Wass Albert (1908-1998)
Az Úr 1908-ik esztendejében, fergeteg (január) havának 8-ik napján született egy fiúgyermek. E fiúgyermeket az Égiek Erdélyországba küldték, ahol egy erdélyi nemes családba született bele. Ez a család a Wass család. Édesapja Gróf Wass Endre, Édesanyja Bánffy Ilona. A kisgyermek az Albert keresztnevet kapta. Telt múlt az idő, a gyermek lassan felcseperedett. Képességeit ekkor még nem fedezte fel, de legbelül érzi, hogy más mint a többi vele egykorú fiatal. Mivel a családnak hatalmas hold erdőbirtoka van, a felcseperedő Albert rengeteg időt tölt az erdőben. S mint abban az időben minden fiatal, ő is hívő gyermek volt. De nemcsak úgy, hogy bement a templomba meghallgatta a misét és kijött. NEM. Hanem a mindennapi életét az Istenben és a Boldogasszonyban való hite határozta meg. Ugyanakkor ez mellé párosult őseinek, gyökereinek és ősi hazájának a szeretete is. S az erdőt egymagában járva fogalmazódik meg benne a gondolat, hogy ISTEN MINDENÜTT OTT VAN. Ott van a fákban, a virágokban, a fűben, a hegyekben, a patakokban, s az állatokban. Utóbbiak nagyon tudják ám szeretni az embert még ha az olyan alávaló és hitvány is tud lenni, hogy nem képes ezt észrevenni. Wass Albertnek egy későbbi könyve (Tavak és erdők könyve) pontosan ezzel kapcsolatos. A legfontosabb már ekkor Albert életében az ŐSZINTE, ÖNZETLEN SZERETET. S ezek az érzései bizonyíték arra, hogy már fiatal korában különleges volt. Ez pedig nagyon keveseknek adatik meg. Fiatal gyerekként éli át az I. világháborút s az azt követő trianoni hóhérszerződés gonoszságának eredményeit.
Hiszen elég volt elviselnie a magyarságnak és a székelységnek a világháború borzalmait. Utána fel kellett építeniük újra hazájukat és életüket is. Ugyanis 1920.Június 4-én a nagy Trianon kastélyban aláírták azt a hóhérszerződést amit a későbbiekben a történelem trianoni „békeszerződésnek” nevez. Ennek a szerződésnek az értelmében egy teljesen egységesen működő királyságot ezen a napon egyetlen tollvonással feldaraboltak. A trianoni szerződéssel itt most nem foglalkozom részletesen. Minket most Wass Albert és Erdély kérdése foglalkoztat. Hiszen amikor a románok e gonosz szerződés által megkapják a történelmi Magyar Királyságnak ezt a csodálatos részét, akkor a Wass családnak is megváltozik az élete.
Mert a család több mint 1000 holdas birtokából az új román földtörvény értelmében alig 200-at tarthat meg.
Wass Albertnek a lelki nagysága ekkoriban tör felszínre. Először még verseket ír, melyek tükrözik az ő lelkiállapotát s, hogy milyen közel van Istenhez és Boldogasszonyunkhoz. Verseit is ugyanúgy mint később regényeit átitatja az az érzés hármasság amelyből ha több lenne földi világunkban, akkor talán irigység, gyűlölködés és háborúk sem lennének. Ez az érzés hármasság pedig: a SZERETET, a JÓSÁG és a TISZTA ERKÖLCS.
Talán ekkor értette meg, hogy székely-magyarként mi is az ő földi feladata/küldetése. Úgy mondanám egy prófétához hasonló szerepet kapott, akinek pontosan az adatott meg, hogy megtartsa a magyart Egy Igaz Isten és Boldogasszony hitében, a nemzeti önazonosság tudatban és a hazaszeretetben. Mely minden népet és nemzetet megvéd attól, hogy elpusztuljon. A fiatal Wass Albert pedig a maga hatalmas lelkivilágával élte meg azokat az eseményeket, amelyek ekkortájt a magyarsággal történtek. S megszólalt benne az Isteni kinyilatkoztatás, mely az ő lelki nagysága, hiszen ezeket a gonosz dolgokat megélve jött rá arra, hogy az emberek többsége eltávolodott az Istentől és a Boldogasszonytól. Későbbi műveiben talán ezért is jelennek meg olyan magányra vágyó emberek, akik Erdélyország erdeibe menekülnek a nemzetünket, hazánkat és az egész földi világot megrontó gonoszság elől.
