Valójában két nagyhatalom küzd egymással a politikai uralomért: a Római Birodalom és a Pártus Birodalom. Mind a kettőnek megvan a maga államvallása, de egy óriási eszmevilági különbséggel.

A rómaiaknak nagyon sok Istenük van, és az "Isten-karba" beletartoznak az "isten-császárok" is, akik élet és halál urai. A leigázott népek élete viszont attól függ, hogy miképpen tudnak alkalmazkodni a mindent letipró római hatalomhoz.

Ezzel szemben a Pártus Birodalomban vallásszabadságot találunk, de a most "pártus" -nak nevezett hatalmas népnek megvan a saját nemzeti vallása is, mely valójában a sok ezer éves hitvilág "hagyománya".

A Kárpát-medencétől a "két folyó országáig" (Suméria) a "TE-RAMTU" Isten és a "vigyázó kétszemű" ISTEN-ANYA gondviselésének hiedelme ez, amelybe beletartozik – a Jézus Urunk korában már többezer éves és írásban fennmaradt azon hiedelem, hogy az "Isten embertestben fog megjelenni az Ő népénél". Ezt mindenütt "ádvent" -nek, azaz "Isten-várás" -nak neveztem. Ez az "Isten-várás" teljesedett be Jézus Urunkban, és folytatódott a földi uralkodó hivatottságában, mint karizma, vagyis "Istennek tetsző és az Ő gondviselését szolgáló" uralkodói hatalom teljesítése.

A ma Sumérianak nevezett "két folyó országáért" azonban - annak birtoklásáért - szintén évezredes küzdelem folyik a MI hatalmas népünk és a ma sémitának nevezett "feketefejűek" között.

(Azért írom így, mert az ékiratok így nevezik őket: "SAG-KUGGA" ... vagyis "feketefejű".)

Ebbe beletartoznak a minden kultúrértéket romboló "akkádok", a minden más népet legyilkoló "asszírok" és a babiloni fogságban a MI nagy népünk "hagyományait" megismerő zsidók - régi nevükön "héberek" (az ékiratokon "LU-SA-GAZ"). Itt nem ismétlem meg sem az ősidőktói fogva "SZKÍTA" néven ismert hatalmas népeinkre, sem a héberekre vonatkozókat, mert ezeket mind megtalálhatja az olvasó más könyveimben.

Ezeket a műveletlen hébereket egy jóhiszemű "káldeus" király megtanítja a mi káldeus nyelvünkre, káldeus írásunk olvasatára, (miképpen a bibliai Dániel könyvében ez olvasható), és ezek látják, hogy a TE- RAMTU Isten a káldeusok őseivel megkötötte a "FOKOS SZÖVETSÉGÉT". Belepillantanak az ékírással lejegyzett hitvilági írásokba, és egy emberöltőt kitevő békességükben (amit ma "babiloni fogságnak" neveznek) kialakítanak maguknak egy "vallást", a maguk módján, a saját használatukra, amit ma "jahveizmus" -nak neveznek.

A feleletadás területe tehát leszűkül a hagyomány ősisége szerint. Láthatjuk, hogy ,Jézus népe", amelybe emberként született, sok-sok ezeréves hitvilági hagyományt őriz az Ő embertestben megjelenésének idején, hiszen a tatárlakai amulett Jézus Urunk idejében már 5000 éves. Az ékiratok hitvilági feljegyzései ebben az időben 3500 évesek. Ugyanakkor a "babiloni fogság" ideje Kr. e. 670 körüli.

De a két "hagyomány" eszmei tartalma teljesen ellentétes Jézus népének a NAP-fénye adja a tisztaságot, a szeretetet és a "másik" lelkiségének a tiszteletét, hiszen "vallásszabadság" van törvényesítve a Pártus Birodalomban. A "babiloni fogságban" keletkezett "jahveizmus" viszont "kizárja a fényt" tanaiból. Nyugodtan nevezhetjük az "önző sötétség" vallásának. Leírom az említett könyvemben (Jézus Királya Pártus Herceg), de meg kell ismételnem, hogy választ adjak az egyik legnagyobb "miért" -re.

A jahveizmus: nem egyisten-hit, hanem az "Isten-hitet" jelszóként használó és az emberi lelkeket uralni akaró, fondorlatos egyházpolitikai ideológia.

