Egy bizonyos, ez a fajta, emberi mohóságra, rablógazdálkodásra épülő civilizáció nem tartható fenn sokáig. Azaz, így, vagy úgy, mindenképpen változások előtt állunk.
 
Mivel, a tudat, a gondolat (mint alkotó energia) mindig az anyag előtt „jár”; vagy történik egy általános, alapvető tudatváltás, ha úgy tetszik tudatmódosulás, vagy végzetes katasztrófába zuhan az emberiség. (Lásd Babilon, és Atlantisz „legendáinak” figyelmeztető üzeneteit.)
 
A „jeleket” érzékelő elmére sokként hatnak ezek az információk, s a kihívásokra adandó „spontán” válaszként aktivizálódnak az eddig elfojtott bugyrai, átértékel, újragondol mindent, akár a világ „sarokköveit” is.
 
Magától érthetően merül fel a kérdés: „Honnan jövünk?”, „Hová tartunk?”, „Hogyan jutottunk ide?”.
 
Valóban, minél mélyebb rétegekbe kezdünk kutakodni, annál inkább világosabban látszik, hogy szinte minden, a történelmünket jelentősebben befolyásoló eseményt elferdítve, nem egyszer gyökeresen átalakítva tálalták nekünk. Magyarán, meg vagyunk vezetve.
(És ne kezdjen az emberfia összeesküvéselméleteket gyártani.)
 
Ennek okán, akár válaszolhatunk is a „Hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe?” kérdésre.
Jelentem, ide vezettek minket.
 
A megvezetés eszköztárában pedig a legfelső polcokon foglal helyet a vallás. Esetünkben, a világ folyását leginkább meghatározó hatalmakat „létrehozó”, kiszolgáló zsidógyökerekkel bíró keresztényegyház.
 
A hasonló következtetésre jutó, legnépszerűbb elméletek- nem teljesen alaptalan érvekkel - (Lásd: Zeitgeist, vagy akár az oldalunkon is megjelent „Napjézus” c. írást) a kereszténységet, számos más vallással egyetembe az ősi napkultuszokból eredeztetik.
 
Igen, a történelem állítólag ismétli önmagát, de mégsem illene újra a több ezer évvel korábbi tévedésekbe, hibákba esnünk.
 
Bizonyára, sokunknak hihetetlennek tűnik az ismert ókori kultúrákat, a „hivatalos emberiséghajnalát” jócskán megelőző civilizációk léte, a több millió éves emberi csontok, arany, ezüst, alumíniumláncok felbukkanása, az esetek elhallgatása, elbagatellizálása, a bizonyítékok eltüntetése.
 
Amennyiben igen, kérdezzük meg a geológusokat (a tudomány embereit); Ilyen időintervallumokban elképzelhető-e, akár kontinensnyi területek mélyebb rétegekbe való süllyedése, újabbak felbukkanása?
A válasz, csak egyértelmű igen lehet.
 
Ugye, már adunk némi esélyt a mitikus birodalmak létezésének?
Szóval, maradjunk annyiban; nem mese a népek Atlantiszról, aranykorról, óriásokról, a szellem embereiről, titokzatos emberfajokról szóló emlékezete.
 
Ezen, letűnt társadalmak túlélői (a hét bölcs, a hét risi, a „magvetők”) kapcsolatot teremtettek a mai ember őseivel, és - az arra alkalmasaknak, a kiválasztottaknak -, átadták a tudásuk, (urambocsá) génállományuk egy részét is.
 
Innen eredeztethető az ókori civilizációk hihetetlen ívű fejlődése, és Ekhnaton fáraó mai szemmel nézve is fantasztikus vallásváltása. Aki kísérlettet tett az egyistenhit bevezetésére, valamint a korának viszonyai közepette elképesztő, humanitásra, mondhatnánk a „szeretetre épülő” hit meghonosítására.
 
Amely vallás nem szólt másról, mint a mindent besugárzó, átható, teremtő, és megtermékenyítő princípiumról, az „Isten szeméről”, „magjáról”. A világunkat mozgásban, életben tartó mélyizzásról, a soha ki nem hunyó teremtőrezonancia forrásáról, a „Szentmagról”.
 
Az egy másik kérdés, hogy miként lehetett mindezt „eladni” a fétisizmussal, halott-, és állattisztelettel átszőtt egyiptomi társadalom átlagpolgárának?
 