Hiszen a természetben megtalálhatjuk Istent és a Boldogasszonyt. Mert Ők a lelkünkön keresztül szólnak hozzánk ha odafigyelünk az általuk küldött üzenetekre. S ez volt Wass elévülhetetlen érdeme, mert megmutatta, hogy milyen az igazi magyar ember. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy mik a legfontosabb értékek a földi világban. Az 1930-as évek közepén megjelent első nagy regénye Farkasverem címmel melyben megmutatkozik írói tehetsége. De további sorsa hasonló nemzettestvéreihez, honfitársaihoz.
Mert az 1939-1945 között zajló II. világháború őt sem kímélte meg. Ennek egyik előzménye röviden, hogy 1940. augusztus 30-án (2-ik bécsi döntés) a Harmadik birodalom közreműködésével Észak-Erdély visszakerült a Kárpát-medencei magyar hazához. S a következő évben Magyarország hivatalosan is belép a háborúba. A következményeket pedig már ismerjük.
S ez őt nemcsak székely-magyarként, hanem katonaként és minden más szempontból érintette. Mert látta és átélte újra azt a rengeteg borzalmat amit már kisgyermekkorában az I. világháború alatt átélt. Ismét látta, hogy mi történik nemzetével, hazájával ebben a világháborúban is. Látta a sok gyűlölködést, erőszakot és sok más rossz dolgot. De a szíve mélyén mégis tudja, érzi, hogy minden gonoszság véget ér egyszer. Hiszen az Isten és a Boldogasszony mindig is óvni, vigyázni fogja a magyar nemzetet és annak csodálatos hazáját. Ez a gondolkodásmód későbbi regényeiben is visszaköszön, hogy mindig van remény. A remény, hogy egyszer eljön egy jobb és szebb világ. De ezért nekünk kell tennünk a legtöbbet.
A háború befejezése után, először Németországba menekül, itt írja meg az Üzenet haza című versét mely talán a leghíresebb verseinek egyike. 1951-ben az Egyesült Államokba menekül, ahol száműzöttként éli életét. Itt jelennek meg olyan csodálatos művei melyekkel hatalmas örökséget hagyott a földi világra, de elsősorban saját nemzetére a magyarra. Ilyen művek például: Az adjátok vissza a hegyeimet, vagy a Funtineli Boszorkány háromkötetes regénye. De a későbbiekben megjelenik Hagyaték című műve is. Utóbbi a 80-as évek közepén. De a művei közül bőven lehetne még sokat említeni.
Ő olyan ember volt, aki a lelkében lévő szeretet segítségével harcolt a földi világban lévő gonoszság ellen. Az Úr 1998-ik esztendejében, jégbontó (február) havának 17-ik napján költözött vissza a lelke a mennyei Szkítia Erdélyországába. De Ő mindig velünk marad. Az üzenete melyet nekünk adott művein keresztül, az időszerűbb mint valaha. Azt gondolom, hogy rávilágít a legfontosabb dologra a SZERETETRE. S ezzel kell nekünk jobbá tennünk nemcsak a saját életünket hanem a hazát melybe beleszülettünk. Mert ha a mi drága magyar hazánk szeretetben, jóságban és tiszta erkölcsben is gazdag lesz, az a teljes földi világot jó irányba változtatja majd meg.
„Elmentél e földi világból, de mégis itt hagytál számunkra egy hatalmas ajándékot. Ez az ajándék pedig a tiszta, őszinte SZERETET. Ezt ültetted be azokba a csodálatos sorokba amelyeket itt a földi világban alkottál meg. Köszönjük neked drága Albi bácsi, hiszen a földön végzett hatalmas munkásságoddal megmutattad nekünk azt, hogy mi kell legyen a földi feladatunk/ küldetésünk.”
Terdik Tamás
Rovásíró
2018. Igéret (Május) hava
Eredeti forrás: rovasiras-blogja. →