Törvénye - a Torah (a Tóra) - nem dogma, hanem a zsidó élet szabálya. Minden dolog és cselekedet mérője, ami megváltoztathatatlan.

Ez a "törvény" magának Jahvénak az emberré válása, amit Jahve-Istennek az ő népéhez, Izraelhez történt kinyilatkoztatása bizonyít.

Tehát Izrael Istenét három összetevő alkotja:

1. Jahve

2. Az ő kinyilatkoztatása alapján a papok által készített "törvény", azaz a Torah, és

3. Izrael népe.

E három együtt képezi Izrael "egy-istenét", melyet "papi országgá" tesz a “körülmetélés szövetsége". (Ez a zsidókereszténység "Ószövetsége".)

Hát azért kellett Jézus Urunknak pontosan abban az időben és azon a helyen megjelenni, ahol a "sötétség" uralma törvényesítette az "Isten" fogalmát a gonoszság szolgálatára, az emberiség butítására.

Ezért mondja magáról így: "Én vagyok a Világ Világossága... " (JÁN. 8/12.). Ostorozza a zsidók hamisságát, és a zsidókat nem Istentől valóknak nevezi ... "Isten beszédét azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől valók" (JÁN. 8/47.). A zsidóknak erre csak egy feleletük van: "Megölni Jézust" (JÁN. 711.).

Jézus Urunk keresztre feszítésévei és feltámadásával folytatódik az élet az Ő népénél" is és a zsidóknál is. Ennek a kétféle életnek történés is és a "hagyománnyá" váltak az elmúlt 2000 év alatt - mindegyik oldalon a saját hitvilági felfogás és eszmeiség szerint.

A zsidóknál Jézus Urunk emlékének elpusztításával, az Ő népénél pedig - melynek a pártus-hun-magyar származási és azonossági vonal adja meg történelmi értékeivel a Jézus- Hit megtartására való törekvést - Jézus Urunk Isten-voltának hirdetésével és az őt gyalázók további ostorozásával, vagyis Jézus védelmével.

Ideérkezve megállapíthatjuk azt, hogy az Istent hirdetni akaró eszmeiség csupán két gócpontban összpontosul, és mindegyiknek megvan a saját maga által formált, kialakított és ábrazolt ,Jézus alakja".

Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy mind a kettő Jézus Urunk igehirdetésére, tanítására támaszkodik. Saul rabbi és a hozzá csatlakozott tanult és intelligensen ravasz farizeusok olyan ideológiát alakítanak ki Jézus történelmi alakját is belevonva, mely az ő hagyományaikat támogatja és a jahveizmust erősíti. Így lett Jézus Urunk egyszerű "Isten-bárány", akit maga az Isten ad áldozatra, hogy elvigye a világ bűneit. Valóban ördögi ideológia, mert lelkiség nélküli az olyan "Isten" elképzelése és a vallás fölé való helyezése, aki olyan törvényt ad: "NE ÖLJ ... !" és közben a saját fiát öleti meg.

A zsidókereszténység kialakulásában a Jézus- követők és a sauliak között ádáz küzdelem folyik, és a sauli gonoszság "eretnek-irtása" szinte félelmetessé teszi ennek a zsidókereszténységnek a kialakulását.

De folyamatosan kialakul, és a Római Birodalom két központja - Róma és Bizánc is - átveszi ezt a "vallást", melynek alapítója nem a mi Jézus Urunk, hanem a Saul rabbiból "Szent Pállá" változott bölcs és ravasz farizeus.

Jézus Urunk után még jó 300 évig a Pártus Birodalom a hűséges őrzője a sokezer éves "advent" után földre szállt ISTEN - Jézus Urunk - szeretet-vallásának és az Adiabenei Királyság Edessa-i központjában őrzi Jézus Urunknak halotti szemfedőjét. Szintén a Jézus-hit, az Isten-Jézus tanításával teszi ezt addig, míg a zsidókereszténnyé lett örmények ezt lehetetlenné nem teszik. Ezután már csak a Kaukázusból továbbvonult, s a Kárpát-medencében központot alapított hunok Jézus Urunk igéjének tanítói, és az ún. "manicheusok", Mani próféta vallásrendszere szerint, aki szintén a pártus királyi házból származik.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert a hunokat is és Árpád népét is "manicheus" vallásúnak nevezi nagyon sok keleti kútfő.