Magától érthetően, a Napkorong, az Isteni mag földi tükröződésének segítségével.
Hiszen, „Amint lent, úgy fent” tartották a fáraók földjén.
(Egyébként tisztába voltak a Nap gömb formájával)
 
Hasonlóképpen nehéz lehetett elmagyarázni a bikaistent tisztelő lakosságnak az „Isten maga az univerzum” tantételét.
Hacsaknem, a fénytől származó, a csillagos égboltot foltjaiban megjelenítő, homlokán napkorongot tartó, Hápi (Ápisz) bika segedelmével.
 
Vagy az oldalán holdat, szarvai közt felkelő napot, ezer ága-bogán csillagokat viselő „csodaszarvas” képzetével.
Hogy ez már egy másik történet?
Nem, egyazon dologról beszélünk, de egyelőre maradjunk Egyiptomnál.
 
A „Mindenség Urának” Atumnak az ősóceánt megtermékenyítő „magjánál”, Izisz „aranymag” (aranypénisz) által történő megtermékenyítésénél, az „aranymagból” felemelkedő „isteni követnél”, Hórusznál, aki a „szeme” erejével kelti életre Oziriszt.
 
Továbbá, a Szentmag, és kiteljesedésének emlékét őrzik a máig közkedvelt, mágikus, egyiptomi szimbólumok is, az úgynevezett „Élet Kulcsa”, az Ankh, vagy a híres „Hórusz Szem”.
(Egyébiránt, az sem lehet az esetlegesség számlájára írni, hogy az Ankh kirakható a Hórusz szem elemeiből, ami természetesen fordítva is igaz.)
 
Hazai vizekre evezvén megállapíthatjuk, hogy a magyar, mint ősnyelv hűen megőrizte a szem-mag egyértelmű megfeleltetését. Valamint, az iz, is, izsa, isa, ige, igéz szavaink által, a sumer iz (isteni lélek), izi (izzó), igi (szem) szókapcsolatokat, azok értelmét, és - az iz-ből kihajtott szóbokor tanúsága szerint -, azt az aprócska, egyszer izgő-mozgó, máskor izzó, sugárzó valami fogalmát, amely nem más, mint az anyagi világ kovásza.
 
A még mindig kételkedők kedvéért eláruljuk, hogy az egyértelműen magot, szemet ábrázoló „is, us” olvasattal bíró rovásjelünket (ún. bogárjel) rejti a vámfalui „istenszeme”, és a veleméri „isten valamicsodája” hieroglifa, valamint az énlakai „egyusten” ligatúra is.
 
Sőt, mind ezt megtetézvén, nem lehet véletlenszerű az énlakai „egyusten” ligatúra és az egyiptomi Ankh hasonlatossága sem.
 
Sajnos, idő és hely híján, nincs lehetőségünk a kérdéskör maradéktalan áttekintésére, a „Szentmag” világ vallásaira gyakorolt hatásának bemutatására, de mindenképpen figyelmükbe ajánlanám a következő idézeteket.
(A részletesebb információkat a Magyar Kód c. írás tartalmaz)

Igen, az igazi Jézus a Szentmag követe. A határtalan, szinte kézzel fogható vallási révület, a Megváltóba vetett tömeges hit ereje által, a Szentmag sugaraiból megtestesült - Hóruszhoz hasonlatos - Fénylény.
 
Piramisszövegek 606:

 „Megerősödtem, és hatalmasra nőttem,
hogy különbözővé váljak a fénysugarak többi lakójától,
akik velem együtt keltek életre,
és lettem az Isteni Sólyom.”
 
Aki, a kiteljesedés, a megváltás, az emberiség fénnyel történő feltöltése érdekében megtöretett, majd szétosztatott.
 
(Igaz, nem kényszeríttette rögtön térdre a római légiókat, csupán megváltoztatta az egész világot.)
 
Ennek okán értelmetlen minden, a Jézus származását firtató okoskodás, a „történelmi” Jézus nyomainak kutatása, még inkább a Nappal történő azonosítása.
(Bár, amint azt már korábban említettük, a Nap az Isten sugárzó természetének földi tükröződése, és mint ilyen, a legalkalmasabb annak bemutatására, szavakba öntésére.)
 
Ezért nem értették – legalább is a megfeszítéséig, feltámadásáig, fényének „szétosztásáig” - még a tanítványok sem a példabeszédeit.
 
Egyszóval, elérkezett az idő, az ősi tézisek megismerésére.
 
