Ukrajnára visszatérve, 2014 óta miért menekültek el úgy tizenhét millióan ebből az országból? Nem 2022 február 24 óta, azaz jelentős részük még a hadi helyzet előtt!(Ukrajna soha nem létezett, amit ma így neveznek, annak nincs történelmi legalitása, s ezt az ENSZ-főtitkár bejelentése is alátámasztja: Ukrajna 1991.12.25 óta nem jegyeztette be határait, tehát jogszerűen sem az ENSZ, sem a nemzetközi gyakorlat nem is kezelheti szuverén államként. Miféle legitimitást, integritást és szuverenitást védelmezgetnek hát naponta és fensőbbséggel a politikusok?)

Miféle nemzet ez és miféle ország? Azt várják el, hogy mások harcoljanak érettük? Zsidó vezetői, áldozattal vállalt segítségünk ellenére miért fenyegetik létében a kárpátaljai magyarokat és bennünket is? Ők is a múltat akarják eltörölni, Kárpátalja magyar múltját. A magyarok és más kisebbségek embervadászattal felérő kényszersorozása és biztos halálba küldése emberiségellenes bűntett, de eddig ugyancsak az előzőleg említett szervezetek, valamint a Magyar Békekör tiltakozott ellene. Bizony, szeretnénk magyarázatot kapni minderre a kormányszervektől, bár tudjuk, hogy még az eredetileg nem is vállalt szövetségi „kötelezettségek” teljes megkerülése is kérdéses lehet, de az önkéntes alázkodó érzelmi körítés keltésével végzett fényűző túlteljesítés, az emberiségellenes bűnök elítélésének mellőzése hazafiatlan eljárás.

Az országossá erőszakolt ukránosítás tehát nem magyar érdek, de valakiknek nagyon is érdeke. Azoknak, akik még ma is rendszeresen lövik az oroszok lakta településeket, amiről a magyar sajtóban szintén nem esik szó! Ennek elhallgatása már nem is törlés, hanem vészesen több. Sőt az orosz támadásokhoz mindig hozzáteszik, hogy gyermekáldozattal járt, lakóházat rombolt le, stb. „Érzékenyítés” LMBTQ módra. A szükségtelenül idegen média szóra keresztelt hírközlés, tömegtájékoztatás is árúvá vált. Eszközei a háttérhatalmi fősodrás nyomása alatt messze túlléptek a szabványos társadalmi szerepükön, félrevezetik, elkábítják a legsebezhetőbb fiatal korosztályokat, zombikká, kiborgokká akarják nevelni őket. Elismerően közölnek mindent, amit Zelenszkij kijelent és az ukrajnai hadsereg tesz, s ellenszenvet keltve, amit Putyin mond és az orosz hadsereg tesz. Tudatipar, amely hatalmi ágazattá küzdötte fel magát. Hol van ez Deák Ferenc intésétől: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”

Különösen hallgatnak arról, hogy orosz részről a kölcsönös biztonság szellemében tucatnyi rendezési javaslat, figyelmeztetés hangzott el, két minszki megállapodás is született, amit a háttérhatalom és ukrajnai régensei figyelmen kívül hagytak. Több mint 17 milliárd euró orosz vagyon került jogellenesen zár alá az EU által elrendelt szankciók következtében. A szankciópolitika, a feltüzelt migránsok feltétel nélküli befogadása, a NATO-terjeszkedés, az EU nemzetállamok elleni harca, idegen tulajdonok lefoglalása, stb. nemcsak a nemzetközi jog súlyos megsértése, hanem kifejezett kalózkodás. A további és hatékonyabb fegyveres, pénzügyi és politikai segítség ígérgetése mellett a február eleji EU-Ukrajna csúcstalálkozó tüntető megtartásán Kijevben, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke felbujtóan szónokolta: "A Kreml nem félemlített meg bennünket, mert az EU és Ukrajna egy család… Az ukránok egyértelműen a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság mellett döntöttek. Az Önök jövője velünk van a mi közös Európai Uniónkban. Az Önök sorsa a mi sorsunk." Az ugyancsak jelen lévő Ursula von der Leyen szintén megerősítette, s biztosította Zelenszkijt arról is, hogy Ukrajna az EU tagja lesz. E provokatív és pökhendi eset újfent bizonyítja, az EU politikája vészjósló minőségi változáson megy át. Egyrészt sorozatban fogad el önbüntető szankciókat, másrészt katonai tömbként kezd viselkedni. Egyikre sincs tagállami felhatalmazása és legfőbb szerve az Európai Tanács sem hozott ilyen határozatokat.

Mindez beláthatatlan veszélyeket szült máris, de ezt sem mondja ki senki, pedig előrevetíti, mire készül a háttérhatalom világkormánya. Ám nem késett az orosz válasz; D. Medvegyev pár szóban tárgyszerűen közölte: „Egész Ukrajna égni fog, azok a területek mindenképp, amelyek a kijevi kormány irányítása alatt maradtak." Hozzátette, bármilyen fegyvert bevethetnek, s a Krím megtámadása esetén. „a válaszunk gyors, kemény és határozott lesz!"

