Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2020Aug12

2020. Június 07., Vasárnap 22:02

A világjárványról politikus szemmel

Írta:  Sütő Gábor
Értékelés:
(17 szavazat)
Fura szerzet az ember teremthetne egy új világot emberszépet nagyszerűt de meghal inkább mert az egyszerűbb (György László: Fura szerzet az ember)

A világjárványról politikus szemmel

/A HÁTTÉRHATALOM FŐPRÓBÁJA A VILÁGSZÍNPADON?/ 

Tájolás 

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban számtalan színvonalas szakavatott, illetve eligazodást kereső okos elemzéssel találkoztunk. Kormányunktól, vészhelyzeti hatóságainktól folyamatos útmutatást, tájékoztatást kaptunk. Az önfeláldozó orvosi-ápolói gondoskodás mellett a segítségnyújtás lelkesítő példáit láthattuk. Védettebbek, nyugodtabbak, felkészültebbek lettünk. Szükséges a további tájékoztatás is, mert ellentmondó, de figyelmet érdemlő tudományos és politikai fejtegetésekkel is találkozunk. Özönlenek a bizonytalanságokat, hisztériát keltő ellenséges rémhírek, de a kényelmetlen igazságokat álhíreknek beállító mesterkedések is. Még keveset tudunk ahhoz, hogy áttekinthetően lássuk, mi történt, arról viszont meggyőződtünk, hogy a járvány érint minden társadalmi tevékenységet. Ezért az ember szívesen veszi a véleményét megerősítő, módosító, vagy ellenző útbaigazítást

A hivatalos megnyilvánulások érthetően nem a politikai vonatkozásokra összpontosítottak. Jövőnk szolgálatában érdemes azonban politikus szemmel is elemeznünk az átélt fejleményeket, mert idő haladtával fontos részletek felejtődhetnek el. Márpedig bűn és hiba lenne elfelejteni, hogy az ellenzék kezdettől fogva és mindvégig nemcsak hogy egyetlen kérdésben sem támogatta a kormányt, az országot a védekezésben, hanem akadályozta, nemzetellenes és nemzetidegen érdekeket követett itthon is, Brüsszelben is. Sürgető is amiatt, hogy a valódinak is, de inkább látszólagosnak tekintendő főszereplő, a koronavírus mögött kitapinthatóak politikai mozzanatok. Céltudatosan vallatva az eseményeket, rábukkanhatunk messze mutató részletekre, nyugtalanító jelenségekre, világpolitikai indíttatásokra és következményekre, megemlítetlen háttérszereplőkre, talán még a főszereplőre is. Tudva persze, hogy valószínűleg senki nem érti pontosan, mi is történt a világszínpadon, s a kulisszái mögött, kivéve azokat, akik tudatosan, vagy mulasztásból okozták a válságot. Még nem megállapítható, hogy a számtalan, majdan helyesnek, vagy hibásnak minősülő meglátásoknak mennyi közük van a valósághoz. De a rendkívüli helyzetben, annak valószínűsített ismétlődésétől tartva, életünk védelmében nem riadhatunk vissza a feltoluló kérdések feltevésétől, a kételyek megfogalmazásától akkor sem, ha valakik politikailag inkorrektnek tartják. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a világűrt ostromló Föld egy láthatatlan és öntudatlan vírustól rendült meg. Egy vírustól nem elvárható politikai jártasságnak pedig gondolkodásra kell késztetnie az emberiséget. Egyre több ország indít is vizsgálatot a vírus eredetének és céljának kiderítésére, aminek politikai ítélet kimondásához is kell vezetnie. Akár művinek, akár természetesnek bizonyul a koronavírus, nemzetbiztonsági kockázatként kell kezelnünk. Elvitathatatlan jogunk megtudni róla mindent, hiszen sorsunkról, életünkről van szó. Létérdekünk, hogy a politikainak minősíthető vonatkozásokban végigvigyük az átélt válságos időszak eseményeinek elemzését. 

Tényállás 

A koronavírusok évszázadok óta ismertek, nemrég SARS, MERS néven is találkoztunk velük, főleg Ázsiában. Az emberről emberre terjedő mutáns első eseteit az uralkodóként beállított változat szerint 2019 decemberében fedezték fel a kínai Vuhan városában. Terjedése egybeesett a kínai holdújévvel, amikor milliók utazgatnak Kínában keresztül-kasul. A kínai hatóságok állítólag késve hozták nyilvánosságra, félvén az ünnep elrontásától. Mire január 23-án lezárták a gócot, már több millió kínai szétrajzott az országban. Úgy tűnt, széthurcolták a vírust. A járvány mégis főleg Vuhanra és környékére korlátozódott. Az ezer kilométerre fekvő Pekingben, vagy a közelebb eső Sanghájban nem okozott gondot. Viszont a sok ezer kilométerre fekvő Európában, sőt az óceánt áthidalva az USA-ban is súlyos gócok jöttek létre, s rohamosan világjárvány alakult ki. Mintha nem is önmaga a vuhani vírus terjedt volna meglepő gyorsasággal, hanem egyidejűleg önállóan keletkeztek volna a gócok. Mindez úgy – s ezt tartsuk szem előtt – hogy nem a levegőben, hanem cseppfertőzéssel emberről emberre terjed, azaz valakik odahurcolták minden helyre, ahol csak megjelent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) csak 2020. március 11-én nyilvánította világjárvánnyá.

Már e néhány részlet is orvosilag, politikailag egyaránt tüzetes elemzést követel. Ám mi minden jön még hozzá. Nem kevés neves virológus a kórokozót nem vírusnak, hanem baktériumnak, vagy különleges fehérje gén-képződménynek, tartja, amit az emberi test hoz létre az őt ostromló folyamatos elektromágneses sugárzással és rádióhullámmal szemben. Immunrendszerünk idegen testnek vélve őket, úgy nevezett exosomes kibocsátásával jelzi a veszélyt és mozgósítja ellene a bennünk meglévő vírusokat, hogy eltávolítsák azt. Rímel ezzel Baranyi Lajos USA-ban élő magyar kutatóorvos szabadalma a vírusfertőzés által kiváltott túlzott immunreakcióról. Szerinte nem a vírus okozza a problémát, hanem az abnormálisan erős immunválasz, amit szaknyelven citokinviharnak neveznek. (A gyulladásos fehérjék fokozott termelése, és a nyomában kialakuló súlyos különleges tüdőgyulladás). Az infektológus főorvos Szlávik Jánostól, de másoktól is elhangzott, hogy sokmindent nem tudni az új típusú koronavírusról. Nevezetesen, honnan származik, hogy jutott át az emberekre, az emberről emberre terjedés pontos mechanizmusa, mennyi a lappangási ideje, a kigyógyultak fertőzőek maradnak-e, lesz-e védőoltás, ha cseppfertőzéssel terjed, a kutatók miért találják meg egyre több testnedvben, stb. Elhangzott az is, hogy „a koronavírusnál nincs semmilyen fogódzó, kiindulópont, ezért is annyira nehéz megtalálni az ellenszert”.

A szakmai állításokban senki nem kételkedhet. De a járvánnyal világszerte folytatott többhónapos sikeresnek ítélt harc után, s immár sok részlet ismeretében hallva mindezt, a közemberben felmerülhet: akkor mit izoláltak, milyen betegséget gyógyítottak, a kigyógyultakat miből gyógyították ki, az elhalálozottak mibe haltak bele, stb. Orvosi kérdésekben nem tud eligazodni, de azt a következtetést levonja, hogy a koronavírusnak nevezett valaminek az eredete, tulajdonságai, kezelhetősége tekintetében nincs a világban közös álláspont a szakemberek között. Gyanítja, az ellentmondások mélyén megbújhat politikai kérdés is, amelynek az irányultsága csak akkor lesz megállapítható, ha a szakemberek egyöntetű és ellenőrizhető végkövetkeztetésre jutnak. Nagy lesz a jelentősége, mivel az elemzések nem tekintik véletlennek, hogy a 2G, 3G, 4G hálózatok mellett az egészségre különösen káros, ezért világszerte éles tiltakozást kiváltó 5G (ötödik generációs) vezeték nélküli mobiltelefon és internet szolgáltatást Vuhanban vezették be először, és ott jelent meg a koronavírus is, s a világ gépiesen összekapcsolja a kettőt. De az is lehet, valakik eleve ezt a látszatot akarják kelteni.

Akadnak a járványt közvetlenül megelőző, figyelemkeltő politikai mozzanatok is, amelyeket Vuhan mint a mágnes vonzott, de a nemzetközi hírközlésben elsikkadtak. 2019 szeptemberében Kínába látogatott Merkel német kancellár, de nem Pekingbe, hanem egy nem különösebben jelentős gazdasági konferenciára, amelyet éppen Vuhanban tartottak. Októberben pedig Vuhanban rendezték a nemzetközi hadi játékokat és kínai források szerint az amerikai katonák hurcolták be a vírust. (Cinikusok összefüggést is vélnek aközött, hogy Kína és Oroszország százat meghaladó aranyérméivel szemben, az amerikaiaknak csak egyetlen jutott; mintha másra koncentráltak volna). Vuhanban működik neves virológiai laboratórium, amelyben a koronavírussal is foglalkoznak, s e laboratóriumnak résztulajdonosa Bill Gates, akinek amerikai vállalata régóta foglalkozik a koronavírussal. Mindezt sejtelmesen árnyalja, hogy a hangsúlyozottan újfajtának minősített koronavírus állítólag Vuhanban, ámde maláj tobzoskában született (bár a denevéreket is gyanúsítják). Csakhogy e tájon évszázadok óta fogyasztanak patkósdenevért, bogarat, kígyót, tobzoskát, de nem vezetett járványhoz. Sőt az ott honos nedves piacok egészségügyi ellenőrzése mindeddig nem találta gyanúsnak a tobzoskát és társait. 2007-ben ugyan megjelent a járványt megjósoló kínai tanulmány, 2010-ben pedig négy virológiával foglalkozó kínai tudós figyelmeztetett, hogy kitörhet a koronavírus járvány, s Bill Gates is tett hasonló jóslatot, de nem figyeltek rájuk. Még a WHO sem, holott ez a feladata. Mindezek tények, de az összefüggéseik megállapítását hagyjuk a szakértőkre.

