Badiny Jós Ferenc ÉLETMŰSOROZAT V.
NEVEK ÉS TÖRTÉNETEK
Ez a rómaiegyház "apokrifus" evangéliumainak egyike. Itt a prológus hivatkozik egy LUCIUS nevû manicheus papra, aki "hamis adatokat közöl az apostolokról" - írják. Alegérdekesebb az, hogy említi Jézus Urunk Édesanyjának szüleit is. Így Mária édesapját Joachim-nak; édesanyját pedig ANNÁ-nak nevezi. Joachimnak pedig a következõket mondja egy zsidó "írástudó":
„Részedre nincs megengedve az, hogy azokkal legyél együtt, akik áldozatukat felajánlják Jehova Istennek, mert Õ nem áldott meg téged azzal, hogy Izrael magvából származzál." (A latin szöveg „germen in Izrael"-t mond.)
Tehát ez is ékes bizonyítéka annak, hogy Mária édesapja nem volt zsidó, hanem ADIABENE pártus-királyi herceg. Mária édesapját nem tartotta és ma sem tartja tiszteletre méltónak szidókereszténységünk. Édesanyjának - ANNÁ-nak - a keletikeresztény Justinus császár épít templomot Bizáncban, Kr. u. 550-ben, viszontRóma csak a VIlI. században kezdi meg a tiszteletét.
De mind a két helyen zsidó vallásúnak tartják, Viszont a történelmi nyomozásunkban azt kell megállapítanunk, hogy a polgári életben milyen néven szerepelt Mária és Szent Fia, Jézus Urunk ... ?
Ugyanis a római adószedõk név szerint tartották nyilván az általuk megszállt területek lakosságát. Az evangéliumok is említik, hogy Jézus Urunk és Péter is fizették az adót, de polgári nevüket nem említik. Egyedül "Arimatiai József" szerepel .vezetéknévvel". Itt elmondom az olvasónak, hogy miért kutatom ezeket a neveket.
Azt akarom felderíteni, hogy: Mária-Magdala - mint Jézus Urunk hitvese, vagy hites-felesége - milyen néven került a római Tiberius császár elé? Máriáról már tudjuk, hogy Júdeában hivatalosan kötött „mekkadesh -zsidó" házasságot Adiabene József Pandar pártus királyi hercegge35. Tehát Őt – vagyis Máriát Capernaumban is így nevezték.
A történelmi igazság keresésében azt kell megállapítanunk, hogy a zsidók is és a galileaiak is más-más néven nevezték Máriát is és Jézus Urunkat is. Hatalmas irodalma van ennek a témának,de valójában sem a teológusok, sem a papok és a judeológusok nem hajlandók a történelmi igazságot megkeresni, hanem az evangéliumok lazaságában állandóan "problémának" nevezik még az elnevezések körülményeit is.
Jézus sohasem nevezte önmagát ezen a néven. Ezt a nevet a judeológusok a zsidó JOSUA-ból eredeztetik. Főként azok, akik Jézus Urunk zsidó voltát akarják elhitetni a világgal. Ezek Mária gyalázásával kezdik, amikor így írják:
Josua ben Mirjam - vagyis "Mária fia". Így akarják azt kifejezni, hogy Jézus Urunk .basztard" volt, vagyis olyan, akinek az apja ismeretlen. Néhány jóakaratú - mint az említett Staufer is - azzal az indoklással, hogy Mária is, mint "zsidó asszony", meghozta a szükséges "galamb áldozatokat" (miképpen található Lév. 12/8. alatt), így ír: "Mária valószínűleg levita-nő volt az .Áron házából".
_____________
35 Éleunűsorozat: ,Jézus Királya Pártus Herceg" című könyvem 153. oldalán.
A jámbor olvasó persze azt nem tudja, hogy „Áron házából csak férfi leviták származhattak”.
Teljesen el kell dobni ezeket a kiagyalt adatokat, hiszen éppen elég bizonyíték áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy Mária - a szeplőtelenül fogant pártus királyi hercegnő az ADIABANI házból fiat szült, aki a földre szállt ISTEN. Tehát az az emberi személy, akit mi JÉZUS URUNKNAK nevezünk, politikai nevén ADIABANI(Adiabene) Pártus királyi Herceg. Most már meg kell tartani a „Jézus" elnevezést, mert 2000 év alatt köztudatba ment annak ellenére, hogy a történelmi igazságot kereső könyvek ezrei jelentek meg a világ minden nyelvén. Mindegyik csaknem egy „forgatókönyv", hiszen a régi írások javarészét elpusztították, a megmaradt „tekercsek" és az ún. „gnosztikus evangéliumok" pedig a zsidókeresztény egyházi hatalom birtokában szinte hozzáférhetetlenek.
