Ugyanis a „Jahvei-hármasság" - mint tudjuk már- a következő: „Jahve - a Törvény (Torah) és Izrael népe". Saul-rabbi - Pál apostolként - könnyen azonosította a MI TERAM- TU ATYÁNKAT, Istenünket a zsidók Jahvéjével (Jehovájával), egyszerűen „ÚR" -nak nevezve mind a kettőt, kihangsúlyozva azoknak ún. „apajogúságát" azért, mert jahve „hímnemű", minden „anyajogúság" nélküli.
A fondorlatot" az a módszer mutatja, ahogy Izrael népét majd a „szentlélekkel" teszi egyensúlyba. Ugyanis a "FIÚ" - Jézus - a „törvényt adó" ... azaz olyan, mint a „Torah", az ő törvényük.
Saul-rabbi talán ismerte a „LÉLEK" fogalmát úgy, amiként Jézus Urunk tanításait a tanítványai, amiként az Ő „gnosztikusnak" nevezett írásaik alapján elmondom „Jézus Királya Pártus Herceg" c. könyvemben. Saul talán tudta azt is, hogy az a "LÉLEK", mely a „megszentelő" valójában azonos az ISTEN-ANYÁVAL.
Ha ezt tudta, akkor ezért dobhatta ki az Istenanyát a Szentháromságból és tette be a jelenlegi nevét így „Szentlélek".
Ha nem tudta ezt, akkor: a „SZENTLÉLEK" fogalmát Saul- Pál Jézus Urunk azon szavaiból alkotta, melyekben így szólt Jézus Urunk:
„A Lélek az, mely megelevenít ... " (JÁN. 6/63.). Izrael népét azonban nem a „Lélek", hanem az „áldozatok" tartják „életben".
Jézus Urunk viszont a földre szállt „LÉLEK" és „igéje" által ébreszti fel az eddig alvó emberi lelkeket, új életre gerjesztve azok emberét. Saul-Pál felismeri ezt Jézus Urunkban és „Izrael népét megszentelteti az ő Jézusával".
Lássuk ennek mikéntjét. -Józsué könyvében olvashatjuk, hogy: „Égő áldozatra, hálaáldozatra és véres áldozatra épített oltárt Izrael népe és az oltár bizonyság arra, hogy az ÚR az Isten. " JÓZSUÉ 22/2 7. és 34.)
„Pál-apostol" így ír a zsidókhoz írt levelében:
„Mert amely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Annak okáért Jézus, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül az ő gyalázatát hordozván". (Zsm. 13/ 11-12-13.)
Saul „zsidó Jézusa" - mint MESSIÁS -lett a „Fiú-Isten" és az Izraelt megszentelő „Isten báránya", mint az „Atya áldozata" lett az a „Szentlélek", mely megeleveníti a „megszenteli izraeli népet".
Így lett a zsidókereszténységben a "Szentháromság": az ,,ATYA FIÚ-SZENTLÉLEK", ahol az "ATYA" egyben „JEHOVA" is, a "FIÚ" egyben "MESSIÁS" is, és a „Szentlélek" pedig az, aki „megeleveníti, megszenteli Izrael népét Jézus vére által". Magyarázhatják ezt a „hármast" a biblikusok, teológusok úgy, ahogyan akarják, a Saul által „kiagyalt" Szentlélek nem helyettesíti be a földre szállt Istennek a Szent-Anyját!
Ez a "sauli szentháromság" volt a legnagyobb ellenzője a mi nagy népünk vallásának, melyet talán nem is lehet „vallásnak" nevezni, mert nem emberi alkotás, mint az összes vallás, hanem a természet rendje szerinti Istenhez fordulás", amit a zsidókeresztények egyszerűen csak „Naptiszteletnek" mondanak. De Jézus Urunk is mindig a Nap felé fordulva beszélt, és mindig kint a "természet ölén", a hegyen, a tónál. De ebben a „Naptiszteletben" benne van az igazi „Szentháromságunk".
Benne kell lennie, hiszen ez nem más, mint az „Isten kalendáriuma", a földi életrend meghatározása, elrendelése, és ezt nem lehet emberek által kiagyalt „vallási keretek" közé szorítani, hiszen a NAPOT senki sem tudja magának kisajátítani. Mindenkire egyformán ragyog.
A mi őseinknek - az „Isten kalendáriuma" szerint négy nagy ünnepük volt. ANAP évi „négy" csodálatos megjelenése. A „Fény Fia" ünnepe december 21-én van (a mai kalendárium szerint), mert e napon hal meg a sötétség és „új erőre" kél a NAP. E nappal szemben - a mai június 21-én legerősebb a Nap-erő, és őseink úgy tudták, hogy a magát a NAPBAN megmutató ATYA-ISTEN mind a két tenyerét felénk fordítja. A tavaszi és őszi „Nap-Éj egyenlőség" pedig a jóságos „ISTENANYA" ünnepe volt. Azért kapott Ő „kettő" ünnepet, mert Ő a „Földanya" is, aki a Föld terményeit óvja, és gondviseléséveljavunkra fordítja. A „Naptisztelet" világkeresztjének ábrája a 86. oldalon látható.