Az újfajta vírus olyan időpontban bújt elő, amikor a nemzetektől elidegenedett, világuralomra törő háttérhatalom a javak igazságosabb elosztása helyett nyíltan és drasztikusan csökkenteni szeretné az emberiség létszámát. S a vírus pontosan úgy viselkedik, mint ugyanezen háttérhatalom által népvándorlásra késztetett migránsok; oda megy, ahova akar. De mintha geopolitikai sugallatot követne. Gyors egymásutánban három véletlenek aligha nevezhető gócot hoz létre: Kínában, illetve Iránban és Olaszországban. A vuhani laboratórium szerint nem kizárt, hogy Olaszországban előbb megjelent, mint Vuhanban, csak a hasonlóság miatt influenzának vélték. Sőt Franciaországban még a múlt év decemberében elhalálozott az első koronavírussal fertőzött. A sajtó és a politikusok szerint azonban Kínában született, amely már-már letaszítja az USA-t a világelső gazdasági nagyhatalom trónjáról. A másik góc Irán, egész történelme során kerülte a háborúzást más államokkal, de szuverenitását, önazonosságát és a világ egyik legjelentősebb olajtartalékát keményen védelmezi, ami nincs ínyére az USA-nak, különösen Izraelnek, s nem is titkolják agresszív szándékaikat vele szemben. Az észak-olaszországi Lombardiában pedig ismét csak nekik nem tetsző politikai fordulat veszélye fenyegetett, ugyanis ha a migránsellenes Salvini e térségben is vezető pozícióba kerül, átállíthatja Olaszországot a háttérhatalom szerint nemkívánatos nemzetállami vonalra. Ne is kerülje el figyelmünket, hogy Olaszország déli részein meg sem jelent, vagy alig jelentkezett a járvány. Ezért a vuhani, iráni és lombardiai súlyos góc olyan statisztikai adat, amely a későbbi átfogó elemzésben érvként súlyos lesz azokkal szemben, akiket a háttérhatalom összefoglaló néven azonosítanak. De a migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, mintha csak el akarná érni, hogy a spanyolok se a migránsok, hanem a koronavírus ellen hadakozzanak. Ahogy történt is.

E geopolitikai vonalba, a politikai célpontnak tűnő országok közzé besorolhatjuk önmagunkat is. A globalista kapitalizmus korlátai között, de egyre inkább a saját lábára állt az ország. Növekedtek a bérek, jelentősen megnőtt a foglalkoztatás, a munkanélküliség minimálisra csökkent, jók voltak a gazdasági kilátásaink, a kormányzati unortodox törekvések helyes irányba mutattak, az EU-nak a Soros-szövetséges nép- és nemzetellenes vezetőivel vívott politikai csatánk növekvő elismerést váltott ki. Senki nem állítja – maga a kormány sem – hogy minden hibátlanul és olajozottan folyt. (Az ellenzék támogatását, valamint előjogokat követelő rákosan burjánzó gender mozgalom, de még a cigány gyilkosok is élvezik a rendőrség-bíróság védelmét, az ellenük tiltakozókat pedig vegzálják; a belpolitikában makacsul folytatódtak a filoszemita, a külpolitikában az Izrael-párti beütések, s az ezt szóvá tevők sem dicséretet kapnak, stb.) Összességében azonban tagadhatatlanul jók voltak a perspektíváink. Ne lássunk rémeket, de tényeket igen: nemzetközi ellenfeleinknek, valamint a lakhely szerint hazai, de lelkileg máshol élő nép- és nemzetellenes ellenzékünknek kezére játszott a hozzánk is behurcolt koronavírus.

Mindennek fényében meglepő az ellentétes irányú geopolitikai fordulat, ugyanis a vírus átlépte a háttérhatalomhoz elválaszthatatlanul kötődő USA és Izrael határait is, majd megvetette a lábát Oroszországban is, s akárcsak általa keltett pánik, világméretűvé vált. Eddig az USA-ban követelte a legtöbb halálos áldozatot, és igen súlyosnak bizonyult gazdaságbénító hatása is, mintha csak Trump újraválasztási esélyeit akarná rontani.

A geopolitikai tényeket egybevetve, a koronavírus terjedési útvonala mögött a háttérhatalom érdekinek megfelelő politikai vonal kitapintható. Különösen, ha arra is odafigyelünk, hogy feltűnően rövid idő alatt futotta be. Igaz, szerepet játszottak nem szervezettnek tűnő, de feltűnően nemtörődöm eljárások is, hogy a lombardiaiak víg felvonulást rendeztek a vírus ellen, az osztrák síparadicsomokban a turisták, fittyet hányva a járványügyi előírásokra úgy buliztak, mintha mi sem történt volna, Svédországban pedig nem foganatosítottak intézkedéseket. Abban viszont már sejlik a szervezettség, hogy a hatóságok nemcsak itt, hanem más helyeken is kezdetben tétlenek maradtak. A járvány terjedéséhez hozzájárult, hogy mintegy álcázásul a vírus a nátha-influenza időszakban vágott bele világkörüli száguldásába, s egyes helyeken mutálódott influenzaként fogták fel, mivel a kellő immunitással rendelkező személyeknél hasonlóan zajlik le.

Az EU Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központja (European Centre for Disease Prevention and Control ECDC) 2020. február 11-én késéssel közölte, hogy az új típusú koronavírusnak a születési-anyakönyvi kivonatában SARS-CoV-2 (Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma koronavírus 2) a bejegyzett neve. Ugyanakkor ügyvezető igazgatója alacsonynak vélte elterjedési veszélyét, s úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség korlátozó intézkedésekre. A legfurább mulasztás, hogy a járvány már tombolt több európai országban, amikor a WHO a világjárvány esetére előírt feladatainak haladéktalan teljesítése helyett, még azon morfondírozott, hogy ez az elnevezés politikailag nem korrekt, mert a SARS járványra emlékeztetné az ázsiaiakat, ezért Covid-19-nek keresztelte, amit a járvánnyal már javában küzdő világ hallgatólagosan elfogadott. Azt elfelejtette bejegyezni, hogy természetes, vagy művi képződmény, ami azóta is vita tárgya a leendő és jövendő áldozatai között. A születési hely rubrikát pedig rosszul töltötte ki, ugyanis az nem a hivatalossá tett változatban emlegetett Vuhan, hanem az amerikai Fort Detrick katonai víruslabor, amelyben a nemzetközi egyezményeket megsértve biológiai hadviselési eszközökkel kísérleteztek. A világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirata, az amerikai Nature az interneten közzétett anyagaiban többször is foglalkozott a tevékenységével, 2015-ben pedig közölte, ennek a labornak sikerült a koronavírust úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen! E tudományos közlés azonban nemcsak a WHO, hanem a járvánnyal foglalkozó valamennyi politikus figyelmét is mind a mai napig elkerülte. Sőt valakik mindig Vuhant juttatják az eszükbe. Mindezen túl is van még valami, ami nem semmitmondó; éspedig hogy ki a vírus keresztapja. A fort-detricki vírust ugyanis szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Melinda Alapítványa. Gates a szabadalom birtokában, a világjárvány előtt, 2019 októberében, New Yorkban hatvanöt millió áldozatot követelő és súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott. A róla készített videót fel is tették az internetre, mutatva, hogy a davosi találkozókról ismert személyiségek is részt vettek rajta, s ott volt a Kínai Betegségmegelőzési Központ vezérigazgatója is. E tényeket tovább részletezve, az interneten tanulmányok tucatjai konkrétumokkal bizonyítják, hogy Gatesnek köze van a koronavírus világjárványhoz. Több kommentár leleplezi, hogy a 2020 januárjában tartott Davosi Világgazdasági Fórumon a háttérhatalom úgy döntött, elő kell készíteni a világkormány elfogadását, amihez meg kell valósítani az ID2020AGENDA tervet. Eszerint be kell vezetni a bőr alá ültetendő chipet, amelynek tárolnia kell az illető személyes kartotékját, benne az egészségügyi adatait. Ki tagadhatná, hogy e terv elfogadását egy világjárvány uralta vészhelyzet elősegítheti? Az ötletet Bill Gates is lelkesen népszerűsíti és szerepet akar vállalni benne. Komoly ellenfélre akadt Robert F. Kennedy, a meggyilkolt elnök unokaöccsében, aki mindezek miatt a neoimperializmus egyik vezetőjének nevezte Gatest, aki Indiában, a Fülöp-szigeteken, Kongóban és más afrikai országokban már többször szervezett jótékonykodásnak beállított oltási kampányt, amelyek azonban fogamzás- és nemzésgátlást okoztak, s tömeges halállal jártak, ezért az illetékes kormányok letiltották, sőt Indiában a legfelsőbb bíróság elé került az ügy. A botrányos vizsgálatok nyomán a WHO is kelletlenül elismerte, hogy bizonyos járványbetegségek kirobbanását a Gates oltási programjának egyik vakcinája okozta. Több nemzetközi tanulmány kifejezetten népességcsökkentő akciókkal meg is vádolta Gates és a WHO együttműködését. Az USA-ban már félmillióan írták alá a petíciót, követelve, hogy az elnök indíttasson nyomozást Bill és Melinda Gates ellen az emberiség ellen elkövetett bűneik miatt. Gates azonban akadálytalanul folytathatja tevékenységét, sőt a Facebook társtulajdonos Zuckerberggel együtt támadja Trump elnököt. Volt olyan érdekes mozzanat is, hogy a kínai tv védelmébe vette Gatest. A világjárvány kellős közepén, április 13-án pedig a német tv-ben Merkellel együtt jelent meg és emlékeztetett rá, ő már három évvel ezelőtt figyelmeztetett, hogy világjárvány törhet ki.

