A mayerlingi tragédia új megvilágításban

1879 január 30-án a koradélutáni órákban futótűzként terjedt Bécsben a hír, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, a daliás Rudolf főherceg a mayerlingi vadászkastélyban egy éjszaka folyamán életét vesztette. Pár nap múlva kitudódott az is, hogy a bécsi előkelő társaság egyik tagja, a ragyogó szépségű Vetsera Mária bárónő, a trónörökös mayerlingi vendége, vele együtt meghalt és a kastély közelében halva találták Bauer fővadászt.

Vetsera bárónőt átlőtt halántékkal, összekulcsolt kezekkel, ágyba fektetve találták. Testén rá nem illő fekete ruha volt, hajában virágok. A trónörököst borzalmas ütés érte, mert koponyája felnyílt. A kastély billiard termében véres nyomokat fedeztek fel, a padlón dulakodásból eredő karcolásokat láttak. Hogy a titokzatosság teljes legyen, a bécsi udvar minden okmányt, ami a hármas tragédiára vonatkozott, eltüntetett és a megindított nyomozást beszüntette. A hivatalos nyilatkozatok a mellékkörülményekről hallgatva, csupán Vetsera bárónő és Rudolf érzelmi kapcsolatait hangsúlyozták és így terjed el az a hamis nézet, hogy Mayerlingben szerelmi tragédia játszódott le.

Ugek, a neves magyar emigráns, aki szinte egész életében nyomozott e titokzatos ügyben, most minden adatot összeszedve, felderítette a hétpecsétes titkot.[30] Megállapításai szerint, bár a tragédiát át- meg átszövi a trónörökösnek Vetsera bárónőhöz való viszonya, a szerelmi mozzanat másodrendű a tragédiában és csak alkalmat nyújtott egy lényegesen fontosabb dolog, egy nagyszabású politikai gyilkosság végrehajtására.

A Habsburg-családban a XIX. század végén két nagy elgondolás viaskodott egymással s ezek megtestesítője Ferenc József fia, Rudolf illetőleg Ferenc Ferdinánd volt. A Habsburg-család sorsa ugyanis a középeurópai térségben egyre inkább jövő nélkülinek tűnt fel. Egyrészt, mert nyugaton kialakult a Hohenzollernek alatt az egységes Németország, amely hatalmát délkelet felé akarta kiterjeszteni, birtokba venni Ausztriát, Magyarországot, a Balkánt Konstantinápolyig és befolyási övezetévé akarta tenni az egész Közel-Keletet Bagdadig. Viszont keleten egyre fenyegetőbbé vált a cárok uralma alatt gyorsan modernizálódó Oroszország, amely ugyancsak a Balkán birtoklására tört, Budapesten keresztül véve hódítása útvonalát. A németek kelet felé való igyekezete és az oroszok délnyugat felé való irányulása, — e kettős törekvés ütközőpontjába került a Monarchia és a dinasztia.

Rudolf trónörökös, Ferenc Józseffel egyetértésben úgy vélekedett, hogy a Monarchia és a dinasztia jövője ebben a veszélyes külpolitikai helyzetben csak úgy volna biztosítható, ha a Monarchia súlypontját a régebbi elképzelések továbbfejlesztésével áthelyezik Magyarországra, a birodalom legnépesebb, legerősebb államába. Evégből Magyarország megerősítését, függetlenségének kidomborítását tartották szükségesnek. Az elgondolásnak megfelelően, melyet Erzsébet királynő régebben is szívből támogatott, Rudolf magyar nevelést kapott. Batthyány Lajos gróf, a kivégzett 48-as magyar miniszterelnök fia és a nagy magyar mesemondó, Jókai Mór lettek nevelői, akiknek sikerült a trónörökös szívét valóban magyarrá változtatniok. János Szalvátor főherceg és Rudolf magyar barátai, jelesül Károlyi István gróf, csak megerősítették a trónörököst elgondolásának helyességében. A birodalom súlypontjának Magyarországra való áthelyezését Ferenc József császár és király fokozatosan kívánta megvalósítani. Rudolf fiatalabb vérmérséklete gyorsabb ütemet kívánt és Magyarország katonai függetlenségét is meg akarta valósítani.

A budapesti parlament nagy véderő-vitája, melyet a trónörökös sugalmazására Károlyi István gróf vezetett, e tervbe teljesen beléillett. Amíg e vita a dunaparti fővárosban zajlott, következett be az a fordulatot jelentő megbeszélés Ferenc József és Rudolf között, amely az apa és fiú között teljes megegyezésre vezetett. A megegyezés értelmében Rudolf a külön magyar haderő gondolatát elejtette, viszont Ferenc József az egységes katonai vezetés megtartása ellenében hozzájárult Rudolf trónörökös azonnali magyar királlyá koronázásához és a hatalomnak Magyarországon való tényleges átvételéhez. Károlyi gróf az egyezmény következtében megváltoztatta álláspontját, a budapesti parlamentben leszerelte a külön magyar véderőt követelő vitát. Ezzel a lépéssel Budapesten is elhárult az utolsó akadály Rudolf magyar királlyá koronázása elől és az "ifjú király" boldog örömmel készült trónjának elfoglalására. Bécsből való távozása előtt azonban barátnőjével, Vetsera Mária bárónővel Mayerlingben búcsúzásra jött össze, — és itt csapott le reá az a tragédia, amely a másik Habsburg-elgondolásból eredve, Ferenc Ferdinánd irányítása alatt, villámcsapásként érte.