Ez pedig annak a valóságnak a következménye, hogy MANI már a Kr. u. 3. században megszervezte a "manicheus püspökségeket" a Káspi-Aral térségben, és ezek uralkodtak hitvilági szempontból még a mai KIJEV területén is. Ott, ahol Árpád Nagykirályunk kovácsiparát végző nemzetségeink éltek.

Talán üdvös lesz az, ha közelebbről megismerjük MANI-t, Jézus Urunk Apostolát, amiként saját magát így nevezi. Idézeteket közlök Maniról és a manicheizmusról egy "megmaradt" és jó könyvből: Jes. P. Asmussen: "Manichean Literature (Texts from Parthian Writings) Seholars Facsimiles & Reprints (Delmar, NY." i967.).

Idézetek a X. fejezetből: ,Jézus a Manicheizmusban" címmel.

"Mani Jézus Apostolának nevezi magát és így mondja: »Jézus ellenségei az én ellenségeim is.

A "történelmi" Jézust fogadja el és követi. A judeochristiantan a "christologia" szerinte igen nehezen érthető, mert itt a Fény az anyagiasság börtönébe került.

Visszautasítja a christologiának azt a dogmáját, hogy Jézus meghalt és pokolra szállt, mert Isten Fia nem lehet együtt a gonoszokkal és az Atyával való "egy" -sége miatt halált nem ismer (103. oldal).

"Jézus - mint megváltó-üdvözítő - a második hatalmasság a Fény-Atyát követően a Fény-Szűze mellett" (111. oldal).

Ebben a fejezetben találunk egy hivatkozást: Le Coque "Türkische Manichaica" c. könyvére (1922. ill. 12. old.), mely szerint:

"Az ujguroknál Jézus (ay tangry) megelőzi a hatalmas Atyát (az -ura tangry). " (Érdekes ittjézus és az Atya ujgur neve.)

Asmussen így ír tovább: "Jézus - mint a Fény-Fia - manicheus teológiának a legbecsesebbés legnépiesebb alakja. " - Nagyon sok ima, himnusz maradt fenn e térség minden nyelvén írva. A pártusoknál is.

Íme egy pártus fohászkodás:

"Jézus Uram! Adj jó egészséget nekem, mentsd meg lelkemet a haláltól hiszen Te vagy az élő Szeretet!"

Kőzlöm annak a himnusznak is egy részét, melyet megtaláltak több helyen, Kínától Egyiptomig és Pártiában is:

"Hozzád kiáltunk Jézus Urunk!
Hangos szóval mondott imádsággal hívunk,
Mert Te vagy az Élet!
Te vagy a Fény nekünk.
Te vagy az Igazságunk,
Te vagy a Gyógyító - az Isten Fia!
Hozd el nekünk a Békét - Béke Apostola!
Te vagy, aki megmentesz minket
a gonosz szolgaságától.
Óhjöjj! - Békességünknek új királya.
Óhjójj! - Alvóknak fölébresztője,
halottak jeltámasztója.
Hozd el a Békességet hatalmas Urunk!
Hozd el a Békességet az Igaz Tudásnak teljes Fénye,
Hozd el a Békességet új napok Uralkodója!
Hozd el a Békességet Isten ajándéka!
Hozd el a Békességet Isten dicsősége!
Védelmezd azokat, kik Hozzád menekülnek.
Urunk - Jézus! - Tieid vagyunk!
Könyörülj rajtunk!"

A Pártus Birodalom után csak egy emberöltő múlik el, amikor a történelem színpadára lép a jézusi karizma örököse - ATILLA NAGYKIRÁLYUNK.. Biztosan azért nézi őt a hagyomány "ISTEN OSTORÁNAK", mert éppen úgy "ostorozta" a sauli gonoszság követőit, miként Jézus Urunk tette a zsidókkal. Mint "szakrális" uralkodó a Kárpát-medencétől Ordosig uralja népeit, és már az ő korában tisztán látható, hogy a jézusi hagyatékban két "eszmeiség" küzd egymással.

Az egyik: a saul-szentpáli ideológia, mely fondorlatosan megváltoztatja Jézus Urunk alakját. Itt Jézus nem Isten, hanem áldozati bárány, Jahve áldozata. Miután - miként említettem - Róma és Bizánc is belekényszerült ebbe az ideológiába, általuk és az ő hatalmukkal kialakult a zsidókereszténység.

A másik: Kr. u. l000-ig- már csak a magyar nép az, mely első zsidókeresztény uralkodójával, 1. Istvánnal törvényesített vallási inkvizíciót kap a Jézus-követők kiirtására.

Ez az "ezeréves" magyarországi zsidókereszténység azután arról is gondoskodott, hogy az István királyig érő ősi hagyományok is elpusztíttassanak, a rovásírásos szentiratokkal együtt. Hogy ne maradjon Jézus Urunk Isten-voltáról sem és Atilláról sem olyan "hagyomány", mely őket a valóság szerint dicsőítené. Napjaink újraéledésében egyre többet hallunk az "ATILLA-KARIZMÁRÓL". Ez ma még csak sejtelem, és a kozmikus úton járók, kutatók csodásan megtalált bizonyítékai beszélnek róla, de MÁR LÉTEZIK, és Jézus Urunk Istenalakjához kapcsolódik. Nehéz ennek a kibontakoztatása, mert a Jézust-követő Atilla - Emese-Álmos Árpád- láncolathoz kapcsolódó karizmának - a magyar nép szakrális hiedelemvilágának - a kutatását a zsidókeresztény egyházak minden erővel gátolják - a biblikus jahveizmus szolgálatában. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a MAGYARSÁG-ban él- a jahveizmus által már meg is nevezett - egyetlen ellenség, és mondhatjuk, hogy Jézus Urunk keresztrefeszítésétől Atilla meggyilkolásáig, Árpádházi királyaink kiirtásáig és - talán azt is mondhatjuk - TRIANONIG, sőt máig elért minket a Torah szerinti szinhedrium 2000 év óta nem pihenő keze.

ATILLA-KARIZMÁT említettem. Azért tettem, mert Jézus Urunk emberi voltához hasonlítható bölcsességben, jóságban, igazságosságban és egyszerűségében.

Ebben a "karizmában" három szereplő van: az Atya-Isten, Jézus-Isten és Atilla. Három "valóság" és a háromból "kettő" történelmi személy.

A zsidók is említik "karizmatikus hagyományukat" . Itt is három nevet mondanak: Jahve - Mózes - Ábrahám ... és ez a három nem más, mint "legenda-tartozék". Kiagyalt nevek. Jahvét már ismerjük. Mózes és Ábrahám nem történelmi alak, így hozzájuk semmiféle "karizma" nem tartozhat.

Hasonlítsuk össze a zsidók "hármasát" a miénkkel:

A fenti összehasonlításból kiértékelhető a MI NÉPEINK hitvilága és az Istentől vett karizma érvényesítési szándéka, az ATYA ANYA- FIÚ, EGY IGAZ ISTEN Szentháromságának tiszteletében és megtartásában.

A "Szentháromság" említésekor azonban hangsúlyozni kell azt, hogy a legnagyobb küzdelem éppen a "Szentháromságért" és - a másik oldalról- annak végleges eltüntetéséért folyt. Ezt sohasem említik a biblikusok, a valláskutatók. Ugyanis pontosan itt lép közbe az "Isten Ostora", akinek új nevet kell adnunk akkor, ha magunkat "hálás utókornak" nevezzük. Teszem is a következő fejezetben -így:

A SZENTHÁROMSÁG VÉDELMEZÔJE

Badiny Jós Ferenc ÉLETMŰSOROZAT

JÉZUSHITŰ ATILLA

I. A MÁGUS

II. A TÁLTOS

IIa. EREDETMONDÁINK

III. EGY GYERMEK SZÜLETETT NEKÜNK

IV. A TÁLTOS ISTEN

V. NEVEK ÉS TÖRTÉNETEK

VI. FELELET A SOK MIÉRT-RE

VII. A SZENTHÁROMSÁG VÉDELMEZŐJE

VIII. BOLDOGASSZONYUNK ÉS „ISTEN FIA”

IX. ÉDESANYA VOLT-E MÁRIA-MAGDALA?

X. MU - AZ ELSÜLLYEDT KONTINENS

XI. „A MAGYARSÁG KIALAKULÁSA” (Néhány kritikai észrevétel Krantz elméletéhez)

XIa. MI VOLT SZENT PÁL: RÓMAI ÜGYNÖK VAGY BESÚGÓ?

XII. AZ ISTENES HONFOGLALÓK