Egy észrevételben sokszor sokkal több rejlik mint azt elsőre gondolnánk. Tóth Gyula a könyvében hívja fel az olvasói figyelmét Attila halála és a magyar honfoglalás közti 104 évre, mely a 323 év időszámítási különbségre:

“445 - Ekkor halt meg Attila a Képes Krónika szerint.
104 - Ennyi év telt el Attila halála és a magyar honfoglalás között a Képes Krónika szerint.
323 - Ennyi év a különbség a Nagy Sándor halála utáni időszámítás és a keresztény időszámítás között.
872 (445 + 104 + 323) - Kézai szerint ekkor volt a magyar honfoglalás!!!”

Hasonlóan Könyves Kálmán és fiánál, II. Istvánnál tapasztalható időrendi furcsaságok, valamint a frank fantom korszak párhuzamosságával kapcsolatban Tóth Gyula hívta fel a figyelmem a Képes Krónika időrendjében megjelenő kétszeri tatárjárásra. A köztük lévő 44 év (akár a 323 év) szintén kapcsolatba hozható az eltérő naptárrendszerek (Julius Ceasar féle és a keresztény időszámítás) különbségével. Ez az apró észrevétel nem várt további érdekességeket hozott a felszínre:

A „tatár” kifejezés négy különböző alkalommal fordul elő a Képes Krónikában. Először, mint Tatárország, azaz Szittyaország keleti határa, majd sokkal később II. István történetében:

„Abban az időben István király a kelleténél jobban szerette a kunokat; a király mellett tartózkodott Tatár nevű fejedelmük, aki a császár öldöklése elől kevesedmagával menekült a királyhoz. A király azután vérhasba esett. A kunok pedig, akik a király kedvezése folytán hozzászoktak a gonoszságokhoz, ekkor is javában dühöngtek a magyarok ellen. Amikor a magyar parasztok megtudták, hogy a király halálán van, megölték a kunokat, akik javaikat ragadozták. Tatár kun fejedelem elpanaszolta a királynak, hogy megölték embereit. A király pedig úgy érezte, hogy némiképpen jobban van; amikor látta, hogy Tatár könnyezik, a többi kun pedig jajgatva veszi körül - minthogy nagyon szerette őket -, felmordult és így szólt: „Ha meggyógyulok, tízet ölök meg mindegyikért, akit közületek megöltek. Most ne búsuljatok életem miatt, mert jobban vagyok.” E szavakkal kinyújtotta kezét a kunok felé, ezek nyakra-főre rohantak, hogy kezet csókoljanak neki, és oly nagyon megszorongatták, hogy ellankasz­tották a királyt, így visszaesett bajába és meghalt.”

Ahogy korábban is említettem II. Istvánnál és apjánál, Könyves Kálmánnál elég komoly gondok jelentkeztek az időmenetben a Képes Krónika adatai alapján:

Szent László

„uralkodásának tizen­kilencedik esztendejében, és Váradon temették el saját monostorában, az Úr 1095-ik évében, július 29-én, vasárnap”

Könyves Kálmán

„Huszonöt esztendeig, hat hónapig és öt napig uralkodott; eltávozott e világból az Úr 1114-ik évében, február 3-án,”

II. István

„Kálmán fiát, Istvánt koronázták királlyá. Serdületlen volt még, de elméjét már kézben tartotta...Amikor azonban halálán volt, lemondott a királyságról, és szerzetesi köntösbe öltözött - uralkodásának tizennyolcadik évében”

És ennek az időzavarnak itt is szerepe van. Ha Szent László 1095-ös halálának évéhez hozzáadjuk Könyves Kálmány 25 évi és II. István 17 évi uralkodását, úgy II. Istvánnak 1137-ben kellett meghalnia. Majd 104 évvel később jön az általános iskolai tanulmányokból is ismert tatárjárás, melyet a Képes Krónika így említ:

