Nem érdektelen megismerni ezt a cseh „humanizmust" .

A szudéta-németek, katolikus és protestáns lelkészek által felvett jegyzőkönyvek, cáfolhatatlan dokumentumok segítségével, — a magyarok helyett is, — igyekeztek bizonyítani azt a borzalmas és minden emberi elképzelést meghaladó kegyetlenséget, amellyel a csehek 1945 május 8-án szadista, vadállati módra 7-800 ezer németet és köztük sok magyart is lemészároltak.

A szerencsésebb németek időben elmenekültek otthonaikból, megúszva a lemészárlást

A tömegmészárlás, amelyhez hasonlót mindeddig nem tudott felmutatni a világtörténelem, a magyar Felvidék Szlovákiához csatolt részén, Glaserhauban, Üveghután kezdődött.

A Szovjet által fellázított cseh partizánok megrohanták a magyarok és németek által lakott községet és pár perc alatt legyilkolták annak minden polgári lakósságát, 14 és 60 év között.

Előzően, 1944 szeptember 21-én minden ok és értelem nélkül, — 226 polgári személyt: asszonyt és gyermeket, aggot öltek meg.

A környező falvakból németeket és magyarokat a Slovenska Lupska elnevezésű táborba vitték, ahol hamarosan 3,000 asszonyt, gyereket éhenhalasztottak.

Kilencvenezer szovjet-szlovák partizán (akik a genfi egyezmény szerint semmiféle hadi jog alatt nem állottak, így közönséges banditáknak tekinthetők), — 55,000 német Wehrmacht-katonát ölt meg. — Nagyobbrészt álmukban. Ugyanígy legyilkolták a katolikus szlovákokból álló Blinka-gárda elérhető tagjait és azok hozzátartozóit

A német Wehrmacht és kisrészben a m. kir. honvédség csapatainak sikerült elnyomni a szlovákiai kommunista lázadást.

Nem sokkal ezután azonban vége felé közeledett a 2. világháború. 1945. május 8-án elhangzott Dönitz adminrális, az akkori német államfő megadási parancsa.

Prágában erre kitört a „forradalom." 

Ennek részleteit kevesen ismerik és erről nem szívesen beszél az úgyneveztt demokratikus világ... A Nyugat által támogatott csehszlovák demokrácia és „humanizmus" levetette álarcát. 

...A prágai Wenzel-téren a bevonuló „nagy filantróp", Eduard Benes tiszteletére német egyetemi tanárok petróleummal leöntött eleven testéből gyújtottak fáklyákat. 

Aussigban, a hídon áthaladó német anyákat gyermekkocsijukkal s gyermekeikkel együtt százával dobálták bele az Elba vizébe.

A prágai kórházak német sebesültjeit kikergették ágyaikból és ezrével hajtották őket a cseh "partizánok" elé, akik azokat géppuskával és géppisztollyal lemészárolták.

A német hadvezetés elkövette a szörnyű hibát, hogy nem várta be az amerikaiak megérkezését, — hanem vakon engedelmeskedett a fegyverletételi parancsnak. Így a német katonák nem az amerikaiak, s nem is az oroszok kezébe kerültek, hanem a csehekébe. Letették előttük a fegyvert és a csehek ugyanazokkal a fegyverekkel gyilkolták le őket...

Egyetlen nép történelmében sem fordultak elő olyan bestialitások, mint amilyeneket a cseh demokrácia elkövetett.

Benes Eduard híres kassai beszédében azt mondotta:

"A németeknek és a magyaroknak csak egyetlen zsebkendőt hagyjatok, hogy legyen mibe belesírni könnyeiket!"

A zsidó származású cseh belügyminiszter, dr. Stranszky, a jogszolgáltatásban páratlanul álló törvényerejű rendeletet hirdetett ki, mely szerint "a németekkel, magyarokkal szemben elkövetett bűncselekmények: gyilkosság, agyonverés, rablás, fosztogatás, automatikusan amnesztia alá esnek, — ha azt cseh követi el."

A második világháború folyamán Lidicében, Heyndrich főkormányzó meggyilkolása miatt a németek a falu 150 férfi lakosát, — elrettentő példa céljából — legyilkolták.

Előzőleg azonban a gyermekeket és asszonyokat eltávolították.

A csehek sokszoros bosszút álltak Lidicéért.

A prágai „forradalom" idején 300 ezer szudéta-németet öltek meg válogatás nélkül: férfiakat, aggokat gyermekeket és ezen felül 400 ezer már lefegyverzett német katonát öltek meg. Egyedül Budweisban 12 ezer súlyos sebesültet és katonát gyilkoltak le, mielőtt azoknak alkalmuk lett volna elérni az amerikai vonalakat. A szörnyű vérfürdőből csak 300 német menekült meg.

A német kereső-szolgálatok már pontosan tudják, hogy — „Csehszlovákia" egykori német települési területén úgyszólván minden községben van egy-egy tömegsír... A kommunista „Csehszlovákia" területe százszoros Katyn-ok bűnjeleit rejti tömegsírok formájában.

A német tudósok és újságírók ma már mindezzel kapcsolatban utalnak a cseh nép jellemére és történelmi tényekkel bizonyítják, hogy a cseh történelemnek mindig visszatérő jelenségei voltak a népgyilkosságok, tömegmészárlások... A huszita háborúk során ugyanígy gyilkoltak le egész német falvakat. A cseh nép szelleme mindig akkor mutatkozott meg legélesebben, amikor kockázatmentesen lehetett — „küzdeni"...

A középkori törtémelemíróknál számtalan adat található arról, hogy 1164-ben és 1198-ban a Róma ellen vonuló német császár cseh zsoldosai követték el Itáliában a legborzalmasabb tömegmészárlásokat, irtották a nőket, gyermekeket, úgy, hogy a császárnak minden erejére szüksége volt, hogy a cseh rablóhordákat letörje és megtisztítsa tőlük seregét.

A csehek a második világháború során hűséges szolgái voltak Hitlernek! — ők volak a „Birodalom fegyverkovácsai" és ezért aztán kitűnő fizetést és ellátást kaptak.

A második világháború végén, mikor Európa éhezett, Csehországban volt a legtöbb ennivaló és ott volt a legmagasabb az életszínvonal. — A csehek, mint született zsoldos nép, nem harcoltak és nem is szabotáltak. — Alázatosan kiszolgálták Hitlert!

Mikor pedig a háború elbukott, olyan barbár mészárlással fizettek a németeknek és magyaroknak, — hogy az örök időkre szégyene marad az emberiség történelmének! (Magyarság [USA], 1968. június 28.)

Kuruc.info-kommentár: Amióta a szerző megírta a cikkét,sokat tisztult a téma, az elhallgattott szörnyűségekre fény derült, de mára kevesebbre teszik a történészek bizonyított német civil halálos áldozatok számát, mint akár csak pár évtizede is, mert például sokakat "csak" deportáltak. A véralgebrába nem megyünk bele, de örülünk annak, ha az események, számok felülvizsgálhatók büntetőjogi fenyegetettség nélkül. Igaz, a legyilkolt németek tragédiája nem sérti a világ érzékenységét, és iparág sem épül rá. Mivel azonban a csehországi bestiális események megtörténte nem kérdéses, az írás nem vesztette el érvenyességét, akkor sem (vagy éppen azért nem...), ha a németek tragédiáinak éppen úgy nincs minden nap világnapja, mint a magyarokéinak. (Lásd a minap aktuális köröstárkányi mészárlást.)