A WHO-ra visszatérve, az okkal, ok nélkül Kína-barátnak beállított etióp főigazgatója, bár kezdetben aggasztónak nevezte a helyzetet, megnyugtatta a világot, hogy a koronavírus emberről emberre nem terjed. Sőt a WHO az ellenszerek helyett hosszan felsorolta mi nem nyújt ellene védelmet: antibiotikum, influenza elleni gyógyszerek, fokhagyma, ecet, szeszesital, hideg, stb. Arról is biztosított, hogy világjárványtól sem kell tartani. Ez utóbbit az EU Járványügyi Hivatala is megerősítette. Még akkor is efféle kérdésekkel foglalkoztak, amikor már ezrek vesztették életüket, a napnál is világosabban bizonyítva, hogy nem igaz a főigazgató állítása, miszerint emberről emberre nem terjed. A helyzet súlyosbodása láttán az igazgató március 11-én végül bejelentette, hogy világjárványról van szó, majd március 25-én bizonytalankodó nyilatkozatában elismerte, hogy „egy hónappal, két hónappal ezelőtt lett volna itt a cselekvés ideje”. A WHO azon is erősködött, hogy az elhunytakat nem kell felboncolni, ami ugyancsak kételyeket ébreszt. A WHO politikai és szakmai felelőssége olyannyira nyilvánvaló, hogy a kivizsgálása elkerülhetetlenné vált. (Annál inkább, mivel a már a sertés- és a madárinfluenzák esetében is a szándékos terjesztés vádja érte a szervezetet, hogy ezzel segítse a vakcinák eladását, azaz növelje a gyógyszermaffia bevételeit). A WHO 194 tagállama – közöttük az Egyesült Államok és Kína – a májusi virtuális közgyűlésén konszenzussal elfogadta az EU által benyújtott határozati javaslatot, hogy független vizsgálat tisztázza eljárását a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. Az EU képviselője a teljes egység láttán ijedten figyelmeztetett, hogy nem akar bűnbak keresést. Könnyen lehet, a független vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a vírus egy üstökös csóvájának poraival, vagy meteorittal az űrből érkezett. Ezzel mentesül Fort Detrick, Vuhan, Bill Gates, a WHO, mindenki, s a legelégedettebb a háttérhatalom lesz. Annál inkább megtörténhet akár ez is, mivel máris politikai vita lángolt fel a tagállamok között, s meghökkentő, de a fő vitakérdés, hogy a járvány kezelésében a kapitalizmus, vagy a szocializmus mondott-e csődöt.

Hasonló módon tétlenkedett az EU is. Újfent kiderült, ami kezdettől fogva kiérződött: a kereszténységről és az európaiságról lemondó EU nem a saját gazdája. Létrejövetelénél az USA bábáskodott, (még a tiszteltre méltó alapító atyái is élvezték a CIA pénzügyi és politikai támogatását) tevékenységében ennek okán eluralkodtak az amerikai-izraeli érdekek. Az USA-nak már az első világháború előtti évektől az volt a célja, hogy ne kelljen külön tárgyalni minden európai országgal, hanem csak egy európai központtal. Képzeljük el, Sorosnak is mennyivel több időt és pénzt kellene áldozni, ha az EB lekorrumpálása helyett 27 kormánnyal kellene vesződnie, amelyek közül a fele nem is menne lépre. A sokat emlegetett európai egység tartalmilag is az amerikai érdekekhez idomul, a Soros fémjelezte háttérhatalmi politika mögé felsorakozást jelenti. Még az Euro is amerikai találmány, szellemi atyja az amerikai Robert Mundell kapott érte Nobel-díjat. 2015 óta pedig az EU, a saját népeit elárulva, kifejezetten eu-afro-ázsiai unióvá kíván válni, mert a háttérhatalmi érdekek ezt követelik. Az EU elfogadott vezető hatalma sem véletlenül Németország, amely a maga módján tehetetlen, hiszen a mai napig az amerikaiak által megszállt ország, békeszerződés nélkül, vezetői pedig nem a német nép érdekeit képviselik. Mindez magyarázat rá, miért nem tudott az EU egyetlen épkézláb intézkedést foganatosítani a koronavírus tombolása idején. A járvány lecsengőben van, de a márciusban beindított közös lélegeztetőgép beszerzési eljárása ellenére még egyetlen egyet sem sikerült vásárolnia. Ursula von der Leyen, elnézést kérve Olaszországtól az EU segítségének elmulasztása miatt, elismerte, hogy hibás döntések sorozata miatt nem volt képes érdemi és hatékony segítséget nyújtani a tagállamok számára. Arra viszont változatlanul képes volt az EU minden szerve, hogy mindvégig rágalmazza és támadja a saját tagállamait, elsősorban Magyarországot. Már összeszámolhatatlan hányszor és hány fórumán tűzte napirendre álszent módon a jogállamiság állítólagos sérülését, ám a kérdés tárgyalására be sem engedi a magyar képviselőt. Más országok is magukra maradtak. Csak saját politikával, saját erőforrásból, saját rendelkezésekkel tudtak szembeszállni a bevándorlással és a járvánnyal. Az Európa Bizottság, amely 2011 és 2018 között az egészségügyi kiadások szűkítésére szólította fel a tagállamokat, most 37 milliárd eurót szán a járvány elleni harcra, de egyrészt igazságtalanul osztja el, másrészt a bankokon keresztül nyújtja, sőt részükre külön pénzalapot is létrehozott. A kapitalizmus a népekkel fizetteti meg a remélt kilábalás költségeit, s érintetlenül hagyja a nagytőkét. Ma még nem nehéz visszaemlékezni, érdemes is, hogy a KGST sem volt szent, de ilyen hatalmaskodó és lenéző eljárások nem jellemezték.

A NATO az EU-hoz hasonlóan hetekig szinte semmit se tett a járvány ellen. „NATO alapvető feladata a védelem és biztonság biztosítása, ami azt jelenti, hogy elsődleges célja annak garantálása, hogy a koronavírus-járvány okozta egészségügyi krízis ne váljon biztonságot érintő válsággá” – adta tudtunkra Stoltenberg NATO-főtitkár. Április 2-án külügyminiszteri értekezletet tartottak, amely rövid nyilatkozatban üzente a koronavírussal élet-halál küzdelmet folytató népeknek, hogy a NATO biztos támaszuk a bajban. E frázis gyakorlati értelmezését Heiko Maas német külügyminiszter találóan úgy fogalmazta, hogy a NATO nem mentőorvos. Ennek megfelelően a NATO egész idő alatt Irakban szervezte a harcot azok ellen, akik nem az USA-Izrael parancsait, hanem az ország érdekeit szeretnék követni. Az USA felfrissíti a Németországban tárolt atomfegyvereinek szoftverét. Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban. Tovább mozgósította fasizálódó Ukrajnát és Grúziát Oroszország ellen. Újabb amerikai hadihajókat vezényelt a Balti-tengerre és a Fekete-tengerre, és huszonötezerrel növelte az Európában állomásozó katonái számát, hogy „védjék az európai népek biztonságát”. Folytatta Oroszország bekerítését katonai támaszpontokkal, azaz a járvány idején is háborús előkészületeket végzett. Végül a NATO kezdett bekapcsolódni néhány kisegítő feladatba, hangsúlyozva, hogy együttműködik mindenfajta fenyegetés ellen, így „a béke, a biztonság és a demokráciát fenyegető hamis információk leleplezésében.”

Ilyen NATO-ra és EU-ra valójában csak az USA-nak van szüksége, no meg a nem tagállam Izraelnek; a többieknek kényszert jelent. Háttérhatalmi nyomás alatt mindkét szervezet vezetői és vezető szervei nemcsak túllépik a hatásköreiket, hanem alapokmányaik céljairól is lemondtak. Mint a tőkés globalizmus szerves részei, mindezzel biztosítottak bennünket, hogy a következő válsághelyzetben sem tudják majd ellátni legfontosabb feladatukat, tagállamaik állampolgárai életének a biztosítását, sőt nem is ezt tekintik legfőbb feladatuknak.

Nemzetközi szakmai és politikai szervezetek részéről ki tekintené puszta tévedésnek, hogy alábecsülték a világjárvány lehetőségét, hetekig áltatták a világközvéleményt, amivel tömeges halált okoztak, nem is beszélve az általa okozott társadalmi és gazdasági válságról? Tehetetlenkedésük, amit sokan szándékos kivárásnak minősítenek, nagy tiltakozást váltott ki a világban. Trump amerikai elnök meg is vonta a WHO amerikai finanszírozását. Ennek kapcsán magyarázatot követel Merkel német kancellár feltűnő tüsténkedése, hogy az EU-val pótoltassa az így keletkezett pénzügyi hiányt.

