Ezt bizonyítja a zsidók által adott héber neve: galil hag gojiim - ahol "galil" = ország, a "hag" = birtokviszony jelölője és "gojiim" = a "gojok" = nemzsidók - tehát Galilea = a nemzsidók országa (a "gojok" országa).
Az ott élő "aram" nép ősi hagyományait élesztette fel Jézus Urunk minden beszédével, cselekedeteivel. A Nap-Éj-egyenlőség legnagyobb ünnepén, utolsó júdeai útja előtt fedi fel Isten-létét és ezen valódi kinyilatkoztatása után történik a "két hal és öt kenyér" csodája és az Istenvoltát igazoló "tengeren járás".
Azt mondtam, hogy erre a kinyilatkoztatásra vonatkozóan létezik egy írásos bizonyíték. Valóban létezik egy Qumran-I tekercs QES. 52.6.) és ennek alapján igyekszik a Heidelbergi júdeológiai Intézet hajdani igazgatója - Ethelbert Staufer egyik könyvében33 Burrowsra hivatkozva - ezt a szöveget megfejteni és kiértékelni.
Könyvében így írja (német fonetikával) a qumran (kumráni) szöveget:
LACHEN JEDA AMMI SCEMI BAIIOM HAHUAZ KI ANI HUAZ HAMMEDABER HINENNI.
Staufer az alábbi német szöveget adja megfejtésként: "Darum soll mein Volk meinen Namen erkennen am jenem Tage, denn ICH BIN ES der da spricht: Siehe, hier bin Ich." Szerinte a "HU" =Jahve istennevének kiegészítő jelzője és "ANI" = "ÉN". Az arami (káld) nyelv szerinti megfejtés érdekes változásokat hoz létre Staufer olvasatában és azt a feltételezést erősíti, hogy Ő a "héber" nyelvhez nyúlt a segítségért.
Első megállapításunk az, hogy a qumrani szövegben nem "HU", hanem "KU" található, és ennek jelentése: "ÉN vagyok".
Ugyanis a sumér (káld)-arámi nyelv nem hangoztatja a "lenni" igét a személyes névmásokban. Így "KU", mint személyes névmás jelentése: Én vagyok. Ugyanígy "ZA" = Te vagy és "NI" = Ő van, vagy csak Ő, mert ahogy kimondjuk, már VAN. Ebben a szövegben így KU biztosan annyit jelent: ÉN VAGYOK.
Az "ANI" jelentése = ÉGI, vagyis az "Égből", Isten országából való. Összetéve a kettőt és hozzáadva a harmadikat - AZ – vagyis ISTEN-t, vagyis a három így ANI-KU-AZ ... annyit jelent: ... ÉN ÉGBŐLJÖTT ISTEN VAGYOK.
Az evangéliumokban Jézus Urunk így mondja: "Én és az Atya Egy vagyunk" ... (JÁNOS 10/30.) és azt is: "Én vagyok az élet kenyere, mely a mennyből szállt alá" (JÁNOS 6/33-35). Jézus Urunk tehát a galileai tónál közölte az ő népével Isten voltát így: ANI-KU-AZ- és ez a "galileai húsvétnak" a legnagyobb eseménye. A "tengeren járás", valamint a "két kenyér és öt hal" csodája csak ennek a kinyilatkoztatásnak bizonysága. Az előbbiekben bemutatott qumrani szövegnek csak akkor kapjuk meg a csodálatos értelmezését, ha - megszabadítva a német fonetikától, amivel Staufer írja - ide írjuk arámi nyelven azt, így:
SEMI BAllOM HA KU AZ KI ANI-KU-AZ. Igen meglepő az első három szó így olvasva: SEM-I BAJOM, HA.
Kérdezem: lehet így olvasni ezt a szöveget: "sémi bajom, ha" ... ? Ugyanis Jézus Urunk nagyon jól ismerte a Torah-t, amit a mai zsidókereszténységben Ószövetségként tanítanak. Így tehát nagyon jól tudta azt, hogy a zsidók magukat "SÉM"-től származtatják. Jézus Urunk akkor itt a zsidók gyűlöletére hivatkozik, akik- miként az evangéliumok oly sokszor írják - mindig meg akarták Őt ölni.