Jézus Urunknak- jobban mondva az Ő küldetésére vonatkozó - nevét a hívők adták. Elsőnek a görögül beszélő rómaiak a "Chrestos" ... vagyis "Üdvözítő" elnevezéssel, amit Saul-rabbi "változtatott" Chrystos"-ra, azaz Messiás-ra, mellé téve a JOSHUA-ból átvett ,Jesus" nevet és lett ,Jézus Krisztus", vagyis Jézus, a Messiás. Jézus a "politikai" megszabadító.
Már a múlt században megjelentek könyvek,melyek az Adiabene királysággal foglalkoznak, és Máriát királyi hercegnőnek, édesapja: Adiabene Nakeb pártus herceg leányának nevezik. Nakeb herceg Júdea kormányzója volt, amikor egész Palesztína a Pártus Birodalom fennhatósága alá tartozott. Ezt leírom, Jézus Királya Pártus Herceg" c. könyvemben.
Most dr. Otoman HANISH valláskutató által megírt és a közép-ázsiai mágus hagyományokat tartalmazó munka van előttem, melyből igen érdekes történelem értékelhető ki az itt megkezdett "kánon-mentes" témánkra vonatkozólag.36
_________________________
36 Wehrly-Frei Mariell: ,Jesat Nasser genannt Jesus Christus" (Drei-Eichen- Verlag, München, 1965.).
A Krisztus elnevezést Júdeában "Üdvözítő" (Chrestos) és ,,Messiás"(Chrystos) értelmű szavakban találjuk meg. Ez valójában kétféle hiedelem. Nézzük meg közelebbről.
A jó-reménység és a rossz-reménység Júdeában
Az említett tanulmány abból a helyzetből indul ki, mely szerint Júdeában nemcsak zsidók éltek, hanem a csaknem félszázadig tartó Pártus Birodalmi fennhatóság alatt idetelepült "pártusok" utódai is. Mondhatjuk úgy, hogy az ittmaradottak sokasága az ezekkel összeházasodott "szamaritánusok", vagyis SAMÁRIA lakóiból és az „esszénusoknak" nevezett „mahgariak" sok-sok családjából állt. Mindezek felett pedig korlátlan hatalommal a templom herceget, vagyis a Nagy Szinhedrin papjai uralkodtak vallásilag és politikailag is. (Hasonlatosan a mai vatikáni államhoz.) A zsidó köznép csak abban az egyben értett egyet a többi "nemzsidóval", hogy egyformán gyűlölték ezt a terrorisztikus papi uralmat. Ennek a zűrzavaros helyzetnek történelmi főszereplője pedig nem volt más, mint a mi drága Jézus Urunk, de kétféle formában, kétféle tulajdonsággal és kétféle hatalommal.
- Az egyik: JESAT herceg az Adiabene pártus-királyi házból és- a másik: az isteni hatalommal rendelkező tanító "mágus", akit a tanítványai "mester" –nek neveznek, és ez a "mester" szó talán annak a kifejezésnek evangéliumi értelmezése, ami Márk "titkos" evangéliumában így van írva: "TAL-TAL", vagyis TÁLTOS. Tehát egy személyben - a mi drága Jézus Urunkban – két hatalom összpontosul és ettől várja a nép a nyomorúságból való "megváltását" .
A „jó-reménységűek" között volt a zsidóság nagyobbik része is, akik a művelt Nikodémus vezetése alatt csoportosultak, és azt remélték, hogy ez az isteni hatalommal rendelkező mester - J esat (Jézus) pártus herceg tudása és isteni ereje, melyet az általa végzettcsodák bizonyítottak a zsidók előtt is, majd meggyőzi a Szinhedrin urait - a zsidó papi hercegeket-arról, hogy Isten akarata nem a nép sanyargatása, hanem a jólétben való megtartása. Ez azonban csak a jó-reménység egyik része volt. A másik részt a Júdeában lakozó pártusoknak az a szándéka képezte, mely szerint jesat herceget az Adiabene királyság trónjára akarták emelni. Ennek a politikai rnozgalomnak volt vezetője ARIMATIAl József – mint királyi megbízott -, aki azt remélte, hogy a Pártus Birodalom uralkodója - ARTABAN király - majd megegyezik Tiberius római császárral, hogy Júdea ismét pártus birodalmi fennhatóság alá kerüljön (talán a Tiberius által fizetett béke-adó elengedésével) és Jesat herceg legyen Júdea ura, éppen úgy, miként nagyapja (Mária édesapja) is volt valamikor.