Tudatosan, vagy véletlenül, de megtévesztő volt az a kezdeti megalapozatlan, nem tudni, honnan eredő téves tájékoztatás is, hogy a vírus elsősorban a fiatal korosztályokat veszélyezteti. Holott akár van járvány, akár nincs, az idősek önmagában a koruk miatt nagyobb veszélyben vannak, pláne, ha még krónikus betegségük is van. (Vérlázító is, hogy a halálesetek nagy részét a Pesti úti idősek otthona adta, ahol 160 gondozottra 1 ápoló jut, míg a Városház utcában 1 főpolgármesterre 44 tanácsadó, de ez az aránytalanság egyiküknek sem tűnt fel!) A vírus, habár a leggyakoribb organizmus a Földön, virológiai tanulmányok szerint nem élő szervezet, hanem szubmikroszkópikus parazita, nem terjed, hanem terjesztik. Csak emberi sejtbe jutva kel életre és képes számolatlanul megsokszorozni önmagát. E körülmény még nagyobb gyanúba kever szervezeteket, országokat, hiszen ha nem önmaga terjed, akkor valakik terjesztik, különben nem vált volna napokon belül a világszínpad főszereplőjévé, röpke néhány nap alatt nem terjedt volna el megállíthatatlanul a világban. Elfogadott vélemény, hogy az emberiség globális járvánnyal áll szemben annak köszönhetően, hogy a globalizáció világméretűvé váló felmagasztalt csábító eszközei váltak a vírus legfőbb terjesztőivé, míg az előző járványok ezek hiányában nem is válhattak globálissá. S ha már globális a járvány, úgy illik, hogy legyen globális az ellene intézkedők védőöltözete is: fehér overall, nagy kék keresztcsíkokkal, ahogy láthattuk a legkülönbözőbb országok tv-iben. Újabb elgondolkodtató tény, mert ez csak úgy lehetséges, ha valakik valahol jó előre nagy mennyiségben legyártották annak tudatában, hogy sok országnak sürgősen nagy szüksége lesz rá.

Kinek ne akadna meg a szeme a furcsa fejleményeken, akkor is, ha nehezen találja meg a rájuk illő jelzőt. Jobb híján maradjunk a politikainál. Ami úgy hangzik, hogy az emberiség sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mintsem gondolná. Nem a vírusnak, hanem azoknak, akik érvényes nemzetközi szerződéseket megszegve nemcsak biológiai fegyvereket fejlesztenek, hanem figyelmeztetnek is bennünket, hogy túl sokan vagyunk. Mivel e fenyegetés már évek óta rendszeresen elhangzik, az igazi ellenség nem a vírus, hanem akik mögötte állnak. Naiv óvatlanság eleve elvetni, hogy a vírus mögött nem húzódhat meg az emberiségtől és az emberségtől elidegenült háttérhatalom törekvése a népesség csökkentésére, új világrend kialakítására, nemzetek fölötti világkormány, a maroknyi világelit diktatúrájának létrehozására. Ha ez az eset forog fenn, a háttérhatalom nyilván azzal számolt, hogy ha egyetlen járvány nem is, de kettő-három majd elkerülhetetlenül a majdani világkormány által megkövetelendő fegyelemre a korlátozások elfogadására szoktatja a lakosságot. Következésképpen az emberiség emberhez méltó jövőjének biztosításához a világ előtt minél előbb pontosan megválaszolandó fájdalmas kérdés, hogy egy önmagában élhetetlennek minősített parazita szervezetecske képes lehet-e alig néhány nap alatt tudatosnak, tervszerűnek, mozzanataiban politikusnak tűnő világméretű terjeszkedésre minden emberi segédlet nélkül? 

A körvonalazható szereplők 

Az emberiség tehát még nem tudja, hogy a létét fenyegető világjárvány természet szülte vak véletlen, avagy ember szervezte művi kísérlet. Létérdeke, hogy ne késlekedjen a bizonyítékok kikényszerítésével azokból, akiknek tudniuk kell a választ. Ehhez őszinte indíttatású és szándékú nemzetközi összefogás szükséges, de ennek létrejötte kétes. A kormányoknak pedig nem mindegy, hogy mi ellen kell megszervezniük a további védekezést. Halaszthatatlan és parancsoló napirenden tartani a kérdést mindaddig, amíg nem kapjuk meg rá a hiteles és bizonyított orvosi választ, amely egyben a politikai is lesz. Ennek fényében helyes, hogy a kormány hangsúlyt helyez elegendő mennyiségű és minőségű védőeszköz beszerzésére és a korlátozások fokozatos feloldásával nem szünteti meg az operatív törzs munkáját.

Ballépés lenne azonban, ha elszigetelten csak magát a járványt vizsgálnánk, felülnénk a tudományos mezbe burkolt megnyugtató leegyszerűsítéseknek, vagy a gátlástalan manipulációs törekvéseknek. Az események rejtélyes kezdete és kitapintható politikai irányvonala emlékeztet korunk negatív világpolitikai fordulatát kikényszerítő 2001. szeptember 11-i eseményre, a Világkereskedelmi Központ (WTC = World Trade Center; az amerikaiak World Trade Conspiracy-ként emlegetik) tornyainak szakképzett lerombolására. A koronavírus járvány talányosságáról sokaknak 9/11 jut az eszébe, magának Andrew Cuomo, New York Állam jelenlegi kormányzójának is. Nehogy a vírusnak a szakértők által valószínűsített újabb támadása megtéveszthessen bennünket, idézzük fel, hogy a gyalázatos amerikai-izraeli önprovokáció ürügyén az USA-ban villámgyorsan elfogadták az emberi jogokat korlátozó jó előre kidolgozott Hazafias Törvényt (Patriotic Act). Több európai országban, Ausztráliában, Új-Zélandban, ugyanabban az időpontban, ugyanazon módon fogadtak szabadságjogokat korlátozó törvényeket. Majd beindították a nemzetközi terrorizmusellenes háborút, amely mindenekelőtt az olajért folyik, valamint a minderről a figyelmet elterelő világméretű agymosást.

Mindennek okán azóta politikai furcsaságok korát éljük, amelyek rászolgálnak a kétkedő hozzáállásra. Merthogy a szavakban terrorizmusellenes háború a valóságban államközi terrorizmus, ahogy Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria elleni amerikai-izraeli agresszió és a következő áldozatnak kiszemelt Irán esetében láthatjuk. Sajnos vezető politikusok, két évtized elteltével sem merik figyelmeztető példaként idézni a világgal aljas módon elhitetett mesét, miszerint bin Laden egy pakisztáni barlangból irányította a WTC elleni, hosszú előkészítést, a legmagasabb szintű mérnöki, katonai, műszaki, közigazgatási tervezést és kivitelezést igénylő műveletet. Nem hiszik, hogy az USA egykori szövetségesét azért kereste évekig halálra, majd végezte ki, mert nem vállalta magára az elkövetést, holott az amerikai-izraeli tettesek fedezésére őt szemelték ki. Laden ráadásul kitartott amellett, hogy az amerikaiaknak ki kell vonulniuk Szaúd-Arábiából és nem szólhatnak bele az ország olajpolitikájába, amit különösen addigi bizalmas partnere Geroge Bush vett nagyon zokon. Az sem véletlen, hogy a Ladent kivégző katonai osztag röviddel azután helikopter szerencsétlenségben elpusztult. Annak a mintájára, ahogy Kennedy elnököt állítólag lelövő Lee Oswaldot lepuffantó Jack Rubyt is gyorsan eltették láb alól. Vagy Larry P. McDonald volt képviselőt (aki hangoztatta, a bankok a legveszélyesebbek a szabadságra nézve, ezért a pénzkibocsátás jogát el kell venni a FED-től, és vissza kell adni az államnak) azonosító bejelentkezés nélkül a KAL 747-es járaton szovjet légtérbe irányították, ahol le is lőtték. Az összeesküvés-elméletek (conteo) különösen az említett események óta foglalkoztatják a világközvéleményt, mivel a hivatalos változataik a tényeket figyelmen kívül hagyják, fizikai képtelenségeket állítanak, valamint a tanúk gyanús sorozatos meggyilkolásával járnak. A háttérhatalomnak nincsenek ínyére olyanok, akik kényelmetlenül tanúskodnak, vagy nyilatkoznak.

A háttérhatalom önmagukat neokonoknak (neokonzervatívoknak) nevező ügynökei lelkiismeret-furdalás nélkül hajtották végre a 9/11-i tömeggyilkosságot. Még arra sem vették a fáradságot, hogy az azóta született ezernyi leleplezést (könyvek, filmek, tanulmányok és nyilatkozatok, vezető nyugati politikusok állításai, stb.) megpróbálják cáfolni. Ehelyett kényszerítik a világot, hogy fogadja el a Laden mesét, és a világ – tisztelet a nem sok, de növekvő számú kivételnek – ezt megteszi. Ennek okán önvédelemből és az emberiség érdekében legyen szellemi-politikai bátorságunk, hogy a koronavírus járvány kirobbantása, feltűnően hanyag kezelése és a hozzá rendelt pánik- és hisztériakeltő környezetvédelmi, majd járványügyi tömegmanipuláció, valamint egyidejűleg a virtuális életmódra, a digitális pénzügyi intézkedésre kényszerítésünk mögött a bankárkaszt, a világelit hatalomátvételének főpróbáját is feltételezzük. Mindaddig, amíg kézzelfogható tények az ellenkezőjét nem bizonyítják.