A tavasz ébredése is az Istenanya ünnepe, hiszen megindul, megéled a természet a hideg tél után. Bimbózik a virág és nő a vetés. Tehát itt is „Földanya" Ő. Ősszel, amikor elkezdődik a sötétéség világa, a gonoszok ellen is Ő védi a hívő lelkeket. A „Napúton Járók Szentháromságának" ábrázolásában középen találjuk meg a „világkeresztet" . Fent az "ATYA", -lent a "FIÚ" -Istent és a vízszintes tengely két pontján az „Istenanyát" . Ilyen „világkeresztet" látunk II. András királyunk pénzein is, annak jeléül, hogy még élt a Nap-tisztelet hagyománya az ő idejében is. De a hun üstök tetején is ott találjuk a „Szentháromságunk" keresztjének felső „öt" sarkát, mellyel azt akarták jelezni, hogy ezekben az üstökben a „fényeledeleit" készítették. Ugyanis e hiedelem szerint a növényekben sokkal több a „fény", az isteni erő, mint az állati húsban. Így ez a „Nap-tiszteletnek" nevezett hiedelem már azt az étrendet is előírja, mely az ősi karizmának a hagyománya az emberi élet megóvásában.
A zsidókról tudjuk, hogy a vallás írja elő, hogy mi a "kóser", de náluk éppen az ellenkezőjét látjuk. Az „állat-áldozatok" -nak a húsa a fő eledelük és nem a sok növényi eredetű „mag"-ból készített hun étel. A növényi étrend, a gabona-alapú étkezés: a „test" óvása, a Napba-nézés, a vele való gyakori szembenállás pedig a meditáció.
A „lélek" -ből termett gondolatok, imádságok így válnak igazzá Jézus Urunk tanítása szerint: „A Lélek az, mely megelevenít ... !"
- Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy mindaz, amit ma „Nap-tisztelet" elnevezés alatt ismerünk nem más, mint Jézus Urunknak a tanítása. A „Világ Világosságának" igéje és rendelkezése. Az ,,ATYA" úgy akarta, hogy a FIÚ-ISTEN földre szállása is örökké megmaradó és emlékezetes legyen. Ezért is szűletett Jézus Urunk a galileai BETLEHEM-ben.
„Jézus Királya Pártus herceg" c. könyvemben elmondom, hogy ennek a Kr. e. már 14. században létező kis helységnek eredeti neve: "BIT-LAH-MI".
Elemezzük ezt az arámi-sumér nyelven:
BIT – „helység", falu (L.324.)
LAH – „fény", napfény (L.391. és 393.)
MI – „ritus", szokás (L.532.)
Betlehem tehát az ősi „Nap-tisztelet" rítusának, hiedelmének helysége volt Jézus urunk születésének idejében is. A „három királyok" tehát nagyon jól tudták, hogy hová kell menniük a "Fény Fia" dicsőítésére.
Az „ókeresztény emlékek" gyűjtőhelyein megtaláljuk az itt közölt „Fény Szentháromságának" ábrázolását, szimbólumait, de az ősi „kétszeri" hármasság szimbólumát is, miképpen itt bemutatom a pécsi gyűjtőhelyről. A „hatos" metszés kétszer három tért vág ki a körből, így formálódik ki a „kétszeri" hármasság. Az „égi"ATYA ANYA- FIÚ és a földi „apa-anya-gyermek" úgy, amiként a ma sumérnak nevezett MAHGAR őseinknél megtaláljuk.
Hogy Atilla és hunjai voltak az ismertetett „Szentháromságunk" legjobb védelmezői és megtartói, azt bizonyítja az a kőtábla, amelyet 2000 novemberében egy temető gondozása alkalmával találtak Pilisszentivánon. A tábla azt a „tüskés keresztet" ábrázolja, melyet mint „hun-szimbólumot" ismerünk és az ún. „kettlachi bronzokon" Fettich Nándor talált hasonlót. Fettich hun-avar-magyar motívumokat fedezett fel ezeken a nyugati termékeken, melyeket készítőik már a zsidókereszténység fogalmaival ruháztak fel, és „keresztény" kegyszerekként hoztak forgalomba. Ilyen "tüskés kereszt" -ábrázolás azonban igen ritkán található a "nyugati" használatban, mert valójában az "anyajogú" Szentháromságot jelképezi.
Valójában milyen is ez a "tüskés kereszt" ... ? Itt bemutatom azt, amit Pilisszentivánon találtak.