Téveszméink, az egyszeri megismételhetetlen teremtés, a „nagy-bumm”, az „ősrobbanás” doktrínájának, az anyagi test béklyóiba szorított elménk torzszüleményének, a képünkre teremtett, megszemélyesített istenképnek elhagyására.
 
A táguló, vagy szűkülő végtelen világegyetem?
A végtelen, ami tágul, vagy szűkül?
Mi tagadás, meglehetősen bizarr elképzelés, ennek ellenére általánosan elfogadott, „tudományos” dogma.
 
Holott, az egész körülöttünk pulzáló világegyetem arra figyelmeztet minket, hogy minden egyes ledőlt, odvas fa robajára, visszhang egy nyíló mag csendes pattanása 

Be kell fogadnunk a „kezdettelen-végtelen”, a folyamatos teremtés ideáját, s Isten minden létezőben jelenlévő, az egész világmindenséget magába foglaló természetét.
 
Engednünk kell hatni, működni a bennünk lévő Szentmagot, meg kell szabadulnunk a „tömegvonzástól”, a „geocentrikus” (kezdet és vég) világképétől, az állati testbe szorult „istenparány” alkotta „szem-ély” felsőbbrendűségének illúziójától.
 
Meg kell teremtenünk a vallás, és tudomány egymásra találásának lehetőségét.
 
Hogy, mit is mond minderre, az „emberiség ősemlékezete”, a magyarnyelv;
 
Isten nem más, mint IS-TEN-ANYA.
Kissé részletesebben;

• TEN a törvény, a világok tengelye, Isten egyenese, a Nagykereszt, az „Atya”, a TÉR fenntartója
  
• IS az Isten gondolata, szeme, magja/”valamicsodája”, sugárzó, teremtő természetének megnyilvánulása, a „Szentmag”, a Szentlélek, Isten lelke, a rendelkezésre álló TÉR besugárzója
  
• ANYA az IS erőterében formálódó, „elhulló”, és újra „megtermékenyülő”, számtalan formát felvevő, (ős)Anyag, „EM(es)” a felemelkedő Föld, a TÉR látható kitöltője
  

És, szerelmetes körtáncuk, az ÉLET örökkön tart, van és lesz a világ tengelye körül.
Ugye, mennyire képtelen lenne a kérdés, hogy Isten melyik természete volt, vagy keletkezett előbb.
 
Mármint; Miért is lett, keletkezett volna „egyedül”, és előbb?
Egyáltalán, mihez képest előbb?
Ebben az esetben, milyen minőségű időről beszélhetnénk?
 
No, ez a „hitünk” szent titka…, a „három Isten”, a „három a magyar Igazság”.
 
Ezt a szenthármasságot jeleníti meg az egyiptomi „Horizont hieroglifa”, és a mi hármas halmunk a kettőskereszttel.
(A „megnyíló Föld”/Anyag között helyezkedik el a Napkorong/Szentmag – esetünkben ő a felső „halom” -, felettük a kettős-kereszt, illetve az egyiptomi Ankh látható.)
 
Hogy ez már túlzás, mindennek a teteje?
Mit akar ez a pali, hogy vessük meg szüleink, nagyszüleink hitét?
Gondolhatják többen.
 
Közel sem ez a helyzet - hiszen, a keresztény vallás őrizte meg leginkább a Szentmag emlékét -, elegendő tudnunk, hogy a KERESZT nem egy kivégzőeszköz jelképe, és az áldozást az isteni lélek, a Szentmag befogadásának tiszteletére végezzük.
 
Viszont, nem áltathatjuk magunkat tovább, és felnőtt emberhez méltóan ki kell mondanunk; az Ótestamentum, a nála sokkal régebben keletkezett tanítások „nemzeti érdekekre” történő átfordítása, még az Újszövetség a jézusi tanítás Szent Páli, Sauli tolmácsolása.
 
Az így kialakult „szerzői konstellációnak” köszönhető, hogy Jézus vallásából az Isten, és ember közé emelt hierarchikus intézmény, az „egyetemes” egyház lépett, és ennek egyik alappilléreként bevezetésre került az „eredeti bűn” doktrínája. Ezzel megtörtént a tetteinktől független bűntudat/bűnbánat elültetése az emberi szívekben, avagy a könnyedén megvezethető embertömegek kitenyésztése.
 
(Mindemellett hálásak is lehetünk a szerzőknek, a „rendezőknek”, hiszen munkásságuk nélkül szegényebb lenne a világ, és nagy valószínűséggel, ma sokkal nehezebben tudnánk „kilesni” Isten titkait.)
 
