajdonban lévő földek „azon kataszteri községekben visszaadására vonatkozik, amelyekben az elvétel után elvégezték a tagosítást), illetve a határrendezést". Ez mellett, „meghatározza a kritériumokat azoknak a mezőgazdasági és erőterületek esetében is, amelyeket nem kerülnek visszaadásra".
Szakmai vélemények szerint, a rendelet „meggyorsítja a restitúciót".[3] – A szerb állam eddig mintegy 25 ezer hektár mezőgazdasági földterületet származtatott vissza a háború előtti tulajdonosok örököseinek, a rendelet alkalmazásával mintegy 70 ezer hektár kerülhet visszaadásra. Az örökösök teljes követése közel 100 ezer hektár mezőgazdasági földterület – közölte a VRTV[4].
A második – sajnos kedvezőtlen – hír, hogy „a pénzügyminisztérium még nem határozta meg azt a szorzószámot, amelynek segítségével kiszámítják majd, mekkora összeggel kártalanítják azokat, akiknek a vagyonát elkobozták a második világháború után".[5] A kötvényekkel való kárpótlást decemberben kellene megkezdeni, erre az idei költségvetésben kétmilliárd dinárt irányoztak elő – nyilatkozták a Beta hírügynökségnek a pénzügyminisztériumban. Mint mondták, most elemzik a Restitúciós Ügynökségtől kapott adatokat, hogy ezek alapján megállapítsák a reális kárpótlási szorzószámot.
A restitúciós törvény szerint azokat az egykori tulajdonosokat vagy utódokat, akiknek a vagyonát nem tudják természetben visszaszármaztatni, összesen kétmilliárd euróval kártalanítják 12 évre szóló államkötvények formájában, évi 2 százalékos kamattal. Egy-egy személynek legfeljebb 500.000 eurót fizethetnek ki, a vagyon piaci értékére való tekintet nélkül.
Mile Antić, a Restitúciós Háló koordinátora elmondta: a költségvetésben nincs elegendő pénz a kártérítésre. Erre az idén 160 millió euró kellett volna, de csak 16 milliót, azaz 2 milliárd dinárt tudtak elkülöníteni.[6]
Az időközben (a május 8-án) lemondott Dušan Vujović pénzügyminiszter helyére a szerb képviselőház (május 29-én) Siniša Mali eddigi belgrádi polgármestert választotta. Bizonyára a személycsere is kihatással volt pénzügyminisztérium döntésének halasztására.
A Szerb Haladó Párt (SNS) bizalmát élvező Mali megválasztását az ellenzék élesen bírálta, egyebek között a Savamala-ügy, diplomájának esetleges plágiumgyanúja, stb. miatt. Hogy milyen miniszter lesz, elválik.
A harmadik – különösen a Délvidékről/Vajdaságból elszármazott magyarokat, most magyar állampolgárokat kedvezőtlenül érintő, ügyvédi körökből származó ugyancsak kellemetlen – hír, miszerint „a szerbiai eljáró hatóságok a folyamatban lévő ügyeket az örökösök szempontjából nem a legideálisabb módon kezelik. Az eljáró hatóságok indokolatlanul államközi megállapodás hiányára hivatkozik, amely tényt a helyben eljáró ügyvédek és az érintett örökösök érdemben cáfolni képtelenek" – írja az levelében az egyik érintett örökös.
Olyan esetekről is hallani, hogy – jogerős bírósági rehabilitációs végzés meglétének dacára az Restitúciós Ügynökség (egyértelműen hatáskörén kívül eső körülmény tekintetében magának vindikálva a mérlegelés jogát), a kérelmezők állampolgárságától akár függetlenül is, a „megszálló erőkhöz tartozás" fogalmának sajátos értelmezése alapján utasítja el a vagyon-visszaszármaztatási kérelmeket;
– az Ügynökség elvitatja azt, hogy Magyarország esetében a természetbeni vagyon-visszaszármaztatáshoz (és akár a kárpótláshoz) való jog tekintetében fennállt-e a reciprocitás (kölcsönösség/viszonosság);
– Jugoszlávia és Magyarország 1956-ban, a két ország között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések tárgyában kötött államközi egyezménnyel[7], mind az államok, mind állampolgáraik nevében kölcsönösen kiegyenlítettnek tekintették mindazokat a, többek között pénzkifizetésre vonatkozó jogokat, amelyek 1955. január 1-je előtt keletkeztek – ami most állítólag jogalapját képezné a magyar állampolgárságú ügyfelek kérelmeinek elutasítására...
Az idézett egyezmény legfontosabb (1.) cikkének hiteles teljes szövege:
(1) A Szerződő Felek, mind a magunk, mind jogi személyeik és állampolgáraik nevében kölcsönösen kiegyenlítetteknek tekintik mindazokat a pénzfizetésre, árúszállításra és egyéb szolgáltatásokra vonatkozó jogokat, követeléseket és igényeket, amelyek a másik Szerződő Féllel, annak jogi személyeivel, valamint állampolgáraival szemben 1955. január hó 1. napja előtt bármilyen jogcímen keletkeztek.