Mindezekkel a tervekkel és a hozzájuk tartozó mozgalmakkal szemben áll a Nagy Szinhedrin főpapság és a farizeusok nagyszerű szervezete. Számukra csak egy "hamis próféta" létezik Jézus Urunk kétféle alakjában. Ők a "mágust" is és a pártus herceget is meg akarják ölni, és kémszervezetük kíséri minden útját Galileában, Samáriában és Júdeában is. Ez a "forgatókönyv" másképpen közli Kajafás nyilatkozatát (Ján. 18/14.), mert így mondja:
"Feltétlenül el kell pusztítani ezt az embert, mert másképpen a zsidóság (Judentum) megsemmisül. "
Afarizeusok nagyon jól ismerték az ellenük irányuló forradalmi mozgalmakat - vagyis a zsidó és pártus érdek összekapcsolódását és azt mondták, ha ez valamiképpen sikerül, akkor ez a "hamis próféta", pártus herceg lesz Izrael "messiása" is, hiszen a vallási és politikai "megszabadítást" Ő végzi el, és így a vallási és politikai hatalom az Ő kezében lesz Júdeában is. Ugyanis azt nagyon jól tudták, hogy a samáriai és galileai arám nép már évezredek óta várja jövetelét.
Nagyon sok olyan adatot tartalmaz ez a könyv, mely felfedi a történelmi igazságot az ún. ,Jézus-probléma" teológiai vitájában. Főleg azért, mert jól kiegészíti az evangéliumi tudósításokat.
Pótolja azok hiányosságait. Különösen Jézus Urunk utolsó júdeaiútjának eseményeit írja úgy le, hogy az történelmi valóságnak fogadható el. Felsorolok itt néhány történést:
1. Jézus Urunkat, mint a zsidók által "nazari" -nak nevezett legnagyobb tudóst, és az arámi galileaiak által már "ISTEN"- nek hitt és kinyilatkoztatott "földre szállt Istent" nemcsak az Ő tanítványai, hanem egy hatalmas tömeg kísérte mindenütt Júdeában.
2. A Gecsemáné-kertből Őt nem római katonák, hanem Kajafásék által megszervezett zsidó "anarchisták" rabolták el és vitték a zsinagógába. Ezt azért tudták könnyen megtenni, mert Pilátus nem tartózkodott Jeruzsálemben, és így az utcákon felállított római ellenőrző katonaság ezen az estén hiányzott.
3. Péter követi mindenüvé őket és látta, hogy Jézus Urunkat a zsinagóga földalatti börtönébe zárták, és megtudta azt, hogy a főpapok azonnal ki akarták végezni, mert - Pilátus távollétében - a hatalom az ő kezükben volt. Azonnal rohan a GRAPTE-palotába, ahol Jézus Urunk édesanyja – Mária lakott. Az első tehát, akitől segítséget kér – az Jézus Édesanyja.
4. Mária jó barátságban volt Pilátus feleségével- Claudiávalés azonnal hozzáfut segítségért Péter és András kíséretében.
5. Mivel Pilátus nincs Jeruzsálemben, a felesége - Claudia – a római légió főparancsnokát kérte Jézus azonnali kiszabadítására. Ez a főparancsnok Claudia testvérbátyja volt, aki egy erős fegyveres kísérettel megy a zsinagógába és követeli Jézus azonnali kiadását, törvénytelenséggel vádolva a Szinhedriumot Jézus elrablása és bebörtönzése miatt.
Kajafásék azonnal kiadják Jézus Urunkat a főparancsnoknak, aki Őt a Grapte-palotába viszi Édesany jához, Máriához, és őrséget állít a palota köré, ahol a Jézus-követők gyülekeztek.
Pilátust azonnal értesítik a történtekről, aki még az éjjel megérkezik Jeruzsálembe.