Logikus tehát nemcsak a párhuzamba állítás, hanem a koronavírus járványnak 9/11-el azonos politikai vonalba sorolása is, hiszen feltételezendő, hogy ha művi kísérlet volt, akkor ugyanazon, vagy velük politikailag rokonítható háttérhatalmi erők állnak mögötte. Találkozni olyan kommentárral, amely szerint az említett gyanús előkészítő események azt sem zárják ki, hogy a feltételezett összeesküvők elsiették a vírus bevetését, ezért félresikerült. Akár ez történt, akár így tervezett főpróba volt, a világnak komolyan kell vennie azoknak a szakértőknek a véleményét, akik a vírus újabb támadására figyelmeztetnek.

Természetesen, nem zárható ki a véletlen, illetve egy, vagy több állam akciója sem. Kína és az USA egymást tekintik főszereplőnek, felelősnek; fokozódik is közöttük a feszültség. A hangoztatott vélemények azt sugallják, hogy inkább a gyanúsítottak, mintsem az áldozatok kategóriájába esnek. Ám igazán a tények beszélnek. Kína már több ízben vált vírustámadás áldozatává: a sertés-influenza és a madár-influenza felmérhetetlen károkat okozott a sertés- és a szárnyas állományában. Az ember-influenza felett viszont gyors és magabiztos győzelmet aratott, sőt a világ sok országának segített. A kommentárokban egyes üzleti ágazatok is gyanúsítottak között szerepelnek, így az utóbbi időben Bill Gates által boldogított gyógyszeripari maffia, mivel máris többszörös nyereséget zsebelt be. A gyógyszeripari és az 5G maffia feltérképezendő összefüggéseire mutat, hogy Gates alapítványai mindkettőben aktív részesek. A nemzetközi pénzügyi szervezetek sem eshetnek gyanún felül, legalábbis közreműködőként szóba kerülhetnek. Különösen azt látva, hogy a tőzsdéken pénzügyi csúcsok dőltek meg, s egyes részvények szárnyaltak, mások értéküket vesztették. Az értelmetlen növekedési versenyben felhalmozott árukészletek jelentősen megcsappantak. Ennek tudatában ne önkényesen kinevezett bűnbakokat vádoljunk, ahogy az egymást csodálatosan megértő hazai és nemzetközi ellenzékeink teszik, hanem a meglapuló bűnösöket keressük. Merthogy százmilliók, de lehet, hogy az emberiség sorsa függ tőle, ha megismétlődik, vagy esetleg állandósul, amivel feltűnően fenyegetik máris az emberiséget. A párhuzam ebben is jelen van, ugyanis 9/11 előtt is rendeztek a WTC-tornyokban próbarobbantást, amely alig okozott károkat, sőt játékfilm is készült, amelyben kísértetiesen hasonlóan zajlott le az eset, sőt a sajtó hónapokkal előtte elkezdett „arabterroristázni”. Azaz előkészítették a lakosságot. Tarthatunk hát akár attól is, hogy a vírus legyengített változatával álltunk szemben, s a veszélyesebb mutáció majdhogynem biztosra vett támadása nem magától a vírustól függ, de akkor kitől? Bár ma még arról folyik a vita, hogy természetes képződmény volt-e, ahogy néhány kissé kényszeredettnek tűnő tudományos elemzés állítja, avagy valakik tudatosan rászabadították az emberiségre, amire bőven találunk célzásokat, de a tényszerű bizonyítottság egyelőre hiányzik. Ehhez előbb arra a nem könnyebb kérdésre kell megtalálni a választ: cui prodest, kinek állt érdekében? Az elemzők többsége, a túlnépesedéstől tartó, a világkormány kikényszerítésére egyre nyíltabban törekvő pénzügyi háttérhatalom céljainak ismeretében, inkább azt gyanítja, afféle megrendezett főpróba volt, amelynek a színpadi jeleneteit kényszer-műkedvelőként maga az emberiség játszotta, a kulisszák mögött pedig a háttérhatalom rejtőzködött.

A háttérhatalom világuralmi céljaihoz kapóra jött a járvány, akkor is, ha semmi köze nem lenne hozzá. A biológiai fegyver gyorsaságával végbement globálissá válását a világot átfogó tőkés globalizáció, mint mindenhová behatoló eszköz segítette elő.Ha pedig bevezetésre kerül a robotokkal is kapcsolatra képes 5G, még könnyebb és teljesebb lesz a központosított ellenőrzés megvalósítása a világ felett. Az 5G telepítésére szinte mindenhol kiadták az engedélyeket (nálunk is) és rohamos ütemben épülnek a sugárzó tornyok, mivel alkatrészei valahol ugyanúgy előre elkészültek, mint a kék keresztcsíkkal ellátott védőruhák. A szemlélődő-gondolkodó emberben e tények láttán keletkezhet olyan benyomás, hogy a Covid-19, az 5G és a SpaceX már bevezette őt a „szép új világrend” korai szakaszába, és „biztonságot” ígér a szabadságjogai megnyirbálásáért és az egészségéért. Örömmel venné, ha hozzáértő embertársai megsemmisítő tényekkel tudnák ezt cáfolni. Az élet és a halál kérdéseiben valamennyien, és mostantól tudatosabb illetékesekké válunk, annak ellenére, hogy a világkormányzásra törekvő háttérhatalom egyre illetéktelenebbeknek szeretne tudni bennünket.

Ám erősödik a fellépés az egészség, az élet védelmében. Joggal, mert az adótornyok betegséget, szerencsétlenséget, halált okozó lopakodó fegyverekké változtathatóak. Angliában és más helyeken a tiltakozók felgyújtják a felállított adótornyokat. Könnyen lehet, ez a sors vár a SpaceX rendszerre, amely 4400 műholdat akar fellőni és párszáz méterenként közvetítő tornyokat építeni, azzal szédítve az embereket, hogy a világ legeldugottabb sarkában is fogható lesz az általa nyújtott ingyenes internet. Ingyenes szolgáltatás a kapitalizmusban? No, ennek lesz nagy ára!   

A kormány és a kapitalizmus 

Az idézett tények megerősítik, e kérdés oly szervesen összefügg a témakörrel, hogy a helyes megértéséhez nélkülözhetetlen. De lássunk még egy szemléltető példát. Március legelején bevezetésre került az azonnali pénzátutalási rendszer. A tömegtájékoztató eszközök úgy próbálták beállítani, hogy a lakosság örvendezve fogadta, holott a közéletben ez nem volt tapasztalható. Nem is a közember érdeke, hogy mielőbb megszabaduljon pénzétől, hanem a bankoké, hogy a pénz felgyorsított szabad áramlása révén minél előbb náluk kamatozzon. Észre sem vesszük, pedig még e látszólag semleges ránk erőltetett kényelmi kérdésben is a kapitalizmus lényege tükröződik. Érdemes hát körültekintőbben eligazodni e kérdéskörben a járvány szempontjából is. Annál inkább, mivel fonák társadalmi jelenséget élünk át. Biztosan sokan észreveszik, de senki nem hozakodik vele elő. Az előző társadalmi rendszerben a politika, a tömegtájékoztatási eszközök naponta emlékeztették a lakosságot, hogy szocializmusban él. A rendszerváltásra készülve azonban sem a régi, sem az új pártok, politikusok, tömegtájékoztatási eszközök nem vették rá a fáradságot, hogy figyelmeztessenek bennünket, tőkés társadalomba tartunk vissza. A rendszerváltást követően sem szorgoskodtak annak tudatosításában, hogy megérkeztünk a kapitalizmusba. Negyedik évtizede, hogy elhallgatják az állampolgárok előtt, milyen társadalmi rendszerben élnek. Igaz, nem csinálnak belőle titkot, egyszerűen nem beszélnek róla. Amikor elkerülhetetlen, polgári társadalmat emlegetnek. Az egyetlen kivétel a Munkáspárt, amely szembehelyezkedik a tőkés rendszerrel.

Felnőtt nemzedékünk mégis pontosan megfogalmazza, hogy az MSZP-SZDSZ kormányok idején nemzetidegenek uralta vadkapitalizmusban éltünk, minek következményeit hosszú ideig fogjuk nyögni. 2010 óta pedig olyan tőkés rendszerben, amelynek szintén nem vagyunk urai, bár számos kormányzati intézkedés szuverenitásunk védelmére irányul, még ha a tőke diktálta kereteken belül is. Ezért dicsérendő és támogatandó minden hasonló kormányintézkedés. Ha viszont a fiatalabb korosztályokat végigkérdeznék, ők inkább a bűnösként emlegetett múlt rendszert tudnák nevén nevezni, s félő, hogy sokan, kormánypártiak, ellenzékiek egyaránt, a jelen rendszert illetően nem tudnának helyes választ adni. Az oktatástól a tömegtájékoztatáson és a kultúrán át a politikáig mindenhol nemtörődöm módon átsiklanak e kérdésen. A globalizmus korát élő kapitalizmus vajon miért nem dicsekszik önmagával, mint egykoron a szocializmus? Nincs mivel? Mulasztásnak, hibának minősül-e, véletlen, vagy törvényszerű? Lehet rajta vitatkozgatni, de e tényállásból kell kiindulnunk, akár a kormány politikáját, akár valamely társadalmi jelenséget helyesen akarunk értékelni.