Tehát Jézus Urunk eme kinyilatkoztatásában közli a zsidók gyűlöletének okát is, akik nem fogadták el azt az Atya-Istent, aki nem azonos Jahvéval, mert ezt a Jahvét Jézus Urunk "ördögnek" nevezi, aki "emberölő volt emberemlékezet óta" (János 8/42 És KÖV.). A zsidók nem fogadták el Jézus Urunkat földre szállt Istennek, hanem az "ördögökkel cimboraló" mágusnak tartották, mert nem tudták elképzelni, hogy egy "galileai ember" megnyitja egy vakon született ember szemeit és az lát, és hallást ad a süketeknek. Bénákat és halottakat "ember" nem támaszthat feL.. tárgyaltak a farizeusok egymás közt.
SEMI BAOM HA KU AZ ANI-KU-AZ
A qumrani szövegnek tehát bátran adhatunk olyan értelmezést, melynek alapja a zsidók Jézus Urunk iránti gyűlölete, amint Ő az "övéinek" tudomására hozza. Mai felfogásunk szerint így ismételhetjük perdöntő szavait:
SEMITA FELFOGÁS SZERINTI BAJOM, HA ISTEN VAGYOK, AKI ÉGBŐL JÖTT ISTEN VAGYOK.
Ez a kinyilatkoztatás bizony halálos bűn volt a zsidók felfogása és a jahvei törvény szerint, hiszen ők nem ismerték (és ma sem ismerik) a SZERETETET.
A zsidóknak az "ördögűző" hitvilága valójában abban mutatkozik meg, hogy a gonoszságot és a hozzá tartozó ördögöt is isteni rangra emelik. Ez még a mai zsidókereszténység római vallásában is megmutatkozik: a katolikus szertartásban, amikor még a pápa is körül füstöli tömjénnel az oltárt, mielőtt az "áldozatot" bemutatja.
Innen jön az a régi mondás: "Fél, mint az ördög a tömjénfüsttől."
Magyarázhatja az egyház bármiképpen ezt az aktust - csak "Lucifer-űzés" lehet az egyetlen neve, mely ideillik.
Jézus Urunkban a zsidók azért látták - legnagyobb ellenségüket, mert Ő olyan fogalomról beszélt, ami az ő hitvilágukban, a "gyűlölet vallásában nem létezik. Ők halálig gyűlöltek és gyűlölnek mindenkit, aki nem zsidó. Ez a vallásuk, ezt nevelik beléjük gyermekkoruk óta. Ezt ma az "enyhítést" szolgálók "ortodox felfogásnak" nevezik, de ők is elismerik, hogy EZ VAN.
Most azt kérdezi az olvasó, hogy miről beszélt a mi Urunk és mi az, ami a "gyűlölet" vallásában ismeretlen fogalom ... ?
A feleletet megadja rá ÜDVÖZÍTŐNK, a földre szállt SZERETET. Jézus Urunk a szeretetről beszélt, a szeretetet tanította, és a szeretet munkáját végezte.
A zsidók gyűlöletét csak fokozta az, hogy Jézus Urunk nem fogadta el a szinhedrium által kiagyalt ünnepeket, hiszen Jézusunk kalendáriuma a NAP volt. Így mindig a "fényben" járt és a "fény" diadaláért munkálkodott, hiszen úgy mondta: "Én vagyok a Világ Világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (JÁN.8/12.).
De Szűz Mária és Jézus Urunk testet öltése előtti "istenvárás" (ádvent) idejében a mi népeink, tehát a galileai arám-nép is a BÁL nevű Napistennek és Astarte Isten-anyának épített templomokat a magaslati helyeken. Ezeknek a lerombolására a zsidókereszténység Ószövetségében találunk a zsidók Jehova-istenétől eredő utasításokat.
(Ilyen templom romjait találták meg a Kármel-hegyen is. Talán innen ered a "Kármel-hegyi Boldogasszony" elnevezés ... ?)
Jézus Urunk születésével, vagyis testet öltésével megszűnik a Bál-Astarte-kultusz, mert teljesült az "advent". Megjelent ember - testben az ISTEN - Szűztől születve, miképpen azt az évezredes jóslatok és orákulumok jövendölték. Ezt a felfogást tükrözik az ún. "gnosztikus evangéliumok", és ezt titkolják a "kanonizált írások", melyek nem akarják elismerni a földre szállt Istent.