Pedig – főként egy mindenható Isten szemszögéből nézve -, nem történhetett, ott a Paradicsomban semminemű égbekiáltó bűn. Az „ember evett a tiltott gyümölcsből, a tudásnak fájáról”.
Ami, a mi olvasatunkban nem jelent mást, mint hogy az addig jót, és rosszat nem ismerő, tudatlan - vagyis az állati sorsban tengődő „ember” -, részesült az isteni magból, azaz emberré lett. Kapott egy „új szemet” amellyel már sokkal jobb minőségben foghatta a Szentmagból folyamatosan áradó tudást.
(Itt kell megjegyeznem, hogy őseink szerint az „isteni mag”, az „iz” lakhelye, a halántékunknál, „vakszemünknél” található „izgödörben” van.)
Isten szabaddá tett minket, pusztán a „végtelent” titkolta el előlünk.
Sajnos, ezáltal csak „félkarú óriásokká válhattunk”, akik az idő szorító bilincseiben vergődve, szinte törvényszerűen, előbb, vagy utóbb földi kincsekre akasztják lelkeiket.
 
Hogy ezek a történések az atlantisziak, vagy földönkívüliek áldásos tevékenységének (génsebészet/egyéb természetes módszer) köszönhető-e, az Önök fantáziájára bíznám.
 
Lényeg az, hogy kb. 200 ezer ével ezelőtt az emberi agy mérete, minden evolúciós előzmény nélkül, hihetetlen mértékben meggyarapodott, és minőségileg is kivált a környezetéből.
 
(Újabban, felfedezni vélik a felelős gént, de sajnos rossz tapasztalataim vannak a „legújabb kutatások szerint…” kezdetű hírekkel kapcsolatosan.)
 
S, ha már kihagytuk a legújabb kutatások eredményeinek taglalását, jó szokásunkhoz híven, nézzük meg, vajon ezen a területen mit üzen nekünk a „magyarságunk”?
 
Rögtön, nem más siet segítségünkre, mint a legkorábbi, latin betűs, írásos emlékünk, a Halotti beszéd. (Lásd: Látjátok feleim?)
(Már amennyiben az idáig megfejtetlen ISA szavát helyesen, a Szentmaggal, annak követével, Jézussal helyettesítjük be.)
 
„Látjátok, feleim, szűntünkkel, mik vagyunk: Isa (isteni lélek), por és hamu vagyunk.”
 
De nem szól másról az egyik, korai magyar, vagy késői avar, ún. mártélyi szíjvég ábrája sem, amelyen egyértelműen az „isteni Szem” átadása látható. (Lásd: Magyar kód 4)
 
Talán, már tisztábban látjuk a „honnan jöttünk”, „hogy kerültünk ebbe a helyzetbe” kérdésekre adandó válaszokat, de, még nem esett szó a „hová tartunk” megválaszolásáról.
 
Több kutató arra a következtetésre jutott, miszerint, a magyarság feladata - úgy a múltban, mint a jövőben - bizonyos tudás átadása a többi népnek, az egész emberiségnek.
(Amely feltételezés – mármint a múltra vonatkoztatva –, többek között a világszerte megtalálható, bizonyítottan magyar eredetű helynevekből kiindulva sem lehet teljességgel alaptalan.)
 
Csupán, azt nem tudtuk meg, miben rejlik az a „misztikus tudás”, amit a jövőben meg kellene osztanunk a világgal?
 
Vajon mi lehet a „magból-áradó”, mag-ár, magy-ar nép küldetése, ha nem a „Szentmag tanának” terjesztése, megismertetése?
 
Csak játszunk el a gondolattal; Amennyiben az isteni lényünk tudatában engedjük hatni a Szentmagot, és az „eredendő bűn” terhétől nem rogyunk térdre, nem rekedünk meg az emberré válás kezdeti szintjein; Bekövetkezett volna-e a manapság tapasztalható teljes elanyagiasodás?
Aligha hiszem.
 
Végezetül, bizonyára nem a legtisztább kútfőből, és nem a legalkalmasabb tolmácsolásban jutottak el Önökhöz a fenti információk, de egy dolog kétségtelen, a leírtak alapvetően igazak, és a jövőben egyre több hasonló tartalmú írással, a leírtakat alátámasztó felfedezésekkel, leletekkel fogunk találkozni.
 
Ugyanis, a Szentmag egyre aktívabb, s nincs erő, ami elveszejtse sugarait.

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról ⇒