A kapitalizmus lényege a profit féktelen hajszolása, az embernek ember általi kíméletlen kizsákmányolása, a szociális egyenlőtelenség trónra emelése, a népuralom értelmében vett demokrácia csorbítása, vagy hiánya. A közvélemény manipulálását magába foglaló többpárt-rendszer és a választások csak a demokrácia látszatát keltik, eltakarják a kizsákmányolók uralmát. A választót meghagyják hitében, hogy a vezetőit ő választja, de azok politikáját a tőke igényei szabják meg. Mindezt nemzetközi síkra kivetítve nem állapíthatunk meg mást, mint hogy világbékének a globalizmus korában is ugyanúgy, mint az előző korszakokban, egyetlen akadálya van: a tőke. A munkahelyeket sem a koronavírus számolja fel, ahogy naponta halljuk, hanem a tőke. Olaszországban sem a koronavírus miatt vetődött fel az EU-ból kilépés gondolata, hanem mert a kapitalizmus e súlyos helyzetben is a tőke érdekeit helyezte előtérbe a nemzeti érdekkel szemben. A magyar tőkések, gyáriparosok is a munkások szerzett jogainak visszavonásán gondolkodnak. Mindennek okán az emberek fő követelésévé nem az vált, amit a háttérhatalom a járványtól remélt, azaz hogy kell egy világkormány, hanem hogy az unióktól (EU), a csődöt mondott nemzetközi szervezetektől (főleg az NGO-k, WHO, de maga az ENSZ is) térjünk vissza a nemzetállamokhoz, mert szilárdabb alapot biztosítanak. A háttérhatalom remélte, hogy a válság nyomása alatt könnyűszerrel el lehet fogadtatni olyan új törvényeket és intézkedéseket, amit békeidőkben nem lehetne. A körülmények nyomása alatt a kormányok rákényszerültek hasonló lépésekre, de sok kormány, így a miénk is, olyan módosításokkal és korlátozó-, vagy ellenintézkedésekkel együtt fogadta el, hogy a közélet minél kevésbé sérüljön. Lehet, maguk a döntéshozók utólag túlzásnak minősítenek egyes intézkedéseket, de nézzük el, mert a következő vírustámadásnál ezek is kevésnek bizonyulhatnak. Az Orbán-kormány bizonyította, hogy szembe mer fordulni az ésszerűtlenségekkel és az igazságtalanságokkal akárhonnan is erednek. A járvány azonban emberéletet fenyegetett és sokféle lehetséges veszélyt jelentett. A kormánynak hasonlíthatatlanul több információja volt a járványról, mint amennyi ebben az írásban szerepel, tudta, hogy nem lehet késlekedni, kockáztatni, hanem a legmesszebbmenőbb biztonságra kell törekednie. Más országokénál gyorsabb, szakszerűbb, felelősebb intézkedései sok életet mentettek meg.

Mivel az ország szó szerint minden intézménye és lakosa rendkívüli erőfeszítésekre, áldozatokra, anyagi, pszichikai megterhelésre kényszerült, a politikai szemlélet megköveteli, hogy kitérjünk két kategóriára, amelyek mindennek a kivédésében alig, vagy nem is vettek részt, holott az átlagnál jelentősen jobb helyzetben vannak, ezért tőlük elvártunk volna cselekvőbb, áldozatkészebb hozzáállást, amit talán a kormány is elvárt, vagy elvárhatott volna.

                A járvány alatti nyomorúságot tetézte, hogy a bankok nyomására visszaszorult a készpénzfizetés, s vele együtt az emberi kapcsolatok. A távmunka és a távoktatás, bármennyire is sikeres, de ugyanebbe az irányba hat. Nőtt a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség, felfutott a visszaélésekre alkalmas on-line kereskedelem, vak vásárlásra kényszerülünk a web-áruházakban. A szükségtelenül növekvő bankszektor egyik legsikeresebb éve 2019 volt. A válsághelyzet azt követelné, hogy szolidaritási adó, segítségnyújtás, vagy más formában komoly részt vállaljon a rendkívüli terhekből. Ehelyett egyszeri adót vetnek ki rá, az adóalap 50 milliárd forint feletti részének 0,19 százaléka mértékben, de a következő öt évben a bankadóból levonva, azt is teljes mértékben visszakapja. Ez nem hangzik áldozatvállalásnak, inkább előrehozott adóbefizetésnek, hiszen gyakorlatilag kölcsönöz. Még jó, hogy nem kamattal kapja vissza. A milliárdosokra és az oligarchákra még ennyi kötelezettség sem hárul, nem is beszélve a multinacionális vállalatokról. Ha nem rájuk, akkor kikre hárulnak végül a hatalmas rendkívüli kiadások? Nos, kapitalizmusban ez költői kérdés. Pedig azt halljuk, hogy minden magyar felelős minden magyarért. A tény pedig az, hogy a válságban felgyorsult a javak újrafelosztása, amit mindenki megérez a saját bőrén. A bankok nagy többsége nem az országaikkal, hanem a háttérhatalommal fonódott össze. Kulcsszerepük jelentős korlátozása elengedhetetlen a háttérhatalmi törekvések meggátolásához.

                A másik elmarasztalható kategória a háttérhatalom-féleséget alkotó, előjogokat élvező, mind több hatalmat követelő, mindig hangos, Izraellel álmodó nemzetidegenek. Viccnek szokták szánni, de nekik tényleg mindenről az antiszemitizmus jut az eszükbe. Bizonygatják is, hogy a koronavírusban is az volt a rossz, hogy felerősödött az antiszemitizmus világszerte. Akaratlanul rá is tapintanak az okára. "A Covid-19-világjárvány kezdete óta jelentősen erősödnek azok a vádak, amelyek szerint a zsidók - egyénenként és kollektíven - állnak a vírus terjedése mögött, vagy legalábbis közvetlenül profitálnak belőle" - panaszkodott Móse Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke. Szövetségesre találtak Antonio Guterres ENSZ-főtitkárban, aki a koronavírus elleni harc helyett arra figyelmeztettet, hogy világjárvány "gyűlölet, idegengyűlölet, bűnbakkeresés és rémhírterjesztés áradatát indította el". Nálunk a karantén ellenére elérték, hogy Izraelből rituális sakterek (metszők) érkezhessenek Budapestre, annak ürügyén, hogy az EMIH által működtetett kóser vágóhidakon (Innen látják el kóser hússal az európai zsidóságot) szükség van rájuk. Izraeli lapok, Nyugathoz csatlakozva, továbbra is támadták a magyar kormány intézkedéseit. A közfórumokon bosszúszomjasan drukkoltak a vírusnak, hogy elkapja a palesztin hatóság vezetőjét. Tehát, ahogy a történelem során mindvégig, az ő magatartásuk miatt növekedett az antiszemitizmus. Mégis elvárják, hogy a hatóságok az ő elképzeléseik és érdekeik szerint alakítsanak mindent, bele is szólnak mindenbe, mindig tartják a markukat, ám a járvány alatt nem tolakodtak a segítségnyújtásban. Milyen szolidaritást tanúsított az agyondédelgetett EMIH, vagy az antiszemitizmussal vádaskodó, és helyreigazítást ezúttal is követelő Mazsihisz, vagy a magyarokat feljelentgető TEV? Jellemzően nem került a szemünk elé semmi hír róla, hogy bármilyen segítséget felajánlottak volna.

Ha növekszik az antiszemitizmus, fő okai között az is szerepel, hogy az elemzések szerint a háttérhatalmat háromszáz család alkotja, nagyrészük filoszemita, vagy zsidó, amit egyébként önmaguk sem tartanak titokban. Az általuk bevezetett kamatrabszolgaság rendszerével fosztották ki az országokat. Tulajdonképpen az eltelő időt fizettetik meg, holott az idő mindenkié, azaz senkinek nem a tulajdona. E fondorlat polgárjogot nyert a tőkés társadalomban, senki nem meri megkérdőjelezni. Vérszemet kapva, az elmúlt években az ugyancsak senki tulajdonát nem képező levegőt bocsátották áruba CO2 kvóták formájában. Elhitetik, hogy az állítólagos globális felmelegedés oka maga az ember, miközben a nagytőke gyárai, erőművei, járművei ontják a széndioxidot. Ezt harsogtatják a megvásárolt tömegtájékoztatási eszközökkel. A klímahisztéria nyilvánvalóan irányított tudatmanipuláció, akárcsak egyéb világpánikok. Szerencsénkre határozott, megalapozott tudományos és politikai ellenállás alakult ki vele szemben (Nem a politikusok, hanem a józan közvélemény és a hozzáértő szakemberek részéről). A zavart csitri Greta Thunberget is bevetették, hogy „helyre tegyék” az értelmetlenkedő emberiséget. Szomorú, de alig akadt politikus, aki nem alázkodott meg az eszelős manipulált bakfis előtt. Van der Leyen, az EB újdonsült elnökasszonya, akkor vesztette el kevéske tekintélyét, amikor megalázkodóan gardírozta Grétácskát az EU-ban. Május közepén az amerikai CNN négy szakértőt hallgatott meg a koronavírus-járvány kapcsán, köztük Gretát. Szerepeltetése még Amerikában is felháborodást váltott ki. Pedig a háttérhatalom kis boszorkája el sem árulta, amit rajta kívül még senki nem tud, hogy neki sikerült megfertőznie magát a koronavírust is. Világpolitikai szerepeltetését viccnek vehetjük, de ha eltűrjük a hasonló ostobaságokat, nem lesz nehéz dolguk a világkormány létrehozásával sem.

A világjárványra visszatérve, ha valóban a háttérhatalom főpróbája volt, fontos tekintetekben a visszájára fordult, ellen-főpróbává vált. Az emberiség azzal nyert, hogy a halál sorsformáló együttműködésre sarkalta az embereket, kormányokat, országokat, s a jelek szerint jól vizsgáztak. Kényszerűen főpróbává vált azok számára, akik nemcsak sikeresen megvívták a harcot a koronavírussal, hanem meg is nyerik a háttérhatalommal szemben: a nemzetállamok számára. Összefogásuk, kölcsönös segítségnyújtásuk, szolidaritásuk elindult globalizmus ellenessé válás irányában. Ha kitartanak, ők írják a történelmet, nem a járvány, nem a mögötte álló háttérhatalom.