6. Kajafásék másnap egy "vádiratot" visznek Pilátushoz, amelyben Jézus Urunkat, mint, Jesat pártus herceget" azzal vádolják, hogy forradalmat szervez Júdeában, és fegyveres segítséggel ki akarja űzni a rómaiakat Júdeából. Vádolják Arimatiai Józsefet és Nikodémust is, hogy ezek mind e forradalmár cinkosai, aki "ördögi tudományát" a pártiai mágusoktól tanulta. Azoktól, akik Őt születésekor már Betlehemben köszöntötték, mint "pártus királyi herceget".
7. Pilátus nagyon jól tudja, hogy apósa - Tiberius császár -nincs jó viszonyban a Pártus Birodalom uralkodój ával - ARTABAN királlyal- és ezért átveszi a zsidók által készített vádiratot.
8. Ebben a vádban pedig a zsidók a rómaiak iránti hűségüket akarták bizonyítani. Ugyanis azt mondták, hogy az a ,Jesat pártus herceg" nem "hercegként" jött be Júdeába, hanem valami más vallást hirdet és azért titkolja el hercegi voltát", mert akkor hivatalosan kellene meglátogatnia Pilátust – a diplomáciai protokoll szerint. Azért jön így, titokban, hogy kirobbanthassa a rómaiak elleni forradalmat, amit támogatnak a galileusok és a-hite-hagyott zsidók is, mint Nikodémus és társasága.
9. Pilátus tehát azért fogadja Jézust királyi hercegként, hogy tudomására hozza - ismeri kilétét. (Itt sántít egy kicsit a "forgatókönyvi" leírás, hiszen Mária és Mária-Magdala is a Grapte-palotában lakott már Jézus megérkezése előtt, és így Pilátus a feleségétől jól tudhatta, hogy ki az a zsidókáltal üldözött "hamis próféta".)
10. Aztán a zsidók kiegészítették a vádat azzal, hogy ez a Jesat herceg lesz Adiabene királya is, ha minden sikerül". Pilátus megkérdezte Jézust, hogy III. Artaban, a "királyok-királya" Pártiában és a többi alkirály támogatja-e azt, hogy Ő (Jesat) legyen Adiabene királya ... ? Jézus erre azzal a kérdéssel válaszol:
"Magadtól kérdezed-e ezt vagy valami felsőbb megbízásból... .(JÁN. 18/34.)
Pilátus egészen mást felel, mint ami JÁN. 18/35-ben van leírva: mert így mondja:
"Hát zsidó vagyok-e én, hogy a te bizalmadat ellenségeid javára adjam?"
Jézus Urunk azért felel kérdéssel Pilátusnak, mert nagyon jól tudja, hogy a római helytartó a zsinagóga papi hercegeivel- Annással és Kajafással - együttműködik, és hatalmas összeget is kapotttőlük azért, hogy a papok azt csinálhassanak júdeában, amit akarnak, de mindig a római érdek megsértése nélkül.
Ennyi mindent tudunk meg ebből a könyvből annak a bizonyítására, hogy drága Jézus Urunk: pártus királyi testben földre szállt Isten. Nagyon fontos az erre vonatkozó adatok összegyűjtése, mert az evangéliumi felfogás - Saul rabbi ideológiájának alapján - Jézus Urunkat zsidónak hirdeti és tanítja. Itt lenne már az ideje annak, hogy a római egyház végre tisztázná ennek a Saulrabbinak - "szent-Pál"-nak - a kilétét, hiszen bőven van bizonyíték arra, hogy ravasz farizeus volt." A "Függelék"-ben majd közlök egy részt a megnevezett könyvből, "Mi volt Szent Pál: római ügynök, vagy besúgó?" címmel.
De ugyanezt az irányvonalat – tehát Jézus Urunk zsidó voltának hirdetését - követik az "apokrifus-evangéliumok" is. A túlhajtott igyekezet olyan kis szakadékokat is létrehoz Jézus Urunk zsidó voltának bizonygatásában, melyek mindegyikébe belehull az "igazság" egy-egy gyöngyszeme. A "kanonizált" János-evangéliumában is ott van az "igazság", a zsidók legnagyobb vádjaként így:
"Az Istent saját Atyjának mondja, egyenlővé téve magát Istennel." (JÁN.5/18.)
Nekünk ez a legfontosabb, hiszen a "galileai húsvétkor" így nyilatkoztatja ki önmagát, mint írtam arámi nyelven: "ANI-KU KU AZ" .... "mennyből jött Isten vagyok".