Még semmiféle cikk róla meg nem jelent és senki sem ismertette jelentését. Ezért megkísérlem értelmezni a magam módszere szerint. Aki jobbat ad, annak megköszönöm.
A merőleges része: alul egy kettős félkörbe zárt emberi fejből indul, mely valószínűleg a „földi élet" jelentője. Felső része tüskében végződik, mely áttör egy félkörös határt. Gondolom: e rnerőleges a TE-RAM-TU ... „ATYA-ISTEN" jelzője, ki a VILÁGOK URA.
A merőlegest keresztezi: egy ugyanilyen „határokat" áttörő „hármas tüske" - jobbra és balra.
Ez alatt és felett: tüskében végződő keresztezés van.
A középső rész: jobbra-balra tüskés rész ... csak a „FÉNY-FIÚ- ISTEN lehet, aki az „égi" és „földi" világokat áttörte égi valósága és emberré válásának idejében.
A jobbra és balra lévő „kereszt alakú" tüske tehát: Az „Égből" hozott és a Földön betöltött „kereszt-hivatás" jelentője. A fölötte és alatta lévő kétoldali „tüske" - mint keresztező pánt - a „FÉNY SZÜZÉT" vagy „NAPBA ÖLTÖZÖTT BOLDOGASSZO-
NYUNKAT" ünnepli, a tavaszi és őszi Nap-Éj-egyenlőség idején.
Hát így gondolom ennek a „tüskés keresztnek" a jelentés tartalmát, és boldog leszek, ha a munkatársak még kiegészítik meglátásomat.
Egy dologban azonban biztosan egyetérthetünk. Abban, hogy ehhez a „tüskés kereszt" ábrázoláshoz a zsidókereszténységnek semmi köze NINCS.
A „Sorsdöntő államalapítás" c. könyvem 198. oldalán hivatkozom a keleti kereszténység „kettős keresztjére", melyet akkor használtak, amikor még a Saul-pali "szentháromságot" nem vették át. A zsidókereszténység kidobta az alsó vízszintes szimbólumot a „kettős keresztből" - az „ISTEN-ANYÁT a SZENTHÁROMSÁGBÓL"
- és megmaradt az a kereszt, amelyre Jézus Urunkat felfeszítették.
Népünk eszmevilága azonban a zsidókereszténységbe kényszerítetten is megtartotta az „ISTEN-ANYÁT" nem csak a lel- kében, hanem bölcsen és okosan kitalált szimbólumaiban is. Ilyen az emIített könyvemben tárgyalt és bemutatott „Sinkahegyi kereszt" is, mint az ősi „ATYA-ANYA-FIÚ" -Szentháromságunk hirdetője és megőrzője. A pilisszentiváni „tüskés keresztet" a halhatatlanok dobták napvilágra, mert PILIS megkezdte sugárzását Jézus népének újraélesztésére! Nevezhetjük „ATILLA-karizmának" is a lelkekben mutatkozó ébredést, hiszen az Ő teteme is valószínűleg ott van. Árpádék is ide telepedtek miként krónikáink írják. Sajnos krónikáinkat a római zsidókereszténységbe tartozó papok írták. Az "ősökről", a dicső ősökről tehát minél kevesebbet ... Atilláról és Árpádról elmondják, hogy ki volt az „apa", de hogy ki volt az „anya", azt nem -, s most látjuk, hogy milyen fontos lenne tudni, ismerni Atilla és Árpád „édesanyjának" a nevét is. Különösen MA lenne nagyon fontos tudni ezt, mert a zsidókereszténységünk által „Isten kiválasztott népé" -nek elismert nép egyik jelenlegi hazája - a mai Izrael törvénybe iktatta azt, hogy az a zsidó, akinek az anyja zsidó. Így lett nálunk is - az 1000 éves butítás után fontos az ÉDESANYA.
Az olvasó ne utasítson vissza akkor, amidőn" 1000 éves butítást" mondok, hanem gondoljon arra, hogy I. István - a mai Szent István - volt az egyetlen Árpád-házi királyunk, akinek magyar édesanyja volt. A többinek mind „idegen asszonyt" hoztak a római papok.
Újraéledésünknek és megmaradásunknak lehetőségét csak a jó magyar Édesanyák teremthetik meg. Isteni hatalom van a kezükben: a MAGYAR NÉP újrateremtése.
* * *
Badiny Jós Ferenc ÉLETMŰSOROZAT
III. EGY GYERMEK SZÜLETETT NEKÜNK
VII. A SZENTHÁROMSÁG VÉDELMEZŐJE
VIII. BOLDOGASSZONYUNK ÉS „ISTEN FIA”
IX. ÉDESANYA VOLT-E MÁRIA-MAGDALA?
X. MU - AZ ELSÜLLYEDT KONTINENS
XI. „A MAGYARSÁG KIALAKULÁSA” (Néhány kritikai észrevétel Krantz elméletéhez)
Hozzászólás