Magyarország az elmúlt évtizedben végzett teremtő munkájáért a kiérdemelt koronát várta, ám kényszerűen a megsemmisítés koronavírusával kellett szembenéznie. Kormányunk megértette, hogy az államnak minden eszközzel küzdenie kell a járvány ellen, mert a nyomában járó emberi és anyagi pusztítás megingathatja a társadalmat. Meggyőző bizonyíték gyanánt elmélázgathattunk közismert mondásunkon, miszerint „Jobb félni, mint megijedni!” Ha valaki nem fél valami fenyegetőtől, viszont megijed, amikor beüt, rosszabbul jár, mintha félt volna, azaz felkészült volna rá. Az olaszok, az osztrák síparadicsomban bulizók, s a svédek sem féltek, sajnálatosan nyögik is a következményeket. Ha kormányunk sem készült volna fel, és nem készített volna fel bennünket, nem ment volna elébe a várható fejleményeknek, sokkal súlyosabb következményei lettek volna nálunk is. Jól tette, hogy „félt”, így amikor fellángolt a járvány, nem kellett megijednie; neki sem, nekünk sem. Még méltánylandóbb, hogy a globális érdekek szolgálatának nem ment elébe, nem ragadt le a fontos egészségügyi területnél sem, hanem előrelátóan eleve együtt kezelte a járvány után elkerülhetetlenül felmerülő létfontosságú gazdasági, pénzügyi, szociális, munkaügyi kérdésekkel.

Az ellenzék viszont megijedt, de szégyenszemre az sem a vírustól, hanem annak láttán, hogy a kormány nem ijedt meg. Pedig legfőbb ideje, hogy attól ijedjen meg, amitől igazán félnie kell: a nemzetellenes gondolkodásmódjától, a rikácsoló amazonjaiktól, a Clinton család mutatványait utánozni iparkodó „rém rendes család” téveszméitől és tévelygéseitől. A szűk párt-, faji, vagy más szempont által vezéreltek politikája abban áll, hogy a halál elleni harcról, de minden más létfontosságú kérdésről is elvonják a kormány figyelmét, erejét, akadályokat gördítsenek elé, ordító hazugságokat és a legaljasabb rágalmakat terjesszék róla a világban. Az egykori MSZP-s belügyminiszter, Lamperth Mónika azon aggódott, hogy Orbánnak az idősek elpusztítása a célja, azon belül is azoké, akik nem az ő köreihez tartoznak. „Nem akarom elhinni, hogy így van… de sajnos kizárni sem tudom” válaszolta az ezt firtató kérdésre. Ha viszont Szarvas Koppány Bendegúztól, a Momentum józsefvárosi önkormányzati képviselőjétől függene, leszámolásra hajlanának, ahogy a közösségi oldalán ki is mondja: „Járványkezelés Fidesz módra. Nehéz erre szalonképesen reagálni, inkább csak úgy fogalmazok: megdolgoznak a fiúk a lámpavasért.” Az „Ez a lényeg” címet viselő szennyoldal „Hírszerkesztője” nem marad el tőle: „Tetszenek érteni: egy tömeggyilkossal állunk szemben. Ma Magyarországon, a járvány leple alatt, népirtás zajlik. Húsz év! Életfogytiglan! Kötél!” A nemzetellenes és nemzetidegen ellenzékiek tehát, hogy nem vitában és vitával akarják megoldani a szembenállást. Hogy ezek csak szavak? Igen, de a történelemből tudjuk, a szavak megvalósulásra törekednek. Rémüljünk meg hát, de ne a szavaiktól, hanem annak biztos tudatától, hogy ha az emberséges, de szigorú elégtételvételt ezúttal is elmulasztjuk, azzal fegyvertelenné és hiteltelenné tesszük önmagunkat. A demokratikus közélet megköveteli, vessünk véget annak, hogy felelősségre vonás nélkül lehessen dobálódzni fals szavakkal, hamis vádakkal, gyilkosságra uszítással, faji jellegű bírósági ítéletekkel. A nemzet, amely saját érdekeit nem védi, biztos halálra van ítélve. Akkor később már csak annyit tud majd tenni, mint a Titanic, amikor nekiütközött a jéghegynek: világgá kiáltani, hogy Tititi-tátátá-tititi!

A járvány utáni teendők közé parancsoló tehát besorolni a régebben beígért elégtételvételt, a nyilvános politikai és jogi felelősségre vonást, de addig is meg kell találni a módját, hogy az önmagukat ellenséggé nyilvánító ellenzékiek a fröcsögő amazonjaikkal, Karácsony Gergellyel, pártfogóival és pártfogoltjaival együtt mielőbb ingyen szájmaszkot, s mellé szájkosarat és kényszerzubbonyt is kapjanak, s úgy masírozzanak a történelmi karanténba egyszer s mindenkorra. És érje már végre valami magyaros szó a szemlőhegyi ház elejét is, mert a brüsszeli áldemokrácia szabályainak szigorú betartása mellett euroszó biztos nem éri továbbra sem.

A nyelv- és fülsértően „endzsiónak” (NGO) nevezett, feltűnően megszaporodott és aktivizálódott Nem Kormányközi Szervezetek nagy része, különösen az Amnesty International, a Helsinki Bizottság, TASSZ és mások a Soros nevével fémjelzett világméretűvé vált háttérhatalmi bűnszervezet eszközei. Bizonyítja ezt, hogy (akárcsak az ellenzék) miközben támogatták az iszlám migrációt, képmutatóan tagadták, hogy az egyáltalán létezik. Most sem titkolják, hogy a koronavírus mellett állnak, s hogy nekik a magyar ember élete nem drága. Hosszú ideje folyó magyarellenes tevékenységük a legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázatot jelenti, rég ideje helyükre tenni őket is. Budapest megkérdőjelezendő elvesztése láttán ne gondoljuk, hogy az idő mindig nekünk dolgozik.

Sem az ellenzék állításai, sem az esetleges átmeneti melléfogások egy pillanatra nem vonják kétségbe kormányunk nemzetpolitikai és járványellenes intézkedéseinek helyességét. A kormány azt tette, amit kellett. Az egészségünkért folytatott harca, amihez orvosainkban, ápolóinkban, a lakosság döntő többségében elkötelezett szövetségesekre talált, kiegészült a nemzetállamért, nemzeti önazonosságunkért vívott küzdelmével. Képes volt a helyén kezelni, ellensúlyozni a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék által támasztott hazai és nemzetközi akadályokat is. Vitathatatlanul tőkés ország tőkés kormányáról van szó, de társadalmi felelősséget tanúsított, olyan szociális intézkedéseket is hozott, amelyeket sok tőkés kormány nem vállalt. E tettek tükrében a választók politikai leckéje, hogy 2022-es választáskor se felejtsék a kormány felelős és sikeres harcát. S egyben az ellenzéki vezetők hosszú ideje folyó nemzetellenességéért, árulásaiért, hazai és nemzetközi gazemberségéiért se ingadozzanak elégtételt venni a szavazófülkében.

A választói tettek annál inkább időszerűvé, sürgetővé és lehetségessé váltak, mert a világpolitikai fejlemények hatása alatt nemzetközileg is egyre inkább elismerik, hogy a pénzügyi háttérhatalom által uralkodónak szánt és mindennek (a vírusoknak is) a korlátlan szabad áramlását világkultusszá felfújó egyre embertelenebb neoliberális világrend gyengítéséhez számos nemzetközi tényező mellett az illiberális, unortodox nemzeti politikánk is kétségtelenül kezdeményezően hozzájárult. Világosabbá váltak teendőink a világban és házunk táján, de azzal is számolnunk kell, hogy szaporodni és nehezedni fognak. Ám nincs indok (elfogadható oka sem volt soha) a nemzetidegen nyomulás és uralom előtti megalázkodó eljárásra. Ellenkezőleg, a magyar megmaradás parancsára ingadozás nélkül történelempolitikai szemlélettel további késlekedés nélkül hozzá kell látni a felszámolásához. 