Nem akarják elismerni a földre szállt Istent Jézus Urunkban, hanem Őt és tanítását a zsidók Jehova istenéhez akarják rnindenképpen - fondorlatosan is kapcsolni, mert azt szentesítik, amit az egyházpolitikai érdek kíván, és maga az ún. "kánoni filozófia" kizárja a metafizika valóságait.
A "kanonizált" négy evangéliumban is azért találjuk azt a sok ún. "ószövetségi" hivatkozást, melyek valójában nem a jézusi, hanem a zsidó hitvilág szolgálói.
A kereszténységben létre kell hozni egy "eszmei forradalmaf)" és általa olyan változtatást, mely Jézus Urunkat nem áldozati “báránynak", hanem FÖLDRE SZÁLLT ISTENNEK tekinti és hiszi - imádkozva Hozzá, segedelmét kérve. Hiszen minden nap meg kell köszönnünk azt, hogy "Ő lett az életünknek olyan kenyere, mely a mennyből szállt a földre".
Azt kell hirdetnünk és tanítanunk, tudatosítanunk a hívő szívekben, hogy Ő nem azért jött, hogy az "áldozattal" bűneinket és a világ bűneit elvigye, miképpen ezt nekünk 2000 éve prédikálja a zsidókeresztény papok, hanem azért, hogy megtanítson minket a szeretetre. Olyan szeretetre amely megtartja a világot.
Nem fogadtuk Őt így be, hanem feláldoztuk abban a hiedelemben, hogy így majd az embernek jobb élete lesz ... - és mi lett a 2000 éves tévhit eredménye ... ? Végigtombolta ezt a hosszú időt a "gyűlölet világa". Háborúkkal, terror-uralmakkal, és - ha ezek mögé nézve az indítékokat keressük - sehol és sohasem találjuk meg a földre szállt Istent, sem a Benne hívőket, hanem bizony az "áldozati bárányt" kiagyaló "Saul-rabbi" -féléket.
De éppen ezzel az "áldozati bárány" fogalommal borul fel az egész "saul-páli teológia", mert ilyen "áldozati báránynak" a létezését égig érő kiáltással cáfolja a Turini Lepelen megmaradt és veled szembenéző Jézusnak, a földre szállt Istennek emberi arcképe. Ha ránézel, neked is azt mondja: " Veled vagyok a világ végezetéig. "
El kellett mondanom mindezeket, mint a "galileai húsvét" tartozékait, hiszen ez a "világosság" ünnepe és Jézus Urunknak azt a kijelentését, hogy: "Én vagyok a Világ Világossága", csak az elmondott kinyilatkoztatása ismeretében tudjuk megérteni. A földre szállt és testet öltött Isten világossága ez.
A zsidók húsvétja ennek pontosan az ellenkezője, mert a Hold járásához igazítják életüket. A galileaiak "Naptiszteletnek" nevezett hitvilágát Jézus Urunk teszi "húsvéttá" és ez:
A "MI" HÚSVÉTUNK
A "mi" Húsvétunk egyik nagyobb ünnepe a Feltámadás. Jézus Urunk szent hagyatéka ez, amit valóban Istenként készített elő. Tanítványait megtanította az "igazságra". Ellátta őket "mágikus erővel", hogy "gyógyítók" lehessenek, és ismerte káldeus őseink tudományát is, ami az ékiratokon maradt és amit egyik munkatársam34 így talált meg:
Jézus Urunk tehát tudta, mit hoz a péntek és "negyven" nap után a Pünkösd. Beszéltem arról is, hogy Jézus Urunk összesen "négyszer" járt Júdeában.
A "negyedik" és utolsó útja előtt küldte Galileából tanítványait Júdeába, teljesen felvilágosítva őket az ottani helyzettől, hiszen Máté evangéliuma is mondja:
" .. juhokat küld a farkasok kiizé". (MÁTÉ 1O/5-6.), de utasítja őket: "Legyetek szelídek, mint a galambok, okosak, mint a kígyók". (MÁTÉ 10/16.).
Jézus Urunk rendelkezéséből arra következtethetünk, hogy lelkileg felkészül erre az útra, földi hivatásának betöltésére, de most nem "mesterként", tanítóként, hanem földre szállt Istenként indul a zsidók közé, akikkel véglegesen leszámol. Embertestben lévő Istenként megveti, szinte "emberszámba" sem véve őket. Ezért nevezi őket: "mérges kígyók fajzatának" (MÁTÉ 12/32.) és "gonosz nemzetségnek" (MÁTÉ 12/39.).