 „Az Úr 1241-ik esztendejében Béla uralkodása alatt a mongolok, vagyis

A TATÁROK ELSŐ JÖVETELE

a tatárok ötszázezer fegyveressel betörtek Magyarországba. Béla király a Sajó folyónál hadakozott ellenük, de legyőzték. Ebben a csatában szinte Magyarország egész vitézi népe odaveszett. Maga Béla király a tengerig menekült, s a tatárok kegyetlenül egész odáig üldözték. A tatárok három esztendeig maradtak Magyarországon, és miután a magyarok abban az időben nem vethettek, ezért amazok kivonulása után sokkal többen haltak éhen, mint ahogyan fogságba estek, vagy kard élétől haltak.”

Az 1241-es és a 1137-es esztendő között 104 év különbség van (1241-1137=104 év), mely vélhetően megegyezik azzal a 104 évvel, melyhez a Képes Krónika is oly makacsul ragaszkodik Attila halála és a magyarok második bejövetele között eltelt idő révén:

„Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében - miképpen meg van írva a rómaiak krónikájában - a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból”

De a Képes Krónika megemlít egy másik tatár bejövetelt is 44 évvel későbbről:

„Amikor azután a harc a felek közt nagyon heves lett, Isten kegyelméből hirtelenül és váratlanul záporeső szakadt a pogányokra. Ezek íjukban és nyilaikban bizakod­tak, de a sűrű eső miatt - a próféta szavai szerint - olyanok lettek, mint a föld ganéja. Isten segítségével László király így nyert diadalmat. Végezetül a megmenekült kunok közül kevesen a tatárokhoz futottak, és azoknak ösztökélésére a tatárok az Úr 1285-ik évében másodszor is

MÁSODSZOR IS BEJÖNNEK A TATÁROK

bejöttek Magyarországba, és egészen Pestig mindent kegyetlenül fölégettek. László király felesége apuliai Károly király leánya volt. Ő azonban megvetette a házastársi nyoszolyát, és kun leányokkal hált: Édua, Köpcsecs és Mandula volt a nevük; de volt sok más ágyasa is. Szerelmüktől szíve méltán megromlott, bárói és országának nemesei meggyűlölték.”

Háromszori tatár invázió ráadásul 104 és 44 éves ciklikussággal – ez nem lehet véletlen!

Hogy mennyire nem az, ezt jelzi az is, hogy II. Istvánnál található pár olyan mondat, mely inkább illik Kun Lászlóra, mint II. Istvánra. Mintha ezekkel a mondatokkal is a három tatárjárás közötti azonosságot kívánta volna hangsúlyozni a krónika írója:

„Abban az időben István király a kelleténél jobban szerette a kunokat... a többi kun pedig jajgatva veszi körül - minthogy nagyon szerette őket ”

...kinyújtotta kezét a kunok felé, ezek nyakra-főre rohantak, hogy kezet csókoljanak neki, és oly nagyon megszorongatták, hogy ellankasz­tották a királyt, így visszaesett bajába és meghalt.”

Azaz a Képes Krónika szerint II. Istvánt azok a kunok ölték meg... akik később Kun Lászlót is?

(A teljesség érdekében kívánatos megemlíteni, hogy a tatárokkal kapcsolatban van egy utalás a Képes Krónikában az 1312-es év eseményeinél. Nagy eséllyel ennek semmi szerepe, akár a Tatárország kifejezésnek a Szittyaország leírásánál.)