_______________________
37 Michael Baigent, Richard Leigh: "Mi az igazság a Holt-tengeri tekercsek körül? 291. old. (Holnap Kiadó. 1994.).
Aztán éppen János evangéliuma magyarázza meg azt, hogy milyen Jézus Urunk "Istene" – a „MI" Istenünk, és milyen Jehova, a zsidók által kiagyalt "Istenforma". Itt kérem az olvasót, hogy azonnal elmélkedjen János evangéliumi írásának 8. rész, 42-46. verseiben írottak felett.
De találunk ilyen kis "szakadékot" az ún. "apokrif" írásokban is, melyek legrégibbje a TERTULIAN által, kb. Kr. u. 200-ban írt „Apoligeticum". Ebből született aztán sok más írás, így pl. a „Pilátus aktái" c. apokrif-evangélium is.
Érdekes ennek a legrégibb ,,APOLIGETICUM" -nak az 5. fejezete. Ugyanis ebben van egy-két bennünket nagyon érdeklő megállapítás, melyek bizonyítékként illeszthetők be a mi leírásunkba. Ezek egyike az, hogy:
„Tiberius római császár Jézust a római Isten-Karba akarta felvenni, de javaslatát a szenátus leszavazta."
Aztán tudósít egy levélről is, melyet:
"Tiberius császár az Adiabene királyság uralkodójához – ABGARhoz - Edessába írt és kuldott". (Erre hivatkozik Chorenei Mózes isArmenia története" c. munkájában II.C.33.)
Foglalkoznunk kell még az említett „Pilátus aktái" c. Apokrifevangéliummal is. Ezt egy ANANIAS nevű „protector" írta héber nyelven, melyet aztán görög, latin és KOPT nyelvre is átültettek. A "kopt változat" azonban nagyon különbözik ANANIAS héber szövegében írottaktóI. Ugyanis nem tükrözi a zsidó beállítottságot, hanem Jézus Urunkat szintén "királyi herceg-testben földre szállt Istennek" nevezi. Ez a "kopt" szöveg igen sokat foglalkozik Tiberius császárral, és azt is megtudjuk, hogy levelet intézett Pilátushoz, amit megtalálunk az ún. apokrif-evangéliumban is „Pilátus aktái" címmel, de a legfontosabb szövegrész különbözik a kopt írástól.
Az apokrif így írja: " ... elibém járult egy asszony (Mária-Magdaléna), aki az Ő tanítványa volt és... ". A kopt szövegben pedig ezvan: "... eljött hozzám az Ő felesége, aki tanítványa is volt és..." A kopt szöveg tehát kétségteleníti azt, hogy Jézus Urunk és Mária- Magdala (Magdaléna) házasságot kötöttek. Igy kellett lenni,mert az emberré lett Isten betartotta a természet törvényét, ahogy mondta:
"Lesznek ketten egy testté ... amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. "
Semmiképpen sem gondolhatunk arra, hogy Jézus Urunk és Mária-Magdaléna között egy olyan viszony állt fenn, mely a szellemi kapcsolatot csak emberi erotikával egészítette ki. Ha Jézus Urunk így szerette - emberileg Mária-Magdalénát, akkor feleségül is vette, és így kerülhetett csak Mária-Magdala - mint feleség - Tiberius császár elé, a római jog szerinti "császári igazság" kérésére. Ugyanis ezt csak az igazságtalanul elítélt "hozzátartozója" tehette. Igaza van tehát az említett kopt szövegnek (Tiberius császár levele Poncius Pilátushoz), melyben ő „feleséget" említ. Ezt nyugodtan vehetjük történelmi bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy Jézus Urunk és Mária-Magdala „házastársak" voltak, és így a polgárok nyilvántartásában és az adószedés listáján "két" Adiabene hercegnő szerepelt kapernaumi lakóhellyel: Jézus Urunk Édesanyja és Mária- Magdala, mint a Pártus Herceg Felesége.
Hogy ebből a házasságból született-e gyermek, azt történelmi adattal bizonyítani nem tudjuk. De vannak erre vonatkozó hiedelmek, melyek a mai napig érvényesítik és hirdetik a jézusi leszármazást. Indiában él egy csoport vagy törzsféleség, akik a mai napig hiszik és kegyelettel ápolják jézusi származásukat. Az ő hitük szerint:
"Jézus Urunk nem halt meg, hanem Mária-Magdalénával együtt Indiába telepedett le és tobb gyerekük volt, és az Ő leszármazottai azok, akik ma ezt hirdetik."