A csőlátást bizonyítja a gyakran ismételt állítás is, hogy az energiaválságot az orosz-ukrán háború okozta. A súlyosbodásához közvetve hozzájárulhatott, de az előző tudatosan téves klímapolitika, a kicsúcsosodott öngyilkos európai szankciós politika és a világtudat ukranizálása okozta. Az energiaárakat sem a háború verte fel, s a várható tartós áramszüneteket és egyéb fennakadásokat sem a háborúra lehet fogni, hanem ugyancsak az Oroszországra kivetett, de az európai nemzetállamok ellen irányuló szankciókra. Nem is lehettek sikeresek, hiszen a következmények felmérésére sem került sor, hanem háttérhatalmi kamarilla-döntésről van szó. Az egészben a legérdekeltebb az USA kormánya mögött megbúvó háttérhatalom, amely lemondatta Európát az energiabiztonságát szavatoló orosz olajról és gázról, még függőbbé téve őket az amerikai méregdrága cseppfolyósított gáztól. Európa ezt megtette, sőt szankciót szankció után fogadott el Oroszország ellen, s most álságosan nem győz panaszkodni, hogy Oroszország miatt nincs elég gáz és olaj.

A csőlátó EU olyan felmérhetetlen károkat okoz önmagának és tagállamainak, hogy a leginkább európaellenes nemzetközi szervezetté vált. A látnok Csurka István nem használta a csőlátás kifejezést, de a lényegét még 2003-ban figyelmeztetően megfogalmazta: „Az EU-csatlakozás egy újabb, az előzőnél is rosszabb végzetes rendszerváltás, amelyben most már minden nemzeti törekvést, megújulást, rendteremtést a brüsszeli szabályokkal fojtanak el! Ez az új uralom rosszabb és aljasabb lesz, mint a szovjet uralom, mert ez a demokrácia köntösében jelenik meg. A magyarságot az elnyelés veszélye fenyegeti! A nyakunkon élősködő, balliberális elitünk, a sorsunk iránt közömbös, a privatizációból meggazdagodott, idegen zsoldban álló réteg, élve akarja eltemettetni a magyarságot egy Uniós sírhant alá”.

A csőlátásban szenvedő politikusok elfelejtik azt is, Oroszország hosszú éveken át tárgyalások útján akarta elérni, hogy az ukrán fennhatóság alatt álló terülteken élő sokmilliónyi orosz kisebbségi és emberi jogokat kapjon. Erről született az ENSZ által is határozattá emelt két Minszki megállapodás is, amiről viszont Merkel később elismerte, hogy a rendezés alapjának állították be, de valójában kísérlet volt rá, hogy esélyt adjanak Kijevnek a megerősödésre, s hogy "a béke soha nem volt lehetőség". Putyin, az Eurázsiai Gazdasági Unió csúcstalálkozóján beismerte, ez "abszolút meglepetés" volt a számára, mert, Moszkvában bíztak benne, hogy Berlin őszintén gondolja a rendezést.

Az ukrajnai zsidó vezetés viszont ennek tudatában folytathatta az oroszok elleni pogromokat, rendszeresen lőtte az orosz lakta területeket. Betiltott egy tucat politikai pártot, de egyetlen szélsőjobboldali vagy fasiszta szervezet betiltására sem került sor, sőt Zelenszkij az Ukrajna Hőse címet adományozta az Azov elnevezésű neonáci ezred parancsnokának, amely Donyeck és Luganszk térségében több mint ötezer helyi orosz lakost ölt meg. Mindezt tudta az EU, az USA, minden most jajveszékelő, de sem akkor, sem később nem tették szóvá. A 2018-ban létrehozott Nép Pártja vezetője, a cionista vezér Zelenszkij nyugodtan készülhetett a háborúra Oroszország ellen. Nem tettek egy lépést sem a minszki egyezmények érvényesítésére.

Nem volt visszhangja a Nyugatnak tett több orosz tárgyalási kezdeményezésnek sem. Ehelyett a nyugati hatalmak, azaz a háttérhatalom, Ukrajna felfegyverzésével és sokoldalú előkészítésével párhuzamosan Putyin személyére összpontosította a világ figyelmét. Most pedig, népeiket megtévesztve, úgy beszélnek az orosz-ukrán konfliktusról, mintha az tőlük függetlenül tört volna ki. Azoknak az uniós, vagy nemzeti politikusoknak és méltóságoknak, akik mindezt és az ugyanezen irányba mutató számtalan fejleményt törlik az előzményekből, azaz törlik a múltat, semmi erkölcsi alapjuk sincs rá, hogy a „putyini agresszióról” hangoskodjanak, akármilyen magasra is röpítették őket ismeretlen meggondolások és erők.

Az „orosz agressziót” oly vehemensen elítélgető nyugat- és közép-európai politikusok azt is elhallgatják, hogy ha Oroszország, önmagát és a geopolitikai környezetét is védve, áldozatokat hozva, bár megkésve nem cselekszik, azóta már vele együtt mi is a háttérhatalmi biológiai fegyver veszélyeztetettjei, vagy áldoztai lennénk. Meg kell hát értenünk, életveszélyes játszmába merészkednek mindazok, akik figyelmen és számításon kívül hagyják e közismert tényeket; legyenek akárkik, akarva-akaratlanul, de a háttérhatalom kezére játszanak.