Ferenc Ferdinánd szláv befolyás alatt állott, ö nem helyeselte Rudolf és Ferenc József elgondolását, mert szerinte a Habsburgok jövője nem Magyarországon van, hanem egész Európa uralmának megszerzésében, híven a százados jelmondathoz: A.E.I.O.U.,Austriae est imperare orbi universo, németül Ailes Erdreich ist österreichs Untertan, vagyis Ausztria hivatása, hogy az egész világnak ura legyen.

Ferenc Ferdinánd elképzelése szerint a francia-orosz szövetség megfosztja a Hohenzollerneket a német tróntól s ezzel szabaddá lesz az út a Habsburg-birodalom előtt a nyugat felé való terjeszkedésre. Viszont kelet felé önmagától nyílik meg az út, ha a Monarchiában a csehek támogatásával szláv hegemóniát alakítanak ki, a magyarokat eltapossák, Magyarországot a szlávok közt szétdarabolják és a balkáni szlávokat is bekebelezik. Ferenc Ferdinánd tehát kül- és bel-politikailag egyaránt a legélesebb ellentétben állt a trón első várományosával, Rudolf főherceggel. János Szalvátor főherceg ezt észre is vette és többször figyelmeztette Rudolfot, hogy a feszült helyzetben esetleg élete sincs biztonságban és ajánlotta neki, vegye magát körül magyar testőrséggel. Rudolf a feltűnő intézkedést kerülni akarta és meghagyta cseh lakájait. Mulasztása végzetes lett.

A két Habsburg-elgondolás és az azt képviselő két trónörökös között végső mérkőzés következett be, amidőn a magyar országgyűlés a véderő-javaslatot megszavazta és Rudolf, apja áldásával, átvenni készült magyar királyságát. A magát legyőzöttnek érző Ferenc Ferdinánd ugyanis, hogy a játszmát végleg el ne veszítse, Rudolf testi megsemmisítésével kívánta az utat saját elgondolása számára biztosítani. Terve végrehajtására az utolsó s egyúttal a legjobb alkalom az elszigetelt vadászkastélyban tartott búcsúzás volt, amelyről őt a sötét szerepű kerítőnő, Larisch grófnő, Vetsera Mária akaratlan barátnője értesítette. Ferenc Ferdinánd és cseh tisztekből álló maffiája a kérdéses éjszakán Mayerlingbe kocsiztak és ott a billiárd terembe csalt Rudolfot székekkel és kardokkal agyonverték, majd főbelőtték az alvó Vetsera Máriát, úgyszintén a fegyverhasználat hangjára elősiető Bauer fővadászt. Aztán elrendezték a vadászlakban a "szerelmi tragédia" látszatát és visszasiettek a mit sem sejtő, alvó császári városba. Mayerlingben tehát egy nagyszabású politikai forradalom játszódott le, amelyben a csehek főszerepet vittek.

A tragédia családi jellege és a cseh maffia elszántsága magyarázza meg, hogy Ferenc József a fia meggyilkolása ügyében indított vizsgálatot kénytelen volt beszüntetni, — ellenkező esetben vele is végeztek volna, — és kegyvesztetté tenni Rudolf összes magyar barátait. A terrortársaság elől János Szalvátor főherceg kénytelen volt külföldre menekülni, ahol azonban megérkezése után titokzatos módon rögtön el is tűnt. Ugyancsak gyors halál érte a fejedelmi titkot ismerő Bratfisch kocsist, aki Rudolfot Mayerlingbe vitte. Szégyenében öngyilkos lett Larisch grófnő fia; Erzsébet királynő pedig bánatában elhagyta a bécsi udvart, hogy megkezdje tragikus végű bolyongását a világban. Mások, akik szintén tudtak Ferenc Ferdinánd gyalázatos tettéről, a biztos haláltól való félelmükben mélyen hallgattak, mint Vetsera Mária anyja és Hoyos gróf, vagy — ha valamit kikottyantottak, mint Zichy grófnő férjezett Odescalchi hercegné, — azonnal számkivetésbe kellett menekülniök. De Ferenc Ferdinánd sem élhetett nyugodtan. A szívében mélyen megsértett apa, Ferenc József, a "gyilkost" látni se akarta többé, hanem tüdőbajának kezelése címén száműzte a Monarchiából. S amikor két év múlva megengedte, hogy visszatérjen, kapcsolatait vele azután is a legkisebbre szorította. A kedély a bécsi udvarból végleg eltűnt és következtek a szürke, bánatos napok, — a végső bukásig.

Ferenc Ferdinánd ugyanis nagyravágyó, ködös szláv terveivel elszámította magát. Nem vette észre, hogy az ő terjeszkedést jelentő elgondolása az orosz törekvések szempontjából nagyobb veszedelmet jelentett, mint Rudolf védekező terve. Pedig intő jel lehetett számára, hogy az oroszok balkáni törekvésük útját hosszú kézzel már régóta egyengették és ezért gyilkolták le 1903-ban a Monarchiához húzó szerb dinasztiát. A sort azután a második akadály eltávolítására kerítették: Ferenc Ferdinándra. Így is történt és Szarajevóban 1914-ben bekövetkezett az ő fizikai likvidálása is. A Monarchiában pedig nem volt senki, aki a birodalom szerkezetét a tényleges szükségletnek megfelelően átalakította és egyben a dinasztia jövőjét is megmenthette volna. A Habsburgok saját maguk okozták vesztüket és taszították a Duna-birodalom minden népét a katasztrófába.

Ugek megfejtette a mayerlingi tragédia titkát és megírta a magyar emigráció egyik legizgalmasabb, legérdekesebb, legtanulságosabb könyvét franciául, — az egész világ okulására.

_________________________

[30] Ugek: La tragédie de Mayerlirig. Bruxelles 1953, 223 I. és számos illusztráció. E szerző írói nevet használt munkájához, valódi neve Rudnay Egyed.

•