Azt hiszem, magyar nyelven is megjelentekkönyvek erről a hiedelemről. Történelmi nyomozásunkban nemfoglalkozunk részletesen ezzel a lehetőséggel - illetőleg "lehetetlenséggel"- mertjézus Urunk halotti leple kétségtelenül bizonyítjaaz örökkévalóságba való visszatérését.
A másik eset a jézusi leszármazás bizonyítására az, amit ismertetek a ,Jézus Királya Pártus Herceg" c. könyvem XX. fejezetében
- "Harc a Jézusi örökségért" cím alatt. Itt a ma is működő "titkos társaságok" akarják érvényre hozni a "zsidó jézusi" leszármazásjogán a világuralmat egy nagyszerűen megszervezett "fizikai és lelki globalizáció" segítségével. Ennek "fizikai", vagyis anyagi szervezete már elkészült, és a Nemzetközi Pénzalap valóban uralkodik az egéjz nyugati féltekén, s részben az egész Földön.
A szellemi (vallási) hatalom megszerzésének nagy segítője a Vatikán és az egész zsidókereszténységünk. Ez az irányzat a feláldozott "Isten báránya" nélkül indítja útnak Mária-Magdalénát és Arimatiai Józsefet Franciahon felé, hogy így a Meroving-dinasztia, majd az Anjouk és utánuk a mai Habsburgok legyenek a "messiási" örökösök - miként azt feltüntetem az említett könyvemben. Tudjuk, hogy ma Habsburg Ottó viseli a „Jeruzsálem Királya" címet.
A gyanakvó gondolatai igen messzire érnek, amikor a "Magyar Demokrata" 2001. évi 2. számának 38. oldalán "Egy látogatás" cím alatt olyasmit olvas, hogy "Habsburg Györgyöt budapesti látogatása soran a budapesti pápai nuncius, vagyis a Vatikán budapesti nagykövete kísérte mindenüvé." Ez is egy része annak, amit így neveztem: "Harc a Jézusi örökségért ... ?"
Valószínűnek tartom azt, hogy az olvasó szinte megrendülten rázza a fejét ennyi „újdonság" ismeretében, de a Jézus Urunk nevében történő zsidó tanításban a 2000 éves félrevezetést csak úgy lehet megváltoztatni, ha a bizonyítékok seregét tesszük az Igazság asztalára. A 2000 év alatt megerősödött zsidókeresztény egyházak tanításaival nem kívánunk vitatkozni, hiszen a felfogásukatmegváltoztatni nem tudjuk. Menjenek ők csak a maguk útján - az ő felfogásuk szerint. Áldozzák fel az "Isten-Fiát" bűneik bocsánatára ... ha ez lelki nyugalmat ad nekik.
Nekünk a mi drága Jézus Urunk nem áldozati "bárány", aki „elviszi" ennek a gonosz világnak a bűneit. Nekünk Ő a földre szállt Isten, életünk szent kenyere. Ezért kellett itt mindent - mindentelmondanom.
Tudom, hogy a mindenütt "logikát" kereső MA embere most azt kérdezheti: Miért kellett az Istennek emberi testben megjelenni a Földön, és miért a galileai Betlehemben ... ?
Én még egy "miértet" illesztek ide: Miért a "mahgar-samararam- pártus" nevű, egyazonos,hatalmas Nép fiaként ... ? Tehát NEM"zsidóként", miképpen azt a zsidókereszténység tanítja és nem is"áldozatként", hanem ANI-KU-AZ ... , vagyis ... mennyből jöttISTEN VAGYOK-ként.
Igyekezni fogok ezekre a kérdésekre is választ adni a következőkben. Szolgáljon itt - szemmel látható előzetes válaszként a zsidókereszténység tanait kifejező szimbolikus ábrázolás – Mór József festőművész szerint.
Badiny Jós Ferenc ÉLETMŰSOROZAT
III. EGY GYERMEK SZÜLETETT NEKÜNK
VII. A SZENTHÁROMSÁG VÉDELMEZŐJE
VIII. BOLDOGASSZONYUNK ÉS „ISTEN FIA”
IX. ÉDESANYA VOLT-E MÁRIA-MAGDALA?
X. MU - AZ ELSÜLLYEDT KONTINENS
XI. „A MAGYARSÁG KIALAKULÁSA” (Néhány kritikai észrevétel Krantz elméletéhez)
XIa. MI VOLT SZENT PÁL: RÓMAI ÜGYNÖK VAGY BESÚGÓ?