A természet kizsigerelésére, a szegényebb országok, az értéket előállítók kirablására szakosodott „gazdasági rendszer” elérte azt a kritikus pontot, „tömeget”, melynél a robbanás veszélye nélkül nem bővíthetőek tovább az extraprofitot biztosító virtuális elszívórendszerek, a „szervezetbe” mesterségesen telepített financiális légvárak.

Márpedig a szűnni nem akaró profit-, és hataloméhséget valamilyen formában ki kell elégíteni, vagyis nincs mit tenni, újra kellett osztani a „piacot”.
(Egyébként is, zavaró volt már, az eredetileg csak a kiválasztottaknak fenntartott elitklubba betolakodott bankárocskák sokasága.)  

Azaz; Ha dőlnie kell, hát dőljön!

Persze, nem amolyan hebehurgya módon, hanem – New York tornyainak mintájára – szépen, tervszerűen.
Mindenekelőtt - még a mesterségesen magasan tartott árszinten -, az „előrelátó üzletemberek” pénzé tették részvényeiket, értékpapírjaikat, irdatlan mennyiségű „eszközt” vonva ki ezzel a világ pénzpiacaiból.

Meg is lett az eredménye - az amerikai ingatlanpiac válságának leple alatt -, beindult a hisztéria. Mára a primer (valós) értékhordozó javak, a konkurencia „befagyott” értékpapírjaival együtt töredéküket érik, még a működtethető tőke jelentősen felértékelődött.

És lassan eljön az idő, hogy a lelkük sötét zugában meghúzódó hamiskártyások újraosztják a lapokat, a százalékokat. Helyesebben, részesedésüket az emberiség eljövendő termeléséből, munkájából, vagyis – a többszörös „árfolyamnyereséget” kihasználva - kilóra felvásárolhatják a fél világot.

Hiszen, a tőke éltető eleme a profit, a kufároké pedig a harácsolás. Ergo, újraépülnek az emberi kapzsiság égig érő tornyai.
Hogy, eközben Kovács István vasesztergályos az öngyilkosság gondolatával foglalkozik?

Kedves Pista!
Neked is meg kell értened, hogy többet költöttünk, mint amit megtermeltünk. Add el a kocsit, cseréld kisebbre a házat, s a szebb jövő érdekében húzd összébb a nadrágszíjat.
S ha, majd a jó szerencséd új munkahelyhez juttat, becsüld meg jobban.
Dolgozz többet, kevesebbért!

Főként, ne gondolkozz, és tartsd a szád!

(Folytatása következik)
 

                                                                  B Kántor János