II. BOLGÁROK
A tatárjárások kapcsán említett 44 és 104 éves ismétlődés felbukkan a bolgárokkal kapcsolatos híradásokban is a Képes Krónika lapjain (évszám betoldások tőlem):

A TAKSONY FEJEDELEM IDEJEBELI ESEMÉNYEK TÖRTÉNETE

Miután - mint fentebb elmondottuk - a magyarok megölték Szvatoplukot, letelepedtek Pannóniában (677), hat esztendeig fegyvereik és lovaik jobbításáról gondoskodtak. A hetedik esztendőben (684) azután kegyetlenül megrabolták Morva- és Csehországot, hol abban az időben Vratiszláv herceg uralkodott. Győzelmesen tértek meg onnan, ama herceggel fegyver­nyugvást kötöttek, egy esztendeig pihentek. Ezek után ellenség módjára Karintiába törtek; Laibach vára táján a meráni herceg, Gottfried nevezetű, meg Eberhard karintiai herceg, valamint Gergely aquilejai pátriárka siettek elébük; kegyetlenül harcoltak, és ámbár sok magyar esett el, a magyarok mégis megölték mindkét herceget, a pátriárka pedig futva menekült. Azután Karintiát, Krajnát, Stíriát végigzsákmányolva, nagy prédával tértek haza. (684-685?) Meghallotta Konrád császár, hogy a magyarok betörtek birodalma területére és megölték ama hercegeket, elhatározta, hogy Magyarországra megy; kijött Itáliából, eljutott a sváb Augsburg városába, hogy onnan Pannóniába szálljon le, és megtámadja a magyarokat; eközben azonban a rómaiak közt belső háborúság támadt, ezért vissza kellett fordulnia. Ezalatt a magyarok nem mozdultak, és három évig sehová sem törtek.

677 magyarok Pannóniai letelepedése. 684-es Morva- és csehországi támadás, majd Karintia megtámadása (684-685?).

A MAGYAROK PUSZTÍTJÁK BULGÁRIÁT

A negyedik esztendőben azután a magyarok betörtek Bulgáriába (688-689?), számtalan sok kincset és fegyvert hoztak onnan, elfoglalták váraikat, elpusztították városaikat. Ezeket Isten akaratából most is bírják, és hatalmuk alatt tartják.

Miután ezeket az országokat legyőzték, Friulin át a lombard őrgrófságba törtek, ahol tűzzel-vassal emésztették el Padova városát. Onnan Lombardiát bejárták, megölték Vercelli város püspökét, Lindwardot, Károly császár nagy hűségű tanácsosát, egyházából nagy-sok kincset raboltak, majdnem egész Lombardiát kifosztották, és nagy zsákmánnyal, győzedelmesen tértek meg Pannóniába. Ezután tíz esztendeig nyugodtak; a tizenegyedikben feldúlták Szász­országot (700), Thüringiát, a sváb földet, a keleti frankokat, vagyis a burgundokat; midőn meg­rakodva visszatérőben voltak, a bajor határnál, Abach vára közelében, a Dunánál hirtelenül német sereg támadt rájuk. A magyarok csúnyán megszalasztották őket, közülük sok ezret leöltek. Ebben a csatában háromezer magyar veszett el; akik túlélték, hazatértek; tizenhat esztendeig nem mozdultak ki Magyarországból. (716)

Mikor is zajlott a bulgáriai hadjárat?

„A negyedik esztendőben azután a magyarok betörtek Bulgáriába"

A Krónika nem jelzi, hogy melyik évtől a negyedik esztendőről van szó! Ha a Pannóniába érkezéstől számított negyedik évet fogadjuk el (hiszen érthetjük így is), úgy 680-as esztendő a Bulgária hadjárat ideje. És ha ezt az esztendőt 323 évvel módosítjuk, akkor ezt találjuk a Képes Krónikában:

„Az Úr 1002-ik esztendejében tehát Szent István király elfogta Gyulát, feleségével és két fiával együtt, és átküldte őket Magyarországba... Ezután seregét a bulgárok és szlávok vezére, Keán ellen indította."

Esetleg a két hadjárat nem ugyanakkor zajlott le, csak az időszalagon 323 évvel szét lett választva?