Korunk szelleme 

Kormányunknak a világhelyzet és a hazai követelmények szerint végrehajtott szükséges és – annak ellenére, hogy mindent lehetetlen volt előrelátni – sikeres intézkedései megnyugtatták a kétharmados választókat, s felbőszítették a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzéket. Az egymásnak ellentmondó állásfoglalásaik azonban egyaránt arra mutatnak, hogy jó irányban haladtunk. Ám senki sem lehet biztos abban, hogy az emberiség jó irányba tart. Folytatódik az intézményesített államközi terror, a megfoghatatlan örök ellenség üldözése, aki állítólag mindig pont abban az országban bujkál, ahol az adott pillanatban az amerikai-izraeli érdekek összpontosulnak. Folyik Oroszország katonai bekerítése, s nagyon rossz előjel, hogy ebbe Magyarországot is egyre inkább belekényszerítik. A kínai-amerikai szembenállás váratlan súlyos fordulatokat vehet. Az EU-tól és a NATO-tól semmi jót nem várhatunk. Változatlanul fenyeget a migráns invázióként nevezett, s ezzel a veszélyét alábecsülő iszlám hódítás. A koronavírus járvány eddigi fejleményei nem tisztázták a fő kérdéseket, de rávilágítottak fontos politikai körülményekre, betájolták a szó legszorosabb értelmében létfontosságú tisztázó vizsgálat irányvonalait. Az átmeneti helyzetkép elemzéseiben vannak zavaró, hamis elemek is. Nem is lehet másként, amíg az alapvető okozati összefüggéseket és tényeket nem ismerjük a maguk valóságában. Az eddig kitapinthatóakat pedig egyaránt be lehet állítani úgy, hogy „C” a felelős, de úgy is, hogy „D”. Ám ha az összefüggések leleplező váddá is állnának össze valamelyikük ellen, akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy ő a fő bűnös. Nem kizárható, inkább feltételezendő, hogy mögötte áll a rejtőzködő háttérhatalmi „A”, vagy „B”. A koronavírus ellen vívjuk a csatát, ám nem a vírus támadta meg az emberiséget, ő csak eszköz, de mivel halálos, a harcot mindenekelőtt ellene kellett megnyernünk. Megbújhatott mögötte a háttérhatalmi összeesküvés. Utal erre a világszerte ismétlődő figyelmeztetés, hogy lesz a járványnak második hulláma, vagy hosszú időre velünk maradhat. Politikailag ez úgy értelmezhető, hogy valakik zsarolói pozícióba mesterkedhették magukat, s bármikor rászabadíthatják a vírus veszedelmesebb mutációját az ellenségesnek tekintett országokra, hogy térdre kényszerítsék őket. Ezért parancsoló világosan és egyértelműen kideríteni, kivel hányadán állunk. Akárkik alkotják a gyáva háttérhatalmat, önmagunk felett mondanánk ki a halálos ítéletet, ha lemondanánk az igazság kiderítéséről.

Nem lenne politikus összeesküvést vélni mindenhol, de ahol van, ott meg kell látni és nevezni. Biztosra vehetjük, hogy nem csak az történt, amit láttunk, és amiről tájékoztattak bennünket. Ha a háttérhatalom a ludas, számára a gazdasági-pénzügyi fejlemények legalább azonos értékűek, ha nem fontosabbak, mint az egészségügyiek. Politikai hiba visszariadni attól, hogy szalonképtelenné teszik az összeesküvés szó kimondását is, igyekeznek lejáratni azokat, akik mernek rá utalni. E hosszú ideje alább nem hagyó kampány éppen az összeesküvés létének közvetett bizonyítéka. Az összeesküvés nem tabu, hiszen nem más, mint érdekszövetség közös cél elérésére, ami mindig is jellemezte az emberi történelmet. A szabadkőművesektől a Davosi értekezleteken, 9/11-en, az UFO dezinformáción, a titkosításokon, a Soros-féle népvándoroltatáson át az EU vezetésének Magyarország elleni támadásáig sokminden ide sorolható. Így a szemünk előtt zajló, az Obama és Clinton család, az FBI és az Igazságügy-minisztérium – a „mély állam” – puccskísérlete Trump ellen, minek során még azzal a képtelenséggel is megvádolták, hogy Oroszország segítette elő a választási győzelmét. Korunkra tehát nem is az összeesküvés-elmélet, hanem az egyre nyíltabb összeesküvés-gyakorlat a jellemző. Mégis sokan az összeesküvés kifejezéstől viszolyognak, ami mutatja, nem eredménytelen a háttérhatalom szolgálatában álló fősodor sajtó lejárató kampánya. Szellemi igénytelenségre próbál nevelni bennünket. Vajon mi másért támadná oly hevesen mindazokat, akik a háttérhatalom közismert világpolitikai törekvéseire utaló tények alapján feltételezik, hogy nagy valószínűséggel világméretű összeesküvéssel állunk szemben. Az ismeretlenségben lapító érintettek lakájsajtójukkal álhírnek minősíttetik és tagadtatják e tényeket, s támadtatják mindazokat, akik a tényeknek hisznek. Azonnal bevetik az álhírrel vádaskodást, ha valaki a fősodor tömegtájékoztatási eszközök által bebeszéltektől eltérőt állít. Ráerősít erre, hogy több országban már nemcsak politikailag ítélik el, hanem feltűnő szorgalommal bírságolják, sőt büntetik az „álhíreket” terjesztőket. Tagadhatatlanul terjesztik a világban a vélemény-diktatúrát előkészítő hamis tudatot, ellenséges elemek tudatosan terjesztenek valótlanságokat, akikkel szemben el kell járni. Ám az öncenzúrát elutasítókkal, a szellemileg bátrakkal szembeni büntetőeljárás önkényes és jogellenes, ugyanis egyetlen állam jogrendjében sincs megfogalmazva, hogy mi minősül álhírnek.

A szociális katasztrófával és más súlyos problémákkal terhelt helyzetben történelmi fontosságú a nemzet és a kormány egysége. A válsághelyzet hozzásegített bennünket, hogy határozottabban legyünk ennek tudatában fent és lent egyaránt. Különösen abban a sajnálatos helyzetben, hogy az ellenzék nagy része nemzetellenes politikát folytat úgy itthon, mint a nemzetközi szervezetekben. Sajnos, a tömegtájékoztató eszközök jó része a kezükben van, a másik része pedig visszafogottan tudósít róluk, rágalmazó vezetőiket, rikácsoló amazonjaikat pedig a demokrácia nevében naponta szerepeltetik. Pedig Mészáros Lőrinc egymilliárd forintja és Dobrev Klára húsz szájmaszkja példáján és számos hasonló eseten szemléltetően bemutathatták volna, ki kész igazán segíteni embertársain. A gender-mentes férfi-női egyenjogúság mellett kitartva, az ellenzéki amazonok (a Soros-féle hazai és nemzetközi érzékenyítő tréningek éltanúlói) eddigi „teljesítménye” láttán bizonyossággal állítható, hogy az anyaság, mint főfoglalkozás jót tenne nekik személyesen, de közéletünknek is. Nemcsak nem lehet az ellenzékre számítani bajok, válságok esetén, hanem azzal a sajnálatos hallatlan körülménnyel kell számolni, hogy nyíltan összeesküdnek ellenségeinkkel. Ezt kellene végre bírságolni és büntetni, nem pedig udvariasan bocsánatkérésre felszólítgatni őket. Akik bocsánatukért esedeznek, azt vegyék már észre, hogy miért tagadják meg elemi emberi és állampolgári kötelezettségeiket? Két alapvető oka bizonyosan van, amelyek között nehéz sorrendiséget felállítani. A háttérhatalom (tényszerűen láthatjuk, esetükben Soros György) lefizeti őket, azaz pénzért, és mert meggyőződésből is nemzet- és magyarellenesek. Esete válogatja, bőven akadnak faji és egyéb okok is.

Állampolgároktól az intézményeken át a kormányig mindenkinek körültekintőbben kell állást foglalnia, eljárnia és elemezni a helyzetet. Annak az eshetőségét sem szabad elvetni, hogy az ember- és nemzetellenes háttérhatalmi törekvésekkel szemben a nemzetállamok is szövetkezhetnek. A globális vírus ellen globális antivírus szükséges. Mi több, efféle ellen-összeesküvés kívánatos is. Az elemzett események, ellentmondásaikkal és érthetetlenségeikkel együtt beállíthatóak akár ilyen vonalba is. Igaz, ez még az élénk fantáziájú neoliberális fórumokon sem merült fel, így e szellemi torna az olvasóra hárul. Azt viszont bárki megfigyelheti, hogy sok ország, köztük nagyhatalmak, fordul szembe a főleg amerikai-izraeli tengelyre épülő világuralmi törekvésekkel. A világközvélemény egyre kritikusabban figyeli mesterkedéseiket. Mi sem vagyunk magunkra utalva, hiszen mindezek mellett a V4-ek és néhány más ország támogatásában bízhatunk. A nemzetközi helyzet érettnek látszik rá, hogy az emberiség megálljt parancsoljon az önmagukat mindenhatónak képzelőknek.

A változások szelét érezve, világszerte hangoztatják, hogy a járvány után minden más lesz. A közembertől a politológusokon át a Pápáig, ki reménykedve, ki fogadkozva, ki óvatlanul mondja. Ösztönösen igazat adunk nekik, pedig nem mondanak elég útbaigazítót. Egyrészt nem lesz minden más; sokminden, köztük a háttérhatalom és az ellenzék szándékai azonosak maradnak. Másrészt, lesz, ami csak módosul. Nekünk viszont jelentősen változnunk kell. Fennen ki kell mondanunk, s meg kell követelnünk, hogy minden emberségesebbé váljon, megfontoltan kidolgozni ennek útját és megingathatatlanul tenni is érte, függetlenül attól, hogy mit mond róla az ellenzék, a nemzetidegenek, vagy Brüsszel. Mi az utóbbi évtizedben egy kis tőkés ország lehetőségeihez képest jó és javuló és önállósuló úton haladtunk. Most tegyünk meg minél szélesebb közösségben minden tőlünk telhetőt, hogy a jelen írás mottójául választott, a kor szellemében fogant, nyelvileg, gondolatilag egyaránt gyönyörű versszak értelmében új világot teremtsünk, „emberszépet, nagyszerűt”.

 

- - -

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró

Megjelent: 299 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 69.1%Norway 1.2%
Romania 5.3%Canada 1%
United States 4%France 0.7%
Ukraine 3.4%Sweden 0.7%
Russian Federation 2.8%Switzerland 0.4%
Germany 2.4%Netherlands 0.2%
Slovakia 1.9%Australia 0.2%
United Kingdom 1.9%Kuwait 0.1%
Serbia 1.3%Italy 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 433
This Week: 1446
Last Week: 3265
This Month: 5773
Last Month: 17603
Total: 2448776

Belépés