(2) Az első bekezdés rendelkezései nem terjednek ki:
1. a) azokra a jogokra, követelésekre és igényekre, amelyek a Szerződő Felek állampolgárait a másik Szerződő Fél állampolgáraival szemben polgári, jogi jogviszonyból megilletik;
2. b) Azokra a jogokra, követelésekre és igényekre, amelyek a Szerződő Feleknek a másik Szerződő Fél állampolgárait az e területen székelő jogi személyekkel szemben polgári jogviszonyból kifolyólag illetik vagy terhelik, valamint ezeknek az állampolgároknak a köztartozására;
3. c) Az irodalmi és művészeti szerzői jogra és az azon alapuló követelésekre és igényekre.
Az idézett államközi szerződés alapján – a véleményem szerint – semmiképpen nem lehet elutasítani az elkobzott vagyon jelenleg magyar állampolgárságú örököseitől az őket megillető javak visszaszármaztatását. Az egyezmény erre egyáltalán nem vonatkozik, ezt egy szóval nem említi! Az ilyen végzések ellen miden jogorvoslatot be kell vetni!
Az ingatlan tulajdonjoga – ismereteim szerint – az egyetlen jog, amely soha nem évül el, jogalap nélkül soha sikeresen nem vitatható el.
A probléma a magyar külpolitika tétlenségéből, állásfoglalásának hiányából, az érintettek támogatásának hiányából/magukra/sorsukra hagyásából ered. Abból, hogy Magyarország – Szerbia EU-s csatlakozásának feltétel nélküli támogatása miatt – semmilyen lépést sem tett ebben, a délvidéki/vajdasági magyarokat és örököseiket is érintő ügyben. Ez miatt, a vagyonelkobzást szenvedők örökösei kénytelenek egyedül hadakozni a Visszaszármaztatási Ügynökséggel. Sokan ezt nem is vállalják, aminek a vagyon végleges elvesztése a lehet/lesz a következménye.
Olyan javaslat is elhangzott, hogy „a Magyar Kormány kezdeményezze a Szerb Kormány felé, hogy legyen egy – kölcsönösségen alapuló – kétoldalú megállapodás a vagyon-visszaszármaztatás (kárpótlás) tárgyában". Ezt azzal indokolják, hogy „különösen kedvező a helyzet egy ilyen jellegű lépés megtételére most, Szerbia EU csatlakozása során".
A véleményem szerint, lehetséges egy ilyen megállapodás létrehozása. Kérdés azonban, hogy szükséges-e, és hogy mennyire bonyolítaná az örökösök helyzetét, odázná el a visszaadási eljárásokat? Inkább a jelenlegi törvények hatékonyabb alkalmazást kellene szorgalmazni/számon kérni. Ez nem zárja ki az érintettek és a délvidéki/vajdasági ügyvédek szervezkedését és a kormányok iránti nyomásgyakorlását sem.
Minden olyan esetben, amikor a Visszaszármaztatási Ügynökség – a fenti, vagy egyéb megalapozatlan okokra hivatkozva elutasító végzést hoz – fellebbezni és (az újabb elutasítást követően) közigazgatási pert kell indítani a végzés megsemmisítése érdekében. Nem szabad könnyen feladni! Végig kell folytatni az eljárást, akár a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz is fordulni. Ehhez szükség lenne a sajtó hathatós segítségére is. Egyébként végső búcsút lehet venni az elkobzott vagyontól! Megengedheti-e magának ezt a luxust Magyarország?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. május 30.
[1] УРЕДБA о критеријумима за утврђивање површине пољопривредног и шумског земљишта у поступку враћања одузете имовине. "Службени гласник РС", број 29 од 13. априла 2018.
[3] Nova uredba ubrzava restituciju [Az új rednelet megygorsítja a restitóciót]. , 2018. április 16
[4] UREDBA O KRITERIJUMIMA ZA UTVRĐIVANJE POVRŠINE POLJOPRIVREDNOG I ŠUMSKOG ZEMLJIŠTA U POSTUPKU VRAĆANJA ODUZETE IMOVINE [Rendelet a kritériumokról az elkobzott mezőgazdasági és erdőterületek helyett visszaadásra kerülő parcellák területének meghatározására].
https://www.paragraf.rs/dnevne-vesti/030518/030518-vest13.html, 2018. április 30.
[5] (Beta) Még a kárpótlási szorzószámot sem határozták meg.
[6] Uo. Lásd még: Még mindig nem határozták meg a kárpótlási szorzókat
Szabad Magyar Szó, 2018. március 25. [19:05]
[7] Ureba o rafifikaciji Sporazuma o regulisanju nerešenih finansijskih i privrednih pitanja između Jugoslacvije i Mađarske [Rendelet a Jugoszgoszlávia és Magyarország közötti megoldatlan pénzügyi kérdések rendezéséről szóló egyezmény ratifikálásától]. Меđunarodni ugovori Federativne Narodne Republike Jugoslavije, Sveska br. 73, godina 1957. 22-23 [A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nemzetközi szerződései, 73. füzet, 1957 év 22-23]
Forrás: delhir.info
kiemelések a Magyar Megmaradásért szerkesztőtől