Mindezek ellenére az evangélisták "zsidóként" mutatják be Jézus Urunkat. Még Márk is, akinél így olvashatjuk a zsidó húsvét megünneplését: "És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsőnapján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondanák neki a tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt ... ?" (MÁRK14/12.).
Valószínűleg fordítva lehetett ez a dolog, és Jézus Urunk utasította két tanítványát (minden kérdezés nélkül), hogy menjenek el arra a bizonyos ”vacsorázó helyre" (MÁRK14/15. És KÖV.), mert Jézus Urunk szándéka az volt, hogy ezen az "utolsó vacsorán" isteni erejéből ad tanítványainak, megetetve velük az "élet kenyerét" és "vérszövetséget" kötve velük, saját vérévé változtatva a vörös bort.
Tehát nem "húsvéti bárány"-evés ez nekünk, hanem Jézus Urunk által nekünk adott "szentség", az "élet kenyerének" és az Ő vérének átvétele. Úgy, ahogy mondta:
"És ez az én vérem, az új szövetség vére ... (MÁRK 14/24.).
Tehát ez a mi Új Szövetségünk, amit Jézus Urunk adott nekünk és nem az emberek írása - a négy evangélium és Saul-rabbi (Pál apostol) levelei.
,,Azután dicséretet énekelve, kimentek az Olajfák hegyére" (MÁRK 14/26). Ezzel kezdődött a "mi" húsvétunk. Énekeljünk mi is dicséretet az "Úrvacsora" vétele után. Nagypénteken legyünk együtt
Jézus Urunkkal imádkozó szeretettel, hogy aztán igaz szívvel örülhessünk Feltámadásának ünnepén.
Még annyit, hogy Jézus Urunknak semmi köze nincs és nem volt a "kovásztalan" kenyérhez, hiszen a galileai húsvétnak a "két kenyere" kovászos kenyér volt. A mi kenyerünk. Az "Úrvacsora" kenyere. De a "MI" húsvétunk nemcsak az Úrvacsora vételének szentsége, hanem hozzá tartozik a Feltámadás csodálatosan megmaradt bizonyítéka - Jézus Urunk halotti leple is. Leírtam erről mindent - a ,Jézus Király a Pártus Herceg" -ben -, azt a csodát, hogy ezen, a pártus királyoknak készült vásznon, melyet Jézus Urunk halotti leplének is használtak, ott maradt Üdvözítőnk fényképének negatívja, és ez kétségtelenül bizonyítja, hogy a Fényből egy Pártus Herceg született nekünk, aki a mi Üdvözítőnk LETT.
Embervérének vizsgálata is hozzánk kapcsolja, mert a mi vércsoportunk is olyan, mint az övé. Imádság nekem az, ha Róla Írok és a Szent Lepelről való képét nézem. Nem egyszerű "szentkép" ez. Nem olyan, amit a vallásos hívők imakönyvükbe tesznek.
Ez Üdvözítőnk szent hagyatéka. Akárhonnan nézed, jó Üdvözítőnk szemei mindig reád tekintenek. Erőt, megnyugvást és békét is ad, ha kéred. Tudom, hogy mindig úgy imádkozunk hogy az égre vetünk egy pillantást. A katolikusok és protestánsok mindig a keresztre feszített Jézushoz fordulnak. "Kereszt", "kakas" és "csillag" is van a templomtornyukon. Nekünk, Jézus Urunk követőinek a boldogítónk az Ő két szeme. Kérd Őt - és megadatik.
______________________
33 Ethelbert Staufer: ,Jesus Gestalt und Geschichte" 139. old. (Daip. 1937.).
Badiny Jós Ferenc ÉLETMŰSOROZAT
III. EGY GYERMEK SZÜLETETT NEKÜNK
VII. A SZENTHÁROMSÁG VÉDELMEZŐJE
VIII. BOLDOGASSZONYUNK ÉS „ISTEN FIA”
IX. ÉDESANYA VOLT-E MÁRIA-MAGDALA?
X. MU - AZ ELSÜLLYEDT KONTINENS
XI. „A MAGYARSÁG KIALAKULÁSA” (Néhány kritikai észrevétel Krantz elméletéhez)
XIa. MI VOLT SZENT PÁL: RÓMAI ÜGYNÖK VAGY BESÚGÓ?