De a Képes Krónika megemlít még egy Bulgáriai bemenetelt, a sokat idézet II. István kapcsán (Könyves Kálmán 1120-as halálozási évszámához viszonyítva):

„Ezután harmadik esztendőre sereget küldött, és a lengyel határszéleket dúlta. Majd hadat küldött, de csak udvari csapatait, és Bulgária és Szerbia részeit pusztította. Ezenközben a konstantinápolyi császárné, László király Piroska nevű lánya, hírül adta István királynak, hogy férje, Mauritius császár, szidalmazta István királyt, mondván: a magyar király az ő alattvalója, és amikor ő ellene mondott, a császár megverte. Meghallotta ezt a király, és igen nagy gyalázatnak vette. Összegyűjtötte seregét, és lelkének indulatában Görögország részeit dúlta. Tűzzel-vassal pusztította Görögország némely városait, és ama tartomány minden városa félelembe esett, és minden király félt István királytól, mint a mennykőcsapástól. A síró gyermekeket István király nevével fenyegették, hogy elhallgassanak."

Ha az első, a 680-as Bulgária hadjáratot külön-külön 323 és 297 évvel, majd ezt követően a tatárjárásnál tapasztalt 44 és 104 évvel módosítjuk az éveket, úgy egy érdekes összefüggésre bukkanhatunk:

Salamon idejében kétszer említi a Képes Krónika a bolgárokat: Előszőr a kerlési csatát követően, ahol Szent László megszabadítja a leányt a kun karjai közül:

„A magyarok azonban nagyon sok hajóval keltek át a folyón, és így legyőzték a tűzokádó görögöket. A görögök és a bulgárok megfutottak, a magyarok átkeltek, és elfoglalták a bulgárok határait"

Majd Salamon „jóra fordulása" előtti utolsó ütközeténél:

„De Salamon király, miután kiszabadult a börtönből, Szent István király és Szent Imre hitvalló testének fölemelésekor, néhány napig a király mellett volt, majd futva ment Kutesk kun vezérhez, megesküdött neki, hogy tulajdonjoggal neki adja Erdély tartományát, és feleségül veszi leányát, ha megsegíti őt László ellen. Kutesk vezért elcsábította a hiú reménység, nagy sokaságú kunnal berontott Magyarországba, eljutott egészen Ung és Borsova vármegyékig. Ennek hallatára László király rájuk rontott, és szétszóródtak színe előtt; kard élével veszett sok ezer kun: Salamon király és Kutesk futva menekültek, mint tépett tollú vadkacsák a keselyűk csőrétől... Salamon király pedig a rabló kunokkal betört Bulgáriába és Görögország határára; ott a görög császár serege nyomorúságosan megverte őket, közülük csak kevesen menekültek..."

Bár konkrét évszámot egyik esetben sem ír a Képes Krónika, mégsem zárható ki a tudatos időcsúsztatás a bolgár hadjáratok esetében sem.

Maradt még egy bolgár hadjárat, amiről nem esett szó:
„A MAGYAROK LEGYŐZIK A GÖRÖGÖKET Kiszállván a huszonegyedik esztendőben, bementek Bulgáriába"

Véleményem szerint itt is tapasztalható 44 év különbség, bár ennek bizonyítása nem egyértelmű.
A TAKSONY FEJEDELEM IDEJEBELI ESEMÉNYEK TÖRTÉNETE, A MAGYAROK PUSZTÍTJÁK BULGÁRIÁT, LÉL ÉS BULCSÚ KAPITÁNYOK HALÁLÁRÓL valamint a A MAGYAROK LEGYŐZIK A GÖRÖGÖKET fejezetek egymást követik.

A szászország feldulása (700) és az augsburgi események összetartoznak, ugyanazon eseményeket ír le a krónika kétszer. És Konrád ott van mindkétszer, bár csak a második változatban győzi le a magyarokat...

„Midőn I. Konrád uralkodott Németországban, a tizennyolcadik esztendőben kiszálltak a magyarok, elpusztították Németország egyes részeit, és Augsburg városához értek."

Amennyiben ezt a feltevést elfogadjuk, úgy 23 év (700-677) +21 év („Kiszállván a huszonegyedik esztendőben, bementek Bulgáriába") együtt megint kiadja a keresett 44 évet.

A 104 éves időtávolság további két szemetszúró megnyilvánulása:

- a 896-os, a ma érvényben lévő hivatal Honfoglalás dátuma és 1000, azaz a hivatalos Magyar Királyság kezdete között eltelt időszak. (896+104=1000)

- Attila 401. évi királlyá választása (Képes krónika szerint) valamint a 297 év, a nyugati krónikás rendszerben oly sokszor használt „fantom időszak" mérőszáma közti különbség. (297+104=401).

Talán véletlenek ezek a számszerűségek. Azonban mégis elgondolkoztató, hogy mindkétszer az „első" királyunk megkoronázához kapcsolódik a 104 év...

SZENT ISTVÁN= a frank PIPIN ?

Az eddigiekben többször szóba került Szent István személye is. Érdemes az ő évszámait is jobban megvizsgálni. Korábban is megtehettem volna a „fantom” frank uralkodók vizsgálódása során, de mégsem tettem. Az előző körben tudatosan csak azokat a királyainkat vizsgáltam, kiknek a Képes Krónika adatai alapján gond van az időmenetével. Szent István nem tartozott e körbe.

Szent István halálára és megkoronázására vonatkozó adatokat az őt követő uralkodókra vonatkozó adatokból kell kihámozni:

“Aba királyságának harmadik évében az Úr 1042-ik évét írták”, ez alapján Aba uralkodásának kezdete 1039-40.

“Péter uralkodásának harmadik esztendejében Aba nevezetű ispánt, szent István király húgának férjét, tették királyukká” – Így Péter uralkodása vélhetően 2-3 évvel korábban kezdődött, ezért Szent István halálát kb 1036-38-ra kell datálnunk.

Ez az adat meg is egyezik I. Andrásnál található idézettel: „Szent István király halála óta tehát tizenegy esztendő és négy hónap telt el András király uralkodásának első évéig.” 1037+11=1048, ami tényleg elfogadható, ha András 1047-ben lett megkoronázva.

Ezek után érdemes megnézni, hogy mi is történt Szent István halálának évében, ha az évszámokat 323 és 297 évvel módosítjuk? 

1037-323=714, azaz Pipin halála, (a karoling dinasztia alapítója, Martell Károly apja)!

1038-297=741, ami viszont Martell Károly halála!   

Szent István halála megegyezik a frank Martell Károly és Pipin korrigált halálozási évszámaival.

Ugyanezt az idő korrekciót végrehajtva Szent István 969-es születési dátumán:

969-323=646, ami egy év különbséggel megin Martell Károly apjának, Pipin születési éve!

Pipin születési és halálozási éve megegyezik Szent István 323 évvel módosított évszámaival. http://hu.wikipedia.org/wiki/Herstali_Pipin 

Pipin halála és Szent István halála párhuzamba állítható. De mi is történt a frankoknál Pipin halála után?

Martell „Károly (690 – 741. október, Elsősorban a mórok elleni küzdelem során tanúsított bátorságáért kiérdemelte a Martel („kalapács”) becenevet. 717-ben örökölte Pipin címeit, miután legyőzte féltestvéreit.”

717+323=1040, ami 2-3 évvel Szent István halála után, Orseoló és Aba trónváltogatós időszaka. És mit ír Orseoló Péterről és Aba Sámuelről a Képes Krónika:

„választottak hát maguk közül egy ispánt, Aba nevezetűt, Szent István király nővérének férjét, őt tették királlyá”

„Vilmos Szent István király húgát vette feleségül, ettől nemzette Péter királyt.”

Itt nem a féltestvért, hanem a rokont kell legyőzni (esetleg még vérszerinti rokont is?) ...

Folytatás →

Forrás: http://www.